2021. december 5., 08:20

Thirring Viola 80. születésnapjára

Tartok tőle, olvasóink közül sem sokan emlékeznek már erre a névre. Holott a hatvanas évek elején ő volt a komáromi Magyar Területi Színház (MATESZ) sztárja, a Manon Lescaut címszerepe után eljátszhatta minden színésznő vágyálmát, Júliát, mégpedig egy korszakos rendezésében. Két évvel később Vámos László szegedi rendezésében ő Éva Madách tragédiájában. Közbeszól a szerelem, Budapestre költözik, s amíg Sunyovszky Szilviának és Kaszás Attilának sikerül, neki nem. A rendszerváltás után pár szerep erejéig hazatér a Felvidékre, Kassán négy szerepet is eljátszik, de a 2008-as komáromi Forgószínpad egyik főszerepe egyúttal végső búcsú is a Felvidéktől. Thirring Viola ma ünnepli a 80. születésnapját.

Thiring Viola
Médialapozó
Fotó: Komáromi Jókai Színház

December 5-én a magyar színházi élet a 90 éves Galambos Erzsit ünnepli. Mi, felvidéki magyarok Thirring Violát, aki sosem lett hűtlen Felvidékhez, s a színpadhoz sem, de a ragyogó kezdés után csillaga gyorsan elhalványult, s mivel sem ő nem tudta „eladni” magát, se a férje, a szintén a tehetségét felaprózott Gosztonyi János nem volt képes felesége karrierjét egyengetni, így Júliát és Évát nem követték az őt megillető színpadi szerepek, nem játszotta el se Anna Kareninát, se Ibsen Nóráját, de Claire Zachanassiant sem Dürrenmatt tragédiájában, s nem tudom, a boldog családi élet feledtette-e vele a neki járó, s elmaradt színészi karriert. Nekünk, a közönségének sok-sok eljátszatlan szereppel maradt adósunk.   

Édesapja a Szepességből, Iglóból származott, aki Prágában német nyelven végezte el az orvosi egyetemet, anyai nagyapja Thain János festőművész volt, akinek a nevét az érsekújvári múzeum viseli. Sorsfordító időkben született Budapesten, hároméves, amikor elveszíti az édesapját, aki a fronton marad, így édesanyja Violával együtt az érsekújvári nagyszülőkhöz költözik.

Híven a családi hagyományokhoz, az ifjú lány táncol, énekel, szaval, a komáromi Legényegylet színpadán Kiss József Gedővár asszonya című balladájával nyeri meg a szavalóversenyt, s innen már egyenes az út a pozsonyi színművészetire, ahol Ján Borodáč osztályába kerül, s olyan osztálytársai lesznek, mint Emília Vášáryová, Božiadara Turzonovová vagy Jelka Bučková. 1963-ban Vítězslav Nezval Manon Lescaut című tragédiájával robban be a MATESZ színpadára. „Thirring Violát már megelőzte a híre. Tanárai is dicsérték és a főiskolai előadások során is jó szerepelt. Nos, Manon alakítása igazolta: valóban rendkívül tehetséges ez a fiatal színésznő. Manonja nemcsak üde és bájos, hanem elsősorban az, aminek lennie kell – fiatal lány, aki szereti az életet, a fényt és  a ragyogását, szépségét könnyelműen és körmönfontan, de egyben ártatlan szendeséggel aprópénzre váltja: »bűnös és szeplőtlen« – írja alakításáról az Új Szóban Gály Iván. Partnere az a Beke Sándor, akinek később legendás szerepeit köszönheti.

Thiring Viola
Fotó:  Komáromi Jókai Színház

Manon után František Krištof Veselý rendezésében Lüszisztraté, Eszter a Rozsdatemetőben, Lida az Ilyen nagy szerelemben és Angyalka a Dandin Györgyben. Beke már a versösszeállításaiban (Korunk és költészetünk, Emberbotanika) számol vele, majd ráosztja Mariska szerepét a Liliomfiban.

A MATESZ alapításának 15. jubileumán a színház nagy fába vágja a fejszéjét, ugyanis előveszi Shakespeare Rómeó és Júliáját. A rendező Beke, s Thirring Júliája mellett Rómeó szerepét a később szintén Magyarországra távozott Galán Gézára bízza. A siker átütő, a színpad mellett a nézőtéren is kamaszszívek lobbannak szerelemre, s akik látták, ma is emlegetik az előadást.

S idézzük ismét Gály Ivánt: „A komáromi színpadon ritkán látható olyan szivárvány tisztaságú színekkel megfestett, költői finomsággal színpadra álmodott és az érzéseket éretté váló művészettel megjelenítő Júlia, mint amilyen Thirring Violáé”. Egy évvel később egy újabb Beke rendezésben búcsúzik a komáromi színpadtól. Háy Gyula Isten, császár, paraszt című darabja nemcsak az ő számára könnyes búcsú, hanem a Kassára távozóknak, így Bekének és Csendes Lászlónak is. Thirring Viola nem Kassára megy, hanem feleségnek Budapestre.

Történt ugyanis, hogy Beke a Rómeó és Júlia bemutató előadására meghívta a budapesti Thália Színház igazgatóját, Kazimír Károlyt is, aki a művésznőt meghívta a Körszínház aktuális nyári bemutatójára. A Dante Isteni színjátékából készült előadásban olyan partnerekkel lehetett egy színpadon, mint Básti Lajos, Sulyok Mária vagy Keres Emil.

A próbák során ismerkedik meg Gosztonyi János rendezőasszisztenssel, aki színész, rendező, dramaturg és drámaíró is egy személyben, s a fellángoló szerelem  Thirring Violát Budapesten marasztalja. 45 év legendás házasság az övék, de se ő, se a férje nem találja meg igazán művészi szabadságát, s messze nem kapják meg azt, ami a tehetségük alapján járt volna nekik. Thirring Viola előbb a Tháliában, majd a Radnóti Színpadon tölt el éveket, de  se itt, se a filmvásznon nem jut számára/számukra maradandó szerep. Pedig 1970 nyara még reményteljesen telik el, a Szegedi Szabadtéri Játékokon Vámos László Ruttkai Éva után rá osztja Éva szerepét Madách Az ember tragédiájában. Ádám Nagy Attila, Lucifer Sinkovits Imre. De a folytatás elmaradt.

Thiring Viola
Fotó:  Kassai Thália Színház

Felvidéken a rendszerváltás előestéjén tűnik fel Kassán egy szovjet vígjátékban, Leonyid Zorin Házasságtörés című zenés semmiségében egy túlontúl is feledhető rendezésben. A Thália később még az előadás műsorfüzetét is elhányja valahol. Pár évvel később ismét feltűnik Kassán, ezúttal Csendes László társaságában. A kassai „rehabilitáció” (ami elsősorban csendesre vonatkozik) eredménye két könnyed bohóság, A régi nyár és Noël Coward Vidám kísértet című okkultista beütésű bohózata Csendes rendezésében és partnereként.

A nézők lelkesen fogadják a Felvidékre visszatérő művésznőt, a kritikusok – méltán – fanyalognak. Talán csak a Dezsényi Péter rendezte Hókirálynő az üde kivétel, de ezzel véget is ér a hazatérési folyamat, amelyre Thirring még egyszer kísérletet tesz, egykori pozsonyi tanítványa, Tóth Tibor hívja egy másik Coward-darab, a Forgószínpad May Davenport szerepére.

A darab egy nyugdíjas színészotthonban játszódik, s remek alkalom idős színásznők jutalomjátékára. Thirring mellett Szentpétery Aranka, Ferenczy Anna, Németh Ica, Lőrincz Margit, Varsányi Mari, Petrécs Anna és Gombos Ilona remekel, többüket, így Thirring Violát is ekkor láthatja utoljára a komáromi publikum, amely több mint tízperces állótapssal jutalmazza a rendkívüli, s csak alig párszor játszott előadást.

Ahogy már említettem, a művésznő azért gyakran átrándult Szlovákiába, évekig tanított színpadi beszédet a pozsonyi színművészetin a magyar diákoknak, ha már Erdélytől és Vajdaságtól eltérően magyar nyelvű színészképzést a mai napig nem sikerült kiharcolni a Felvidéken. Később ebből írja doktoriját, s tapasztalatait egy több száz oldalas könyvben is összefoglalta. S mivel szellős színészi évei voltak, két önálló versestet  (Asszonytitok, Amott is lámpa, itt is lámpa) is összeállított, s ezzel járta a kultúrházakat határon innen és túl. S ami nem jött össze magyar nyelven, a kétezres évek elején megtalálta őt a szlovák nyelvű színház, a budapesti Vertigo Szlovák Színház oszlopos tagja lett, velük játszotta el például a félig szlovák, félig magyar származású Július Barč-Ivan két színdarabjának (Anya, Ketten) főszerepét, előbbiben partnere egykori pozsonyi tanítványa, a füleki Nagy András volt.

Thiring Viola
Fotó:  Komáromi Jókai Színház

Lassan két éve a vírus lezárta a színpadok jó részét, a férje is meghalt már, így Thirring Viola pesti lakásában a férjével közösen gyűjtött műtárgyak között éli még csendesebb éveit. Mi, felvidéki rajongói, ha nehezen is, de az évek során beletörődtünk abba, hogy sok-sok remek alakítással lettünk szegényebbek gyors távozása által, de ne legyünk telhetetlenek, köszönjük mindazokat a felejthetetlen élményeket, amelyeket kaptunk mind Komáromban, mind Kassán.

Művésznő, Isten éltesse még sokáig közöttünk!

Thiring Viola
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék