Újabb felvidéki bemutatóra készül Lajos András
Miután a dunamocsi származású Lajos András, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze az eltelt év során Felvidék- és Magyarország szerte is nagy sikert aratott az Egy disznótor pontos leírása című Soóky László-darabbal, a búcsi szerző újabb művének bemutatójára készül.
A Papa különböző hangszereken hegedül (Egy - vagy két - lakodalom pontos leírása) című mesélőszínházi előadást június 9-én 19 órától a dunamocsi kultúrházban, június 14-én 20 órától pedig az 55. Jókai Napok keretében, a komáromi városi művelődési központ kamaraterében láthatja a közönség. Az új előadás, ahogy a „Disznótor“ is, a Dialóg nonprofit szervezet produkciója.
Beszélgetésünk elején a közkedvelt színművészt arra kértük, hogy említsen meg párat a „disznótoros“ sikersorozat állomásai közül, illetve szóljon az előző előadás eddigi fogadtatásáról.
„A Felvidéken más helyszíneken kívül az 54. Jókai Napokon, az 51. Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon, a Gombaszögi Nyári Táborban és a XXVII. Tompa Mihály Országos Verseny megnyitóján, 400 néző előtt is bemutattuk az Egy disznótor pontos leírását, ami pozitív fogadtatásra talált. Továbbá a kortárs magyar drámák debreceni Deszka Fesztiváljára is meghívtak. Előzőleg nagyon jóleső érzés töltött el annak hallatán, hogy mivel a tervezett előadásra gyorsan elfogytak a belépőjegyek, azt végül a fesztiválszervezők kérésére április hatodikán nem egyszer, hanem kétszer játszhattam el. Télen a Miskolci Nemzeti Színházban háromszor tűzték műsorra e produkciót, s a kamaraterem 80 férőhelyes nézőterén minden alkalommal jóval többen ültek. Legutóbb pedig az ottani Játékszín nézőterének első sorában látássérültek fogadták pozitívan a mondanivalónkat. Úgy tűnt, hogy a magyarországi nézők is értették a poénokat, hiszen ahogy az egyikük mondta: ők is átélték a szovjet megszállást, ismerős volt számukra az ecsetelt helyzet“ – magyarázta Lajos András.
A tehetséges színművész elárulta: Soóky László tavaly novemberben megígérte neki azt, hogy egy újabb darabot ír számára. Januárban el is küldte neki a Papa különböző hangszereken hegedül című művét, amely történetének javarésze Búcson és Dunamocson játszódik, ám időutazásunk során egy hajdani kamocsai és egy szőgyéni lakodalomban is részt vehetünk.
„A darab a szerző édesapját idézi meg, aki miután 1948. február 6-án hazatért a II. világháború alatt túlélt hadifogságból, kiötlötte, hogy bármi áron zenekart alapít. E szándékát az indokolta, hogy akkoriban Búcson és annak környékén nagy volt a házasulási kedv, ám ott a közkedvelt Pepes zenekaron kívül más banda nem létezett. Bár az édesapa egyetlen hangszeren sem tudott játszani, de leporolta a korábban egy munkácsi özvegyasszonytól kapott hegedűjét, s összeverbuválta a különféle hangszerekkel rendelkező helyi embereket. A szellemesen megírt, poénokkal és sajátos humorral fűszerezett szövegből megtudjuk, hogy miként alakult meg, utazgatott egy Zetor traktor pótkocsiján és érezte magát a vidéki lakodalmakban a zenekar“ – ismertette a további részleteket.
A tájékoztatásból az is kiderült: az előadás másik síkját a Papa Jóistennel hétköznapi élethelyzetekben, így horgászat közben, fűrészbakon ülve... folytatott beszélgetései képezik.
„A darabban a már idős Papa a Jóistennel arról alkudozik, hogy vasárnap szeretne meghalni, de nem árulnám el, hogy miért vágyakozik a túlvilágra, és végül mire jutnak. Az biztos, hogy emiatt ez az újabb a „Disznótornál“ sokkal líraibb előadás lesz. Abba a szerző azt is beleszőtte, hogy a búcsi és a dunamocsi presbiterek a Jóisten dicsőségére énekversenyt rendeztek, mivel az Úr ezt kérte a Papától. A történet e szálának számomra személyes vonatkozása is van, hiszen a mocsi presbiteri gyűlésen mindkét nagyapám részt vett. A szerző őket művében nevükön említette anélkül, hogy tudta volna: az elődeim voltak.“
Míg a „Disznótort“ maga Lajos András rendezte, s annak ötletes díszletét is ő tervezte, ez alkalommal a vajdasági származású, Budapesten élő Keszég László rendezőt, a Magyar Színházi Társaság elnökét kérték fel a rendezésre, a darab dramaturgja pedig ismét Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház szakembere.
„Soóky László felvetette, hogy kérjünk fel egy jeles szakembert a rendezésre, amibe beleegyeztem. Kíváncsi voltam arra, hogy e monodráma kapcsán miként is tudok majd együttműködni egy rendezővel. Egyetértettünk abban, hogy Keszég László kiváló rendező, aki nagy örömünkre eleget is tett a felkérésünknek. Mivel mostanában gyakran tartózkodik Budapesten s a miskolci társulatunkban a hétfő szünnap, ezért többnyire a hét első napján próbáljuk a „Papát“. Közös munkánk oroszlánrésze e héten folyik, június első hétfőjén a változatosság kedvéért Miskolcon tartottunk próbát. E produkcióban is helyet kap egy minimális díszlet, valamint több hangszer, amelyeken meg kellett tanulnom játszani“ – fejtette ki a továbbiakban.
Végül megjegyezte: mivel az előadás során sok dunamocsi lakost néven neveznek, szülőfalujában különösen kíváncsian várja annak fogadtatását. Természetesen, mindkét előadásra szeretettel várja a további érdeklődőket is.
