11 év után megjelent a Rolling Stones új stúdióalbuma

A Blue & Lonesome című korong az együttes első stúdiólemeze a 2005-ös A Bigger Bang óta.

A bluesalbumot mindössze három nap alatt vették fel. "Gyorsan haladtunk, szuper gyorsan. Remek móka volt ilyen gyorsan létrehozni valamit. Ilyenkor nincs időd elemezgetni, gondolkodni és újravenni" - mondta a AP amerikai hírügynökségnek adott interjújában Jagger a nyugat-londoni British Grove Studiosban elvégzett munkájukról. Az albumra végül az összes rögzített dal felkerült - tette hozzá.

A 12 számot egy éve, decemberben vették fel a stúdióban, és Jimmy Reed, Little Walter, Eddie Taylor és mások bluesszámainak verzióit tartalmazza. Eric Clapton, aki ugyanabban a stúdióban készíti lemezfelvételeit, két dalban is közreműködik gitárjátékával, Jagger pedig mindvégig hárfán is játszik.

A bluesalbum ötlete Keith Richardstól ered, aki felvetette, hogy bemelegítésül játsszák el Memphis Slim Blue and Lonesome című számát.

"Nem akartunk blues albumot csinálni...., de a végén azt mondtuk, 'csináltunk egy bluesalbumot'" - mondta Richards.

Mick Jagger javasolta az újabb és újabb muzsikusokat, Howlin' Wolftól Willie Dixonig. "Mick állt elő a legtöbb zenésszel, akiktől énekelni akart. És ha egy banda tagja vagy, azt teszed, amit az énekes akar, ily módon lesz a legjobb az előadás" - magyarázta Richards.

Charlie Watts hozzáfűzte, hogy könnyű volt a felvételeket elkészíteni, mert az együttest korai időszakára emlékeztette a munka. "Ez egy valódi visszatérés ahhoz, amivel kezdtük. Ilyen zenével kezdtük Edith Grove-ban, ezt csináltuk, amikor Mick még a London School of Economics-ra járt egyetemre" - hangsúlyozta.

A kezdeti időkben a Rolling Stones gyakran játszotta saját verziójában Jimmy Reed, Willie Dixon, Little Walter és más amerikai zenészek slágereit, megismertetve a fiatal közönséget a blues nagy öregjeivel.

Később a banda megalkotta saját stílusát, amelynek jegyében olyan klasszikusok születtek, mint a Satisfaction, a Sympathy for the Devil és a Midnight Rambler.