Új SZFE-s intézetvezető: Nem gondolom, hogy ez forradalom lenne

2020. november 28., 10:20
ma7

Rettenetes gyávaságnak tartotta volna, ha nem vállalja el a felkérést – mondta kinevezéséről Bodolay Géza színházi rendező, az SZFE Színháztörténeti Intézetének új vezetője a Klubrádiónak.

Bodolay Géza
Fotó: szegedma.hu
Bodolay Géza

Közben ez volt szerinte élete legnehezebb döntése, és tudja, hogy a jelenlegi helyzet kétségkívül több idegerőt kíván, mint amire alapvetően szükség lenne egy ilyen pozícióhoz. Az egyetemfoglalást és a sztrájkot nem tartja '68-hoz hasonló forradalomnak, és nem akar harcolni. Nem hiszi, hogy az alapítványi ügyekkel kellene foglalkoznia, az átalakításban nem vett részt – tette hozzá.

Bodolay Géza színházi rendező, érdemes művész, a Petőfi Irodalmi Múzeum Színháztörténeti Múzeum és Intézete igazgatója lett az SZFE Színháztörténeti Intézetének vezetője. Arról kérdezték a Klubrádióban, hogy miért vállalta el ebben a helyzetben, amikor a hallgatók és az oktatók alapvetően nem fogadják el az intézmény élére kinevezett kuratóriumot, és a hónapokig tartó egyetemfoglalásnak csak a járványhelyzet vetett véget.

Bodolay Géza azt mondta, hogy élete legnehezebb döntése volt. Rettenetes gyávaságnak tartotta volna, hogyha mikor Zalán János rektorhelyettes felkérte, nemet mondott volna, mert nem meri csinálni. Nagyszerű elődei voltak, mint Ádám Ottó, előtte Bagossy László, előtte pedig Csizmadia Tibor, tehát olyan sorba kerül ezzel, hogy mindenképpen vállalni kell, ha ez jön szembe. Még akkor is, ha 20 évvel ezelőtt szívesebben vállalta volna el – tette hozzá. Azt mondta: a színházban soha nincs normális állapot. De ez a helyzet kétségkívül több idegerőt kíván, mint alapvetően, de úgy érzi, hogy edzett ehhez, korábban is érték támadások.

Az egyetemfoglalásról, sztrájkról azt mondta: látta, hogy milyen volt, amikor Varsóban az egyetemisták a kor szellemének megfelelően kimentek az utcára a szocialistának nevezett rendszer ellen, és turistának álcázott gumibotos emberek összeverték őket – ez volt az első '68-as diákmegmozdulás. Nem gondolja, hogy ez a mostani ilyen forradalom lenne. Ez a „különös, bizarr és izgalmas” helyzet nem érinti azt az alapkérdést, hogy a magyar színházművészetnek kell egy felsőoktatási intézmény, ahol mindannyian helyet kapnak, akármelyik oldalon állnak, bár nem szereti a két focicsapatra osztást – fogalmazott Bodolay Géza.

Úgy fogalmazott: egy kormány nagyon távoli dolog egy egyetemhez képest. Nem jogász, de tudja, hogy több egyetemnél is megtörtént ez a fajta alapítványi átalakítás. Arra, hogy a kormány mennyi pénzt akar adni az egyetemi alapítványnak, azt mondta: gazdasági kérdésekben nem illetékes, de azt látta, amikor visszament a Szentkirályi utcai épületbe, hogy a kilincsek ugyanazok, mint 1984-ben, semmi nem változott.

Az alapítványi ügyeket nem ismeri jól, de nem hiszi, hogy neki ezzel kellene foglalkoznia, hanem a tanárokkal, a diákokkal kell szóba állnia, hogy megértsék egymást és saját magukat. Az egész világban „döbbenetes barikádosdit lát Minszktől az Egyesült Államokig”, és úgy gondolja, hogy a színművészeti egyetemnek ebben nem kell részt vennie. Nem ő szervezte az alapítványi átalakulást, az egész játszmában nem vett részt – ismételte meg. Hangsúlyozta: nem gondolja, hogy harcolnia kell, még azt se, hogy bárkinek papírgalacsinokat kellene dobálnia.