2022. március 18., 17:17

„Vagy öngyilkos leszek, vagy megmutatom” – 100 éve született Pécsi Sándor

Sajószentpéter városa vallhatja híres szülöttjének, holott szinte csak véletlenül született ott. Felvidéki nemesi családból származott, s amíg pályatársai többnyire utólag elnemesítették nevüket, addig ő „visszaplebejusította”, így lett a Péchyből Pécsi. Az utolsó romantikus, ide nekem az oroszlánt is típusú reneszánsz színész volt, aki bár már huszonévesen aggastyánokat játszott, utolsó, ötvenéves korában forgatott filmjében (Szerelem jutányos áron) Rómeó nagymonológját is előadta. Falstaff szerepére készülve alig ötvenévesen hagyta itt földi közönségét, de egyes szerepei még évtizedekkel később sem voltak kioszthatók, mert azok még mindig, talán máig is az ő hangján szólalnak meg.

Pécsi Sándor
Fotó: ma7

A budapesti színházrajongók sok felejthetetlen szerepe közül a Pillantás a hídról Eddie Carbone-jára, a Revizor Polgármesterére, a Koldusopera Peacock-jára, a Hamlet Poloniusára, a Kaviár és lencse Leonida Papagattójára emlékeznek elsősorban. A mozirajongók az Erkel címszerepére, a Különös házasság Medve doktorára, a Liliomfi Szellemfijére, Dandin Györgyre, a szlovák-magyar koprodukcióban készült Szent Péter esernyője plébánosára, a Sellő a pecsétgyűrűn Salgó Oszkárára, míg a tévénézők A fekete város Quendel Gáspárára vagy épp utolsó tévéfilmjére, a már halála után befejezett Szerelem jutányos áron című játék Hornyai Oszkárára emlékezhetnek, amelyeket az alkotók (Somogyi Pál és Bán Róbert) kifejezetten a számára írtak.

Így nemcsak egy-egy legendás szerepe köszönt vissza az előadásban, hanem azt is megmutatta, hogy fölényes biztonsággal volt képes mindent eljátszani,

az ócska egymondatos ripacsot és a zseniális szélhámost is, aki segédszínészi jövedelme mellett évtizedek óta házasságra vágyó nők átejtéséből él, akire mégiscsak ideig-óráig lehet haragudni (az utószinkron egy részét váratlan halála miatt már Gálvölgyi János fejezte be).

Pécsi Sándor
Fotó:  Fortepan

Nézve parádés repertoárját, akaratlanul is kései utódja, a szintén felvidéki Kaszás Attila jut eszembe, aki hozzá hasonlóan mindent tudott, habzsolta a szerepeket, s aki hozzá hasonlóan szintén teljesen váratlanul ment el. Pécsi 50, Kaszás 47 évesen.

Az Eperjes melletti Pécsújhelyről származtak el

„A Pécsi családi név. De nem cs-vel, hanem ch-val írják. A Péchyt én póriasítottam Pécsire – közismert álszerénységem okából… Különben családunk Eperjes környékéről, Pécsújfalu községből származik… A kassai Miklós-börtönben találtam is egy körözvényt, Emerich Péchy aláírással. Ez az ősöm valami Habsburg-párti pernahajder kapitány lehetett” – írja feljegyzéseiben (ugyanis egész életében rendületlenül füzetekbe jegyezte fel a gondolatait, bár tudta, író sohasem lesz belőle), amelyekből a róla készült kötetében Cserje Zsuzsa is gazdagon idéz.

Pécsújfalu, vagyis Pačovská Nová Ves Eperjestől 21 kilométerre található, s 2800-as lakosságával nagytelepülésnek számít arrafelé.

Apja, Péchy Sándor, üveggyári vas- és fémesztergályos, anyja Szalay Margit üveggyári munkás volt, s azok hányatott élete miatt a család gyakorta változtatta a lakhelyét. Sajószentpéteren született ugyan, de innen hamar elköltöztek Ormospusztára, majd Kiskinizsire. Ormospusztán járta a négy elemit, a középiskolát  Sárospatakon végezte, apja ugyanis református lelkésznek szánta. De ő következetesen színésznek készült.

Pécsi Sándor
Fotó:  Fortepan

„Különb akartam lenni, mint mások. Tisztán emlékszem, hogy kilencéves koromban drága jó nagyanyám egyszer igazságtalanul megpofozott. Sértettségemben két lehetőség állt előttem. Vagy öngyilkos leszek, vagy megmutatom… Megmutatom, hogy nagy ember leszek, és akkor majd szégyellni fogják a pofont.

Nem az öngyilkosságot választottam, a másik út praktikusabbnak tűnt.

Mégis a színészi pályához vezető út ugyancsak göröngyösnek bizonyult, előbb apja kívánságára joghallgató Pesten, joggyakornok Csepelen, fizetés nélküli „samesz” a Magyar Filmirodában.

S amikor végre megszerzi diplomáját a Színművészeti Akadémián, állás helyett a világháború várja, megjárja Németországot, ahonnan Brünn érintésével jut haza, mégpedig Miskolcra, ahol első színházi szerepeit abszolválja. 1946 nyarán édesanyjával egyetemben feljön Pestre, s elhatározza, törik-szakad, beszemtelenkedik a Várkonyi Zoltán által vezetett Művész Színházba meghallgatásra. 1946 augusztus 19-ét írjuk, s ezen a napon indul el Pécsi Sándor legendás karrierje.

Pécsi Sándor
Fotó:  Fortepan

A Művész az Euridike bemutatójára készül, s Apáthi Imre nem talál megfelelő színészt Dulac vidéki színigazgató szerepére. Meghallgatván Pécsit, a rendező egyszer csak odaszól Várkonyinak: – „Nézd, a Dulac keze!” Ebben az előadásban indul el színészi karrierje a szintén pályakezdő Darvas Ivánnak is, a címszerepet Tolnay Klári játssza. Orfeusz és Euridike a színpad mellett a magánéletben is egymásra találnak, de ez már egy másik történet…

Már huszonévesen aggastyánokat játszott

Olyan időszak ez, amikor szinte havonta tartanak új bemutatót, így az ott töltött bő két év alatt Pécsi Sándor több fontos szerepet is eljátszik. Szerepet kap Agatha Christie Tíz kicsi néger című bűnügyi játékában, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésében, Gádor Béla kortárs darabjában, az Urak, költők, gyilkosok-ban, Sartre Temetetlen holtak-jában, de a Csókos asszonyban is kipróbálják, s kiderül, ez az univerzális színész mindent tud.

Én hiszek, teljes odaadással hiszek abban, amit csinálok, s meggyőződésem szerint ez az, amiért más is elhiszi”

– jegyzi fel ekkoriban a naplójába. Természetesen a film is felfedezi, előbb vőfélyként jelenik meg a Talpalatnyi föld című Bán Frigyes-filmben, s pár éven belül meghatározó alakja lesz a magyar filmjátszásnak. Széles homloka,  gyorsan kopaszodó feje a garancia arra, hogy már huszonévesen megtalálják az aggastyánszerepek (a nők között Gobbi Hilda jár be hasonló utat).

Amíg az Erkel Ferenc életéről szóló film címszerepében ifjú korától haláláig láttatja a híres zeneszerzőt, addig például a Különös házasságban Medve doktor szerepét alakítja parádésan

(Az évtizedekkel később készült tévéfilmben a nála jóval idősebb Páger Antal alakítja majd a szerepet), de előfordul olyan színházi előadás is, ahol a nála 23 évvel idősebb Kemény László apját játssza el. A Művész Színházból átszerződteti az államosított Madách Színház, s innen el se mozdul a haláláig.

Felsorolni lehetetlen nagyszerű alakításait, az ötvenes évek első felében a sematizmus éveiben számos szovjet és orosz darab szerepe is várja,

ő Lenin a Kreml toronyórája című sematikusban, de ő a legendás, Horvai István-rendezte Három nővér Andreje, s Luka az Éjjeli menedékhelyben. A színház után filmen is eljátszhatja Darvas Iván, Dayka Margit, Krencsey Mariann, Ruttkai Éva és Soós Imre partnereként Szellemfi alakját a Liliomfi című Makk Károly-filmben, s a sok sematikus film után ez az első üdítő visszatérés a normális kerékvágásba.

Nem az orromért szeretnek a nők”

– vágja oda büszkén az őt froclizó Szilvai professzornak, vagyis Balázs Samunak, de talán ő maga sem gondolja, hogy élete utolsó évtizedében mennyi (hős)szerelmest is eljátszhat majd színpadon és filmvásznon egyaránt.

De előtte még bemutatják Sarkadi Imre Szeptember című, kissé tézisdrámáját a szövetkezesítés előnyeiről, amelyben darabbeli fiával, Soós Imrével csap össze, de már készülőben a Revizor, amelyben a Polgármester, s a Hamlet, amelyben Polonius szerepét kapja. Mindkét előadás kirobbanó siker, valahogy Pécsi mégsem elégedett egyik szerepével sem.

1960-at írunk, amikor Ádám Ottó előveszi a Pillantás a hídról című újdonságot.

Arthur Millert akkor fedezik fel a magyar színházak, a Nemzetiben Marton Endre Az ügynök halálát rendezi meg a haldokló Tímár Józseffel, míg Pécsi szerepe szerint a nevelt lányába szerelmes, s gyilkosságtól sem visszariadó Eddie Carbone szerepét kapja Ádám Ottó rendezésében. Két meghatározó előadás, később budapesti színházak évtizedekig képtelenek elővenni őket, hisz Willy Loman Tímár, míg Eddie Carbone Pécsi Sándor hangján szólal meg. Mindkét előadásról tévéfelvétel is készült (utóbbit ma meg is nézhetik az M3 műsorán).

A nyolcvanas évek végén Szikora János tesz kísérletet arra, hogy Az ügynök halálát elővegye Tordy Gézával a címszerepben.

Sikerrel tette, pár évvel később a Kapás Dezső-rendezte Pillantás szintén Tordyval viszont egyértelmű bukás. Pár éve a salgótarjáni Zenthe Színház porolta le a darabot Kis Domonkos Márk rendezésében Máté Krisztiánnal Eddie szerepében.

Legendás társulat, legendás előadások

A hatvanas évek a színészi túlzsúfoltság évei. Szinte alig jön le a színpadról, s egyik filmje éri a másikat. Ne feledjük, a Madách aranykora ez olyan zsenikkel, mint Gábor Miklós, Kiss Manyi, Domján Edit, Márkus László, Psota Irén, Garas Dezső, Zenthe Ferenc, Huszti Péter, mindegyikük elbírna a hátán egy-egy előadást, de ők igazi csapatot alkotnak.

S ott van rendezőként Vámos László, Ádám Ottó és Pártos Géza. Jöhet a legendás Hamlet Gábor Miklóssal a címszerepben, Shaw cinikusan szellemes darabjai (Tanner John házassága, Az ördög cimborája), Bertolt Brecht, mint abszolút újdonság vagy a bohókás olasz csacskaság, a Kaviár és lencse, Kerényi Imre vizsgarendezése.

A Kurázsi mama mellett a másik Brecht-bemutató a Koldusopera, amelyben Peacock-ot, a kolduskirályt alakítja, a Kaviár és lencsében a családfő Leonida Papagettót,

s imádja a Tanner  John házasságában a rablóvezér, Mendoza szerepét, holott itt mindössze egy felvonásnyi parádé jut a számára. Másodszor is megtalálja az Éjjeli menedékhely Luka szerepe, de virtuozitását szabadtéri színpadon is bizonyítja, 1962 nyarán moderátori szerepet vállal egy kabaré-revüben (Fedezzük fel Pestet!). S két évvel Darvas Iván legendás bemutatója előtt a rádióban eljátssza Gogol az Egy őrült naplója Popriscsinjét.

1972 őszén Vámos László irányításával a IV. Henrik Falstaff szerepére készül. Három hónap alatt három filmbemutatója is van.

Előbb a Fuss, hogy utolérjenek című Keleti Márton-vígjátékban (vele kezdte annak idején a filmes pályáját), s szintén az ő rendezésében mutatják be a Harminckét nevem volt című háborús történetet is, amelyben Törőcsik Mari férjét játssza. Ezek bemutatóját még megéri, a november végén esedékes, A fekete város filmváltozatának bemutatóját viszont már nem.

Gyerekkori álmok, nincs veszett remény, csak azért is megmutatom, hogy ki vagyok én”

– énekli Fényes Szabolcs és Szenes Iván slágerét a Fuss, hogy utolérjenek záró pillanataiban. A Falstaffot és sok más nagy szerepet nem játszhatott már el, de Pécsi Sándor így is örökre beírta magát a magyar színháztörténet legnagyobbjai közé.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.