Tucatnyi kamasz színjátszó tábora Kokaván, és ami mögötte van

Bárány János 2019. augusztus 03., 09:55

Már kamaszként ismerjék és szeressék egymás nyelvjárását nyugat-és közép-szlovákiai gyermekek. Ezt a célt fogalmazta meg Molnár Xénia színművésznő, aki a saját tapasztalataiból indult ki, amikor újraszervezte az édesanyja által hat éve indított kokavai vers- és prózamondó tábort. Az idén nyártól a színjátszás a jelszó. És van még ebben a történetben szívügy bőven. A legfontosabb, hogy boldog kamaszok zárták szívükbe az ottani tájat, a lovakat, a foglalkozásokat.

A táborlakók egy része Fotó: a tábor albumából

„Egy álmom valósult meg azzal, hogy létrejött ez a tábor. Annak idején, 2013-ban édesanyám, a néhai Molnár Zsuzsa találta ki, és valósította meg, Ádám Zita segítségével. Akkor még vers-és prózamondó tábor volt, az elsőt Gál Tamás színésszel közösen hoztuk tető alá, majd három tábort egyedül vezettem Kokaván, az ottani üdülőben. Két nyár kihagyásával, az őrsújfalui ÉS Polgári Társulás hathatós közreműködésével az idén megvalósulhatott az első Pósa Lajos Színjátszó Tábor. A színjátszáson túl volt még egy nagyon fontos eleme a gyermekszínjátszó tábornak: találkozott a nyugat- és a közép-szlovákiai mentalitás, boldogan játszott együtt izsai és rimaszombati gyermek, a kilencéves a tizenkilenc évessel, öröm volt nézni azt a harmóniát! És nem utolsósorban a Radnóton született Pósa Lajosról keveset tudnak a mai gyermekek, egyértelmű volt, hogy így is megidézzük az emlékét – vezetett a részletekbe Molnár Xénia színművésznő, az ötletgazda, akinek szívügye a tábor, mert Ragyolcon született, édesanyja hosszú évtizedeken keresztül szervezte az ottani régió kulturális életét.

A foglalkozás végére megírta a pályázatot

 „Már Komárom is a szívügyem, mert itt élek, és volt egy csodálatos találkozásom az őrsújfalui ÉS?! Színház tagjaival. Profikat megszégyenítő módon tartanak össze. Nagyon tisztelem Várady Nelli drámapedagógus munkásságát, magam is hatodik éve tanítok drámai nevelést Komáromban. Amikor meghallottam, hogy drámaképzés van Csallóközaranyoson, jelentkeztem. Elmondtam a gyermekszínjátszó tábor ötletét Várady Nellinek, és nem hittem a szememnek, amikor a foglalkozás végére meg is írta a pályázatot. Velem ilyesmi sem azelőtt, sem azután nem történt. Ígértek már sok mindent, amik végül rendszerint ígéretek maradtak.” – tudatta a színművésznő.

Képgalériánk:
Molnár Xénia színművésznő foglalkozást vezet Fotó: a tábor albumából

„Közös döntés volt, hogy elmegyünk segíteni a táborba. Ott voltak Matusek Attila és Zsidek Pál, az ÉS?! Színház tagjai. Molnár Xéniával ők dolgoztak a gyermekekkel, mint színészek és rendezők. Mi ketten Jančík Krisztával adtuk a pedagógiai hátteret. Jött volna Nelli is, végül családi okokból, sajnos otthon kellett maradnia. Kokava elbűvölt bennünket! Az ottani tájhoz hasonlót legutóbb Erdélyben láttam” – informált Panyi Ágota pedagógus, színjátszó.

„Volt ott nyolc ló, két fürdőmedence, erdő, mező, amelyek vonzották a kamaszokat, volt dolgunk, de nagyon jó társaság jött össze. Nem volt semmi probléma. Csodálatos barátságok születtek a táborban. Sőt! Azóta is csetelnek egymással a gyerekek” – tette hozzá Jančík Krisztina tanítónő, az ÉS?! Színház tagja.

Képgalériánk:
Jančík Lilien és a tábori szarvas Fotó: a tábor albumából

„Volt egy tábori szarvasunk! Kiskorában oda szokott az üdülőközpontba, az ott dolgozók etették, de mi is adtunk neki dinnyehéjat és almát, ránk is kíváncsi volt. Elneveztük Bambinak” – mesélte csillogó szemmel Jančík Lilien, az egyik kis résztvevő.

Rómeó, Júlia és Hamletina

Két csoportban játszottak színházat a Komáromból, Izsáról, Kaváról, illetve Léváról, Rimaszombatból, Ragyolcról és Fülekről érkezett kamaszok. Matusek Attila és Zsidek Pál a „Rómeó és Júlia és” című előadást rendezték. „Rómeó és Júlia kislányát, valamint Júlia kistestvérét játszottam. Mindannyian mondtunk ötleteket, ezekből született azután a szövegkönyv” – folytatta Lili – „Nagyon jó volt játszani, a végén megnézték az előadást a szülők, akik jöttek a gyerekekért.

És volt Beugró is, amiben mi, gyerekek adtuk a feladatokat a színészeknek. A színházon kívül nagyon jó volt lovagolni. A lovamat úgy hívták, hogy Szellő” – mosolygott.

Képgalériánk:
Zsidek Pál, Molnár Xénia, Matusek Attila oktatók Fotó: a tábor albumából

A másik csoport vezetője Molnár Xénia színművésznő volt, akiknek Adorján fia Capuletet játszotta a Liliék csoportjában. „Próbáltam őt óvni a színi pályától, de most, Kokaván láttam, hogy többé nem érdemes. Már „elkapta” a színház. Shakespeare-művel foglalkoztunk mi is a csoportban. A Hamlet a szívügyem. A gyermekek írták át. „A mi változatunkban a királyné igazat ad a fiának, Ofélia és Hamlet esküvőjén Claudius király itta meg a mérgezett bort. Hamlet atyjának szelleme elmesélte Hamletinának, hogyan született. Hadd meséljek el egy történetet! Az utolsó pillanatban szóltam Németh Márknak, a fiam legjobb barátjának, aki a komáromi KFC focicsapat csatára, jöjjön el velünk Kokavára. Életében egy szót sem szólt színpadon. Ő lett a Hamletem. Hazafelé az autóban csak azt hajtogatta, hogy nem is tudtam, hogy tudok játszani” – mondta büszkén a színművésznő, akinek fontosak a gyökerek.

„Palóc vagyok a mai napig! Csendesen kérem, ne legyen ember embernek farkasa emiatt, hiszen magyarok vagyunk. Örült a lelkem, amikor most, a táborban láttam, amint együtt játszott Zsemlye Ákos kis tanítványom a komáromi Czafrangó Sylvia magán Művészeti Alapiskolából a rimaszombati Szajkó Andival! Azt mondtam magamban, ezt akartam, és köszönöm szépen ÉS?! Színház!” – zárta beszámolóját Molnár Xénia színművésznő.

0 HOZZÁSZÓLÁS