Úri muri Komáromban
Mindig gondban vagyok, ha egy modern korba átemelt klasszikus darabot nézek meg. Nem tudom ugyanis, mennyire leszek képes elvonatkoztatni a látottaktól és azoktól az élményektől, benyomásoktól, amelyeket az eredeti vagy korábbi feldolgozások, esetleg maga az alapul szolgáló könyv tett rám.
Így volt ez a Komáromi Jókai Színház március vége felé bemutatott Úri murijával is. Ez a darab, ahogy Móricz könyve is, az elbukásról szól.
Bár a darab első színre vitele a Vígszínházban a könyvtől eltérően happy enddel végződött, a darab korántsem csak a vidám mulatozásról szól, a vesztükbe rohanó emberek – a vesztébe rohanó dzsentri – dühödt tombolása ez, igazi dráma.
Akkor is, ha Móricz már másként látta a dzsentrit, mint Mikszáth: bírálja ugyan, de még nem temeti. A Bagó Bertalan rendezésében a múlt század kilencvenes éveibe átemelt történetből nekem egy kicsit hiányzott ez az egész darabot átható dráma.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/18. számában.
