Veszélyben a vándorló európai angolnák
KOPPENHÁGA. A ritka európai angolnákról ismeretes, hogy szaporodás céljából átszelik az Atlanti-óceánt, de egy új kutatás szerint nem mindegyikük tér vissza ambiciózus útjáról. Némelyek ugyanis mélymerülő cetek gyomrában végzik.
Az eredmények nemcsak kihangsúlyozzák az európai angolnákra leselkedő veszélyeket, hanem azt is feltárják, hogy a cetek – a korábbi ismeretektől eltérően – zsákmányként tekinthetnek az angolnákra.
A kritikusan veszélyeztetettnek tartott európai angolna (Anguilla anguilla) egyre kisebb egyedszámban található meg a folyókban, tavakban és csökkentsósvizekben a Földközi-tenger térségétől Skandináviáig. A kutatók úgy hiszik, a halak több ezer kilométert tesznek meg évente a Sargasso-tengerig. (Az Atlanti-óceán északi részének közepén elterülő csendesebb régió, melynek vize melegebb, sósabb, kékebb és tisztább a környező vizeknél.)
Az angolnák vándorlásának alaposabb kiismeréséhez dán kutatók 2009-ben és 2010-ben több tucatnyi halat láttak el műholdas jeladókkal, hogy követni tudják pozíciójukat, a víz hőmérsékletét és mélységét. A 35 visszanyert nyomkövetőből három adatai furcsa rendszert tártak fel: a hőmérséklet a hűvös 10 Celsius-fokról hirtelen 30 fokra emelkedett, majd a következő néhány órában egészen 36 fokig kúszott fel. A mozgás mintázata is drámaian megváltozott. A három nyomkövetőnél a kezdeti hőmérséklet-kiugrás 600 méter alatt következett be, majd azt ismételt felszínre emelkedési szakaszok követték.
A kutatók szerint ebben a három esetben az angolnát valószínűleg lenyelte egy ragadozó tengeri emlős, és a pórul járt állat meleg gyomorba került, ekkor a hőmérséklet megemelkedett, és az emésztés folyamán még magasabbra kúszott. Kúpos fókák, borjúfókák és számos fogas cet él az Atlanti-óceán keleti részén, ahol ezeket az angolnákat lenyelték. A nyomkövetők által rögzített mozgásmintázat a rövidszárnyú gömbölyűfejű delfinek merülési szokásait imitálja.
Magnus Wahlberg, a kutatás vezetője elmondta, az adatokból arra a következtetésre jutottak, hogy az angolnákat levadászták, és megették a delfinek. „Meglepően mély vizekben történt, ahol a halak elvileg biztonságban lennének” – magyarázza. Sőt mi több, angolnatetemek igen ritkán kerülnek elő cetek gyomrából. Mindössze egyetlen tudományos feljegyzést találtak az utóbbi 120 évből, ami erre utal - egy 1896-ban publikált francia tanulmányban - írja a hirado.hu.
„Lehet, hogy a ceteknél igen megszokott az angolnák vadászata a mélyebb vizekben, csak mi még soha nem láttuk. Ez a tudás fontos lehet annak megismeréséhez, hogyan működnek a mélytengeri ökoszisztémák” – teszi hozzá.
A kritikusan veszélyeztetettnek tartott európai angolna (Anguilla anguilla) egyre kisebb egyedszámban található meg a folyókban, tavakban és csökkentsósvizekben a Földközi-tenger térségétől Skandináviáig. A kutatók úgy hiszik, a halak több ezer kilométert tesznek meg évente a Sargasso-tengerig. (Az Atlanti-óceán északi részének közepén elterülő csendesebb régió, melynek vize melegebb, sósabb, kékebb és tisztább a környező vizeknél.)
Az angolnák vándorlásának alaposabb kiismeréséhez dán kutatók 2009-ben és 2010-ben több tucatnyi halat láttak el műholdas jeladókkal, hogy követni tudják pozíciójukat, a víz hőmérsékletét és mélységét. A 35 visszanyert nyomkövetőből három adatai furcsa rendszert tártak fel: a hőmérséklet a hűvös 10 Celsius-fokról hirtelen 30 fokra emelkedett, majd a következő néhány órában egészen 36 fokig kúszott fel. A mozgás mintázata is drámaian megváltozott. A három nyomkövetőnél a kezdeti hőmérséklet-kiugrás 600 méter alatt következett be, majd azt ismételt felszínre emelkedési szakaszok követték.
A kutatók szerint ebben a három esetben az angolnát valószínűleg lenyelte egy ragadozó tengeri emlős, és a pórul járt állat meleg gyomorba került, ekkor a hőmérséklet megemelkedett, és az emésztés folyamán még magasabbra kúszott. Kúpos fókák, borjúfókák és számos fogas cet él az Atlanti-óceán keleti részén, ahol ezeket az angolnákat lenyelték. A nyomkövetők által rögzített mozgásmintázat a rövidszárnyú gömbölyűfejű delfinek merülési szokásait imitálja.
Magnus Wahlberg, a kutatás vezetője elmondta, az adatokból arra a következtetésre jutottak, hogy az angolnákat levadászták, és megették a delfinek. „Meglepően mély vizekben történt, ahol a halak elvileg biztonságban lennének” – magyarázza. Sőt mi több, angolnatetemek igen ritkán kerülnek elő cetek gyomrából. Mindössze egyetlen tudományos feljegyzést találtak az utóbbi 120 évből, ami erre utal - egy 1896-ban publikált francia tanulmányban - írja a hirado.hu.
„Lehet, hogy a ceteknél igen megszokott az angolnák vadászata a mélyebb vizekben, csak mi még soha nem láttuk. Ez a tudás fontos lehet annak megismeréséhez, hogyan működnek a mélytengeri ökoszisztémák” – teszi hozzá.
Forrás
hirado.hu, livescience.com
