Továbbra is anyagi gondokkal küszködik a kassai Thália Színház

Nézői visszajelzések, látogatószám és versenysikerek alapján is sikeres évadot tudhat maga mögött a kassai Thália Színház.

„Úgy vélem, hogy nagyon jó évadot zárunk. A színháznak egyaránt jutott a nézők szeretetéből és a sikerekből. Díjakat is nyertünk, és még előttünk van a Kisvárdai Színházi Fesztivál... Sajnos, továbbra is anyagi gondokkal küzdünk, emiatt nagyon szeretném, ha az illetékesek már végre meghallanák a hangunkat. Ha van politikai akarat, akkor az efféle problémákra különféle egyeztetések után megoldást lehet találni. Itt a kulturális minisztériumról és a helyi politikusokról van szó. Úgy gondolom, hogy az utóbbiak nem tudják világosan felmérni a helyzetet, bár ha az egyes rendezvényeken találkozom velük, akkor mindig tájékoztatom őket a problémáinkról. Megdöbbenéssel tapasztalom ugyanis, hogy még a kultúra iránt leginkább érdeklődők sincsenek tisztában a gondjainkkal. A jelenlegi helyzetet már nem lehet egyszerű válságmenedzserléssel megoldani, bár az is kell hozzá. Az elmúlt évadot minimális pénzből csináltuk végig, bár örvendetes, hogy 112 előadásuk volt, a nézők száma pedig elérte a 34 520-at. Az „Európa Kulturális Fővárosa“-projekt pozitívan hatott az előadások nézőszámára is. Ebben az időszakban a helyi közösség szellemi műhelyévé váltunk, havonta átlagosan 4-5 külső rendezvényünk volt, amelyeken további 2900 néző vett részt“ – tájékoztatta portálunkat Czajlik József.

A tájolás elég sok anyagi többletterhet ró az egyébként is súlyosan alulfinanszírozott intézményre. Abszurd helyzetet eredményez, hogy a színház éves költségvetése a bérköltségeinél is alacsonyabb. Az idei előadásait alapítványi és magánszemélyek által nyújtott támogatásokból, illetve a már meglevő raktári készleteiből tudta megvalósítani.

„ Első bemutatónkat, a Léner András által rendezett „Csaó Bambínó“ című családi revüt (Horváth Péter műve) alapítványi támogatásból valósítottuk meg. A második előadásunkat, az általam rendezett „Akárki“ című Kárpáti Péter-darabot kizárólag raktárból oldottuk meg. A harmadik produkciónkat, az Egressy Zoltán által írt „Portugált“ Dudás Péter rendezőként és producerként is jegyezte, míg a negyediket, a Márai Sándor-műből készült és Beke Sándor által rendezett „Kassai polgárokat“ az egész színházzal közösen csináltuk meg. Egyébként ezt az évtizedeken át feketelistán levő darabot most először mutattuk be Kassán. Az „Akárkik“ című tantermi színházi nevelési előadásunkat, amihez hasonló eddig egyetlen szlovákiai magyar vagy szlovák kőszínházban sem volt, tehát mi vagyunk a hazai úttörői, szintén pályázati pénzekből hívtuk életre. Ez az áldatlan helyzet senkinek sem jó!"

Kassa megyének 22 kulturális intézménye van, amelyekből 4 színház. Eközben a Thália az előadásai 46,5 százalékát Kassa megyén kívül játssza, nemzeti jelentőségű, utazó színtársulatként, Szlovákiát lefedő, territoriális jelleggel bír. "Nekünk teljesen másféle támogatási keretbe kellene kerülni, mint amilyenben most vagyunk! A kulturális minisztériumnak anélkül kellene támogatnia az ilyen jellegű színházat, hogy a fenntartónk megváltozna. Szó sincs arról, hogy el akarnám vinni az intézményünket Kassa megyétől, mert annak kulturális osztálya egy nagyon jó hely, ahol meghallgatják és ismerik a problémáinkat, tudunk egymással tárgyalni. Hangsúlyozom: fenntartó-változtatásba nem mennénk bele!"

Czajlik József szerint a Magyarországon is működő rendszer megoldást jelenthetne: "a megyei költségvetéshez automatikusan hozzá kellene adni ugyanannyi vagy legalább feleannyi pénzt, hogy teljes mértékben el tudjuk látni a feladatainkat. Összehasonlításként említem: míg a Szlovák Nemzeti Színháznak 300 vagy 400 fős a műhelye, a Kassai Állami Színház műhelyében hozzávetőleg 100 ember dolgozik, addig a mi színházunknak nincs műhelye, nincs varrodája, nincs díszletgyártó műhelye és szakember-gárdája, így egy komplett szakma kihullik a felvidéki magyar színjátszás berkeiből. Ha annyi pénzünk lenne a díszletek előállításra, mint amennyi a szlovák színházaknak van, akkor egyrészt el tudnánk látni munkával az e célból öt évig egyetemeken tanuló embereket, másrészt rendes jelmezeket és díszleteket használhatnánk, és a produkcióinknak látványos képi világa lehetne, ami szintén nagyon fontos. Mivel úgy országszerte, mint külföldön évente nagyon sok helyszínre jutunk el – visszük az ország, Kassa város és színházunk hírnevét is, fontos kulturális küldetést teljesítünk. Nem szeretném megérni azt, hogy valamikor saját színházak nélkül maradjon a felvidéki magyarság. Akkor döbbennénk rá ugyanis arra, hogy bár a kultúra költséges dolog, ám a kultúrálatlanság még költségesebb!“ – magyarázta áldatlan helyzetüket a színházigazgató.

Portálunk kérdésére, hogy ekkora létbizonytalanságban hogyan tudták megtervezni az új évadot, és milyen új előadásokat láthat majd a közönség, Czajlik József elmondta: „Úgy tettünk, mintha minden rendben lenne, és megterveztük a következő évadot. Valójában csak 3 saját bemutatót tartunk majd Kassán. Az első bemutató ugyanis egy vendégelőadás lesz: a budapesti Magyar Színház- és Filmintézet hozza el Marwin Hamlish-Eduard Kleban „Chorus line“ című musicalét, amelyet Csányi János rendezett. A második bemutatót, Molnár Ferenc „Liliom“ című színművét a nagyszerű rendező-professzor, ¼ubomír Vajdièka rendezi, aki 70 évesen is folyamatosan díjakat nyer. Majd én rendezek egy kortárs magyar drámát: a Kerékgyártó István regénye alapján készült, sajátkezűleg a mi színházunk számára dramatizált „Rükverc“ című színművet, amely egy nagyon izgalmas, pergő, kassai közegre átírt történet, s a "Lecsúszott kassai polgárok" alcímet viseli majd. Egy kassai parkban kezdődik, ahol egy holttestre bukkannak, s onnan megyünk vissza ennek az embernek az életében, egészen a születéséig. Az utolsó bemutató pedig a Hervé-Millaud-Meilhac által írt „Nebáncsvirág“ című kamaraoperett lesz. Bérleteink árusítása 2014. július 1-jén kezdődik. További információkkal a www.thaliaszinhaz.sk honlapunkon és a 421-55-623 3643-as telefonszámon szolgálunk. Persze, a következő évadban tovább játsszuk az „Akárkik“ című tantermi előadásunkat, amellyel remélhetőleg az összes felvidéki magyar középiskolába eljutunk, hogy a gyerekekkel foglalkozzunk. Ennek a nagyon költséges kezdeményezésnek a kampányát szeptemberben a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetséggel együtt indítjuk majd, és az ehhez szükséges adományokat tovább gyűjtjük. E célra eddig három helyről nyertünk pénzt: egy dunaszerdahelyi szponzortól és két magyarországi alapítványtól, de ez még mindig kevés. Egy-egy előadást ugyanis egyidejűleg csak egyetlen osztály nézhet meg, de mivel a költségtérítést nem várhatjuk el az iskoláktól, ezért van szükség további anyagi támogatókra“ – fejtette ki a direktor.

Czajlik József sajnálattal jegyezte meg azt is, hogy intézményük műszaki fejlesztésére, korszerűsítésére sem jut egyáltalán pénz.

„Színházunk közönséget érintő tereit ugyan korábban sikerült felújíttatnunk, ám műszaki felújításra nem telik. A színpadot körülvevő fény- és világítástechnika annyira ósdi, hogy annál bármelyik csehországi művelődési ház sokkal korszerűbbel rendelkezik. E célra is próbálnánk anyagiakat szerezni, de az ilyen jellegű kérvényeinket egymás után utasítják el azt gondolva, hogy egy kőszínház vegyen magának műszaki berendezéseket. Nem hiszik el, hogy tényleg nincs pénzünk, így azokra sincs pénzünk! Szeretném hangsúlyozni, hogy mi egyáltalán nem vagyunk elégedettek a hazai kisebbségi kultúra támogatását szolgáló rendszerrel, aminek semmiféle vertikális vagy horizontális alrendszerei nincsenek. Ezért eshet meg az, hogy a mi színházunk, mint egy magasan képzett szakembereket foglalkoztató intézmény pénzosztáskor a regionális rendezvényekkel és műkedvelő csoportokkal egy szintre kerül. Persze, azok is fontosak, de a két felvidéki magyar színház teljesen más kategória: nekünk sokkal kiegyensúlyozottabb támogatást kellene kapnunk. Az is nagyon jó lenne, hogy ha előzetesen egyeztetnének velünk arról, hogy mire is adjanak pénzt“ – mondta el a továbbiakban az igazgató-rendező.

Hozzáfűzte: bízik abban, hogy van remény a pozitív változásra, és az évadzáró ülésen is bíztatja, további nívós munkára serkenti majd a lelkes, hivatástudattal rendelkező csapatot.

„Egyrészt színházunkban erős csapatépítés zajlik, amely során kollégáim számára különféle feladatok és lehetőségek adódnak. Azt gondolom, hogy úgy emberileg, mint szakmailag is állandóan formálódunk. Másrészt a kollégák javarésze a legfontosabbnak azt tekinti, amit csinál, hatalmas hivatástudattal és a színházművészet nagy szeretetével rendelkezik, ezért nem is akarna-tudna mást csinálni. Szerencsére, ez az alkotómunka a közönség szeretetével és a szakmai sikerekkel együtt rengeteg lelki erővel vértez fel bennünket, ami segít a gondok elviselésében és a továbblépésben“ – hangsúlyozta végül Czajlik József.