Tévedések vígjátéka a kassai Thália Színházban
"Azt gondoltuk, hogy idén a klasszikusokon keresztül szólítjuk meg a fiatal és a modern nézőket, csakúgy, mint a hozzánk járó konzervatívabb közönséget is. Másrészt a klasszikusoknál kötött a szöveg, s nekünk nagyon fontos, hogyan tudunk megnyilvánulni egy ilyen szövegben, mert az igényesebb megnyilvánulást igényel. Ezenkívül társulatilag most tartunk ott, hogy már elindulhatunk a klasszikusok irányába is" - mondta Czajlik József, a színház igazgatója.
A Sakespeare darabot a színház Nádasdy Ádám új fordításában játsza. A fordító az író örök érvényű gondolatait nyelvileg átemeli a mába, a shakespeare-i gondolatoknak pontosan megtalálja a mai megfelelőjét.
A darabot Léner András rendezi, akinek ez már a harmadik munkája Kassán. A shakespeare-i vígjátékot a díszletek és a jelmezek segítségével az 1950-es, 60-as évek világába helyezi. Ezt a hatást erősíti a zenéje is, amit a színház zeneszerzője, Lakatos Róbert komponált.
Efezusban nem szeretik a szirakúzaiakat. Hacsak nem tudják magukat pénzzel kiváltani, halállal lakolnak a szirakúzaiak, mert beteszik a lábukat Efezusba. Égeon a kereskedő, mégis vállalja a kockázatot. Egyik fiát még csecsemőkorában veszítette el feleségével együtt, a másik fiúról azóta nem hallott, miután öt évvel ezelőtt az elindult megkeresni ikerfivérét. "Ami az előadásnak egyedi találmánya, hogy a két ikerpárt, a szirakúzai és efezusi Antipholust, illetve a szirakúzai és efezusi Dromiót, akik két ikertestvér, őket nem négy, hanem két színész játssza" - mondja a rendező.
Egy színésznek két párhuzamos karaktert, ráadásul egy ikerpárt alakítani, nem egyszerű feladat. Benkő Géza bár két szerepet formál meg a darabban: a szirakúzai és az efezusi Dromiót, akik szakasztott másai egymásnak, szerinte mégis inkább a helyzeteket kell egyértelműen elkülöníteni egymástól, hogy a néző mindig tudja, melyik testvérről van szó az ikrek közül. Bekő szerint ez esetben nem az a lényeg, hogy két különböző karaktert kell megformálni. Inkább a helyzeteket kell megtalálni olyan szinten, hogy a nézőnek olvasható legyen, hogy most épp melyik szereplő van a színen.
A szirakúzai és az efezusi Antipholus alakjait megformáló Nádasdi Péternek bevallása szerint a karakterek elválasztása volt a legnehezebb. Fontos volt, hogy az egyik karaktert követő éles váltás után a másik karakter megformálása ne keveredjen össze az előzővel, és a néző számára olvashatóvá váljék, ki kicsoda a darabban.
A darab egy könnyű komédiának tűnik – első látszatra. Ám ha mélyebb értelmet keresünk benne, a mai kor közönsége számára ugyanazok az üzenetek hallatszanak ki belőle, mint a Shakespeare korának nézője számára. Lehet ez a család szétszakítottsága vagy az egymásra való nem odafigyelés kérdése.
A kitűnően megkomponált darab egy pillanatra sem engedi, hogy elfáradjon a néző. Eltérő stílusú és műfajú jelenetek sorakoznak gyors egymásutánban, sorstragédia, krimi, politikai dráma, s mindez virtuóz nyelvi humorral és érzelmes nosztalgiával, vagy éppen kegyetlen fekete humorral fűszerezve.
