Végső búcsút vettek Pécsi Ildikótól
Barátai, pályatársai, kollégái vettek végső búcsút Pécsi Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésztől, érdemes és kiváló művésztől, Gödöllő díszpolgárától szombaton a gödöllői Művészetek Házában.
A színházteremben felállított ravatalnál reggel 8-tól 12 óráig róhatta le kegyeletét a nagyközönség.
Ezt követően a zártkörű búcsúztatáson - amely élőben követhető volt a város Facebook oldalán - fotó- és film összeállítás elevenítette fel Pécsi Ildikó alakját.
A ravatalnál elsőként kollégája, barátja, Bencze Ilona színművész búcsúzott Shakespeare XV. szonettjével. Majd a MASZK Országos Színészegyesület nevében Pálos Zsuzsa színművész, az elnökség tagja vett búcsút a szervezet nevében.
Felidézte, hogy Pécsi Ildikó egy interjúban úgy vallott művészete lényegéről:
Mint hangsúlyozta: kevés kollégája tett annyit a pályatársaiért mint ő. Neki köszönhetik a szakmai nyugdíjat, évtizedeken át volt elnökségi tagja a Színházi Dolgozók Szakszervezetének. Rendezett, játszott, szervezett - mondta. Kiemelte: hihetetlenül optimista volt, és szarkasztikus humorával mindenkinek a lelkét helyre rakta. Rengeteg örömet adott és harcolt a színészekért, a családjáért, a szakma megbecsüléséért.
A színésztársak, pályatársak és a barátok nevében Papadimitriu Athina színművész búcsúzott.
Felidézte: Pécsi Ildikó számos rendezésében részt vett és megtapasztalta, milyen jó együtt dolgozni vele. „Olyan rendező voltál, aki szerette a színészt” - mondta, hozzátéve, hogy csodálatos előadások születtek meg, amelyeket közösen alkottak. Kiemelte: Pécsi Ildikó nagyszerű ember, művész és író volt, akit egy ország szeretett. Tele volt energiával, erővel, temperamentummal, szeretettel és mindenkinek segített.
- emlékezett. Pécsi Ildikó Hármasban című darabjából idézett: „mire megtanuljuk, mire kell vigyázni, addigra már nincs is mire vigyázni”.
Gémesi György, Gödöllő polgármestere Pécsi Ildikótól búcsúzva kiemelte:
számtalan színházi előadás, tévéjáték, film őrzi meg a jövő számára művészetét, ami alapján méltán választották meg a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává.
Pécsi Ildikó velük együtt élte a város mindennapi életét, ott volt minden eseményen,
segítette a gödöllői kulturális műhelyek munkáját és mindig örömmel tett eleget a felkéréseknek.
„A művészet iránti alázatát méltán bizonyítja, hogy bár a legnagyobb magyar színészekkel játszott rendszeresen, mégsem okozott nehézséget számára velünk, amatőrökkel színpadra lépni” - mondta, felidézve, hogy a Művészetek Háza színháztermében maga is számtalanszor volt partnere. Megismerhette Pécsi Ildikót, az embert, aki élete végéig alkotott, akinek alapérték volt a hűség. Fontosnak tartotta, hogy elérjen a nézők szívéhez, ettől volt hiteles és profi - mondta a művészről.
Szinetár Miklós rendező, aki Pécsi Ildikó osztályfőnöke volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, számos emlékét idézte fel a színészről. Mint mondta, Pécsi Ildikó rendkívüli jelenség volt. „Rendkívüli módon életszerető, kicsattanó a színpadon, gyönyörű, öröm volt ránézni. De nemcsak azért, mert szép volt, hanem azért, mert nagyon tehetséges is volt” - mondta, hangsúlyozva, hogy Gorkij és Moliere darabjaiban is nagyszerűen játszott.
- fogalmazott, hozzátéve: használt a társadalomnak, a nézőinek, volt értelme az életének.
A megemlékezésen L. Péterfi Csaba, Szűcs István, a Talamba Ütőegyüttes és a Gödöllői Frédéric Chopin Zenei AMI tanárai is közreműködtek.
Pécsi Ildikó december 5-én, életének 81. évében hunyt el.
