Végső búcsút vettek Marián Labudától

 

A gyászbeszédek során felszólalt Marián Chudovský, a Szlovák Nemzeti Színház első vezérigazgatója, Michal Vajdièka, a drámatagozat igazgatója, Jozef Nemec, Barsnémeti  község polgármestere, Martin Huba, Milan Kòažko, Emília Vášáryová, Bolek Polívka, Dušan Jamrich, František Kovár, Daniel Fischer, Jana Kovalèíková színészkollégák, valamint Juraj Nvota és Martin Šulík rendezők.

A gyászoló gyülekezetet elsőként Chudovský szólította meg. „Újra távozik egy személy közülünk, a szlovák színjátszás jelentős képviselője, a drámatagozat tagja hosszú évek óta, Thália elhivatott szolgálója és tisztelője. Tudtuk, hogy időnként becsapta őt az egészsége, mégis meglepett és elszomorított bennünket a távozása. Nagyon fog hiányozni színházbeli kollégáinak, tisztelőinek, a színházi közönségnek, leginkább pedig a közeli hozzátartozóinak fog hiányozni. Sokféle tehetséggel, rendkívül gazdag művészi egyensúllyal megáldott színész, kolléga és barát távozik közülünk.”

„A nemzeti színház színpadán 45 felejthetetlen személyiséget formált meg, a rendezőktől mindig profizmust várt el, és igényes feladatok elé állította őket” – emelte ki a távozó művész munkáját Vajdièka.

A búcsúztató során összeállítást láthattak a gyászszertartás résztvevői a színi előadásokból, tévéfilmekből és játékfilmekből. Majd legördült a függöny, utoljára, és elhangzott az álló publikum utolsó tapsa. A szlovák kultúra Marián Labuda személyében nemcsak nemzedékének egyik legjelentősebb színészét veszítette el, hanem a szlovák színjátszás egyik legnagyobb személyiségét is.

Marián Labuda 1944. október 28-án született Barsnémetiben. A színművészeti főiskolát Pozsonyban végezte el.

Színész pályáját a pozsonyi Korzó Színházban kezdte. Játszott az Új Színpadon is, 1965-1968 között pedig a Szlovák Nemzeti Színház tagja volt. Az ország első számú színházába 1989 után tért vissza.

2005-ben megkapta a legnevesebb szlovák színházi elismerést, a Dosky (Deszkák) díjat, Jozef Tiso megformálásáért, a Tiso című drámában. A Záhrada (Kert) című filmben nyújtott alakításáért Cseh oroszlán-díjban részesült, a legjobb mellékszereplőként. 2004-ben a szlovák kulturális tárca tüntette ki művészeti tevékenységéért. Egy év múlva pedig a Pribina-kereszt második fokozatát kapta meg.

Számtalan filmben és tv-játékban szerepelt, Csehszlovákia kettéválása után is az egyik legtöbbet foglalkoztatott színész volt Csehországban. A magyar nézők számára elsősorban a Jiøí Menzel által rendezett Az én kicsi falum című filmben vált ismertté és feledhetetlenné, ahol Bán Jánossal együtt játszott.

2014-ben lepte meg a közönséget azzal a bejelentéssel, hogy a színészettel végez. Ebben a döntésében nem kis szerepe volt egyre romló egészségének.