Tüskés és mérges az új tengeri kígyófaj
Noha előfordulnak olyan tengeri kígyók, amelyeken tüskés pikkelyek ismerhetők fel, de nincs más olyan, a tudomány számára ismert faj, amelynek ez a fő jellemzője” – mondta Kanishka Ukuwela ökológus, az Adelaide Egyetem kutatója, aki Bryan Fry-jal együtt publikálta felfedezését a Zootaxa című tudományos magazinban.
A kígyók testét borító pikkelyek általában simák, ám a most felfedezett, és Hydrophis donladi néven új fajként bejegyzett kígyó összes pikkelyén tüskék merednek. A tudósok Észak-Ausztrália sekély, part menti vizeiben dolgoztak, amikor a Carpentaria-öböl tengerifű-mezejében kilenc, közepes termetű kígyó akadt a hálójukba. „Abban a pillanatban, amikor az első kígyót kiemeltük, tudtam, hogy valami különleges dologra bukkantunk. Semmihez sem hasonlított, amit a tengeren láttam” – mondta a tanulmány társszerzője, Bryan Fry, a brisbanei Queenslad Egyetem kutatója. Mind a kilenc példány a sziklás tengerfenékről került elő, ami magyarázatot adhat arra, hogy miért alakulhattak ki ilyen egyedülállóan erős pikkelyeik – tudatta a ng.hu portál.
A faj a többi tengeri kígyóhoz hasonlóan elevenszülő, ám a molekuláris biológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy egy rendkívül sajátos alcsoporthoz tartozik. Emellett az alaktani tulajdonságai is élesen megkülönböztetik az egyébként is meglehetősen „sokszínű” nemzetségének többi tagjától. A most megjelent tanulmány szerint elképzelhető, hogy már korábban is találkoztak vele kutatók, de tévesen Hydrophis coggeri vagy H. torquatus diadema néven azonosították.
Amennyiben mégis ez volt az első találkozás, akkor az új tengerikígyó faj két okból kerülhette el mind ez idáig a tudósok figyelmét. Egyrészt minden bizonnyal rendkívül ritka, másrészt a part menti, sziklás élőhelyeket a halászok általában elkerülik. Sok ismert tengeri kígyó a nyílt óceánok lakója – ezek csak a szaporodási időszakban keresik fel a partokat –, és ott gyakran akadnak a garnéla-vonóhálókba, ám ez a faj a búvárok által is ritkán látogatott, észak-ausztráliai partvidék lakója.
Egyelőre keveset tudnak a kutatók ennek a sárgásbarna kígyónak az életmódjáról. Egyik oka, hogy a mérge rendkívül erős, ezért csak megfelelő elővigyázatosság mellett kutatható. Ugyanakkor az eddig ismert példányok egytől egyig a tengerpart torkolati zónájában kerültek elő, ahol igen zavaros a víz. Ez egyfelől önmagában is megnehezíti a megfigyelést, másrészt komoly veszélyt is jelent a kutatókra. Ezeken az élőhelyeken hemzsegnek a sósvízi bordáskrokodilok és a bikacápák, és közöttük minden merülés kockázatos. Alighanem ez lehet a harmadik ok, amiért ez a különös kígyófaj egészen a közelmúltig ismeretlen maradhatott a tudomány számára – írja az ng.hu.
.
