Versmondóként tér vissza Komáromba Ficza István színművész
Kissé kacskaringós úton-módon ért célba az érsekújvári származású, Komáromban diákoskodott Ficza István. Negyedszerre vették fel a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ám Mácsai Pál színművész-színidirektor annyira tehetségesnek tartotta őt, hogy harmadikos egyetemistaként szakmai gyakorlaton vehetett részt az általa irányított Örkény Színházban.
Már több éve a jeles színtársulat állandó tagja, s a Vidor Fesztivál legjobb férfialakításért járó Arlecchino-díjával is büszkélkedhet. Augusztus 20-án a komáromi Szent István napi ünnepségen versmondóként közreműködik.
„Hetedikes alapiskolásként irigykedve néztem a komáromi GIMISZ Diákszínpad Hair című szalagavatói előadását, ugyanis a bátyám szintén a Selye János Gimnáziumba járt. Aztán én is a komáromi gimit választottam, ahol Kiss Péntek József rendezővel és Csengel Mónika rendezőasszisztenssel megcsináltuk A padlás című produkciót, amelyben kettős szerepben Barrabás B. Barrabás gengsztert és a Révészt alakítottam. Bár nagyon jól éreztem magam a színpadon, ám az csak fokozatosan fogalmazódott meg bennem, hogy a színészpályát válasszam” – mesélt pályakezdéséről Ficza István színművész.
Előzőleg azonban logopédia, pszichológia és tudományos biológia szakra is jelentkezett Pozsonyba. Az utóbbira fel is vették a Comenius Egyetemen, de éppen megtudta, hogy Puskás Tamás stúdiót szeretne nyitni az akkori budapesti Vidám Színpadon, a jelenlegi Centrál Színházban. A Jókai Színház varrodáját vezető édesanyja mindig féltette őt a színi pályától, ugyanis tisztában volt az azzal párosuló nehézségekkel. Ezért Budapestre nagy titokban ment el felvételizni, s amikor a 120 jelentkező közül bekerült a 6 felvételt nyert fiatal közé, el sem kezdte a pozsonyi tanulmányait. Azt követően a szereplési vágy hajtotta, ezért a budapesti, a kaposvári és a pozsonyi „színművészetire” is felvételizett.
„Közben jártam a Keleti István Művészeti Szakközépiskolába, majd szerepeltem az Új Színházban és a Kolibriben. Negyedszeri nekifutásra, a kudarcok okozta jó adag kétségbeesés után 2007-ben, közel 24 évesen teljesült a nagy álmom: felvettek a Budapesti Színművészeti Egyetemre, Máté Gábor osztályába. Ha ez akkor sem sikerült volna, akkor akár ötödször is próbálkoztam volna, mert más hivatást már nem tudtam elképzelni. Ötödikesként átvehettem a legjobb végzős hallgatónak járó Máthé Erzsi-díjat. Mi voltunk az első osztály, amely már nem négyéves színész, hanem ötéves színművész szakot végzett. Több osztálytársammal együtt 29-30 évesen diplomáztunk. Mi tagadás, ilyen korú pályakezdőként némi hátrányban voltunk a 23 év körüli friss diplomás kollégáinkkal szemben” – ecsetelte további útját.
Azt is elárulta: harmadikos egyetemistaként előbb Eszenyi Enikő hívta meg szakmai gyakorlatra a Vígszínházba, majd Mácsai Pál az Örkény Színházba. Mivel az utóbbi intézményben már másodikosként lehetősége nyílt szerepelni, s nagyon jól érezte magát a családias légkörű intézményben, ezért egy évvel később inkább az utóbbi ajánlatot fogadta el.
„Nem bántam meg a döntésemet, hiszen az Örkény Színházban már egyetemistaként is sok szerepet kaptam, s később annak az állandó tagjává váltam, jelenleg is az az anyaszínházam” – vallja.
Röviddel a diplomaszerzése után, 2012 decemberében szerepet kapott az Átrium Színház Vaknyugat című előadásában, amelyet Gothár Péter rendezett. A produkciót alkotóik benevezték a Vidor Fesztiválra, ahonnan Rétfalvi Tamás kollégájával együtt megosztva elhozták a legjobb férfialakításért járó Arlecchino-díjat.
„A Vidor Fesztiválon vígjátékok, komédiák versengtek egymással. Rétfalvi Tomi barátom a fivéremet játszotta, s együtt osztozhattunk a sikerben. Semmiféle díjra nem számítottam, hiszen már az is nagy örömmel töltött el, hogy többek között Alföldi Róberttel együtt játszhattam e darabban. Ő kezdettől fogva óriási teherbírással és szakmai alázattal dolgozott velünk egy botrányoktól hangos időszakban, amikor menesztették őt a Nemzeti Színház éléről. Gothár Pétert pedig már egyetemistaként nagyon megkedveltem, adok a szakmai véleményére” – mondta el e díj kapcsán, amely saját bevallása szerint kellemes meglepetésként érte őt.
„Az Arlecchino-díj egyértelmű visszajelzés volt elsősorban a közönségtől és némileg a szakmától, hogy érdemes volt ennyi évet és energiát befektetni e pályába. A zsűritagok ugyanis a nézők közül kerültek ki, egyedül Makk Károly zsűrielnök számított szakmabelinek. E megtiszteltetés azonban a szakmai karrieremen egyáltalán nem lendített, nem nyitott meg sokkal több kaput előttem. Például azt követően nem kaptam főszerepet az Örkény Színházban, az Átriumban viszont igen.”
Nagy örömmel tölti el az a tény, hogy kezdettől fogva elfogadta őt az Örkény Színház közönsége. Ezt bizonyítja az is, hogy 2016-ban megkapta a Pünkösti Andor díjat, amit mindig az évad legjobb színésze érdemel ki a közönségtől.
István annak is örül, hogy az elmúlt évadban folyamatosan játszhatott, mert „Magyarországon már túltelített a színész szakma”. Úgy tűnik, hogy az új évadban is bőven akad majd feladata.
„2017 őszén mutattuk be a IV. Henriket, amit Kaffka Átváltozása követett, s e darabban folyamatosan jelen lehettek az ifjabb nemzedék tagjai. Majd Molnár Ferenc Hattyúja következett, amiben nagyobb lehetőséget kaptam. Augusztus 22-től majd elkezdjük próbálni a Svetlana Alekszijevics kortárs belorusz írónő műveiből színházunk főrendezője, Bagossy László által készített Second handet. E nagyon felkapott szerző azokról az emberekről ír, akik megélték a rendszerváltozást és a Szovjetunió széthullását. E darab szeptember végi bemutatója után pedig stúdiószínházunkban egy kortárs magyar író, Jászberényi Sándor két művéből készítünk egy további produkciót, amelyben majd Nagy Zsolt színművésszel együtt játszom. Annak decemberben lesz a bemutatója” – szólt újabb lehetőségeiről.
Mindezt megelőzően József Attila Íme, hát megleltem hazámat című versét mondja majd el az augusztus 20-án a komáromi Szent István szobornál zajló ünnepségen. Hazalátogatása kapcsán elárulta: Keszegh István másfél évig a gimnáziumi osztályfőnöke volt, s miatta az első osztályfőnöki órán helyzetgyakorlatokat adott feladatul új osztályának. Megnézte a jeleneteket, közölte druszájával, hogy „Pista, te színész leszel”. Akkor még viccesnek, sőt elképzelhetetlennek tartotta ezt Ficza István. Nemrég a tanár úr neje, Keszegh Margit, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke pedig már mint hivatásos színművészt kérte őt fel a versmondásra.
„Korábban is szívesen tettem eleget egy másik felvidéki felkérésnek. Weöres Sándor Az éjszaka csodái című versét alapiskolásokkal állítottam színpadra a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által rendezett XIII. Jókai Mór Vers-és Prózamondó Táborban. Akkor az azóta már elhunyt Jókai Tibor elnök hívószavára érkeztem. A következő évben pedig a Friss tinta gyermekvers antológiából kiválasztott több verset dramatizáltuk a gyerekekkel. Felvidéki magyar színházak azonban még sosem hívtak meg vendégszerepelni, pedig az nagyon jólesne. Igaz, hogy az anyaszínházamban és további két budapesti társulatnál havonta akár 25-30 alkalommal is játszom, de ha az előző évadban egyeztetnénk, össze tudnánk hangolni az előadásainkat. Nagy tisztelettel-szeretettel jönnék a Felvidékre, de talán nincs szükség a hozzám hasonló karakterre” – mondta el végül Ficza István színművész.
