Teremtésmítosztól időutazásokon át, diákbandák kegyetlenségeiig a 61. Jókai Napokon – KÉPEKKEL
Fajsúlyos kérdésekkel szembesítették a nézőket szerdán este a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad, csütörtökön pedig előbb a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportja, majd a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola Vidám Iparisták Színjátszó Társulata, a VISZTA, azután az örsújfalui ÉS mi?! Diákszínpad tagjai. Este nyolctól pedig ez utóbbi „nagytestvére”, az örsújfalui ÉS?! Színház kisiskolai tantestületbe kalauzoló, abszurd színjátékát mutatja be. A fesztiválozók e témákat majd a Borozóban működő fesztiválklubban is megvitathatják, ahol 21,30 órától fellép a megújult PussUp! Zenekar.
Úgy vélem, hogy este megérdemelten részesült hosszasan zúgó állótapsban a „fókuszos” alkotógárda, amely az Izmael – Hogyan tovább? című Daniel Quinn - regény alapján készült produkciót vitte színre, amit a sokoldalú (báb)színész – rendező, Kalocsányi Gábor dramatizált és a diákszínpad ugyancsak kreatív csapatával együtt rendezett.
Miközben a mozgalmas előadásban színházi, valamint árny- és bábszínházi formák váltották egymást, közösen filozofálgathattunk világunk létrejöttéről, az emberiség hódításairól és hiányérzetéről, továbbá a „meghagyó” és az „elvevő” népcsoportokról, melyek így vagy úgy befolyásolják jövőnket.
Hallhattuk a hivatalos előrejelzést, hogy az emberiség létszáma 2080-ra eléri a 10 milliárdot, s azután csökkenni fog. Vélhetően a háborúk, a természeti katasztrófák, az éghajlati változások, a lanyhuló gyermekvállalási kedv és további sorsdöntő történések hatására. De addig – megfogadva Izmael tanításait – mentenünk kéne a még menthetőt... Az alkalmazott papír-, tárgy- és árnybábok, a grafikák és a csapaton belül született zenék mind-mind erősítették a mondanivalót, és a 24. órában remélhetőleg a „hogyan tovább?” kérdésre adandó helyes válaszok is előbb-utóbb felsejlenek...
Csütörtökön időutaztunk a kommunista diktatúra éveibe, amely korszak e színjátszóknak már történelem, ám az én nemzedékem életének még részét képezte. Előbb a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportja Almássy Bettina Megfulladok című, pályázatra írt drámájának sajátos átiratát mutatta be, Pongrácz Tamás Achilles rendezésében.
Betekintést nyertünk a volt Német Demokratikus Köztársaság (NDK) úszónőinek kínkeserves életébe: hormonokkal turbózták fel a teljesítményüket, egyre nagyobb elvárásokat támasztott irántuk a párt, zsarolás útján is további embertelen versengésre kényszerítve őket. Aki pedig ellenszegült, azt akár a nőiességében is megalázták. Marie-ben egyre nagyobb belső vihar tombolt a diktatórikus szabályozás, személyes szabadsága korlátozása és a hazugságok tömkelege miatt... Nos, Vígh Zsófia játékával elhitette velünk azt, hogy ha ez így folytatódik, megfullad a folyamatos nagy nyomás alatt.
Amikor pedig úgy gondoltuk, hogy a színpadon is tovatűntek az „átkos” évek, akkor következett a komáromi iparistákból, néhai Kiss Péntek József rendező vezetésével alakult VISZTA egy közismert Mrožek - művel. A Kossárová Eva által rendezett Ház a határon című abszurd dráma a közönséget visszavitte abba a korszakba, amikor a nagyhatalmak megpecsételték egy váratlanul országhatárral kettéválasztott tanyaházban élő család sorsát.
Az iskolai aulában csupán fél óráig üldögélve előbb a madárcsicsergős tanyasi nyugalommal, majd a család életterének fokozatos szűkülésével, egy családtag halálával, végül fegyverropogással szembesültünk. Ekképp az eleinte komikus helyzet a végletekig képtelenné, tragikussá vált, rámutatva, hogy a történelem viharai során percek alatt fordulhat a kocka.
Hja, hiszen manapság is a nagyhatalmak játékszerei vagyunk! Ahogy egykor Ratkó József a Sanzon a Hatalomról című versében írta: „A hatalomnak fegyvere van, mi mást tehetne, lő vele. A hatalomnak hatalma van és él, ha visszaél vele”.
Majd 16,30 órától a Dennis Kelly DNA című műve alapján készült SAPIENS című színjátékot adta el az örsújfalui ÉS mi?! Diákszínpad, amelyet Zsidek Pál dramatizált és rendezett. Egy középiskolai banda vad buliján találtuk magunkat, amely tagjai egymással sem bántak kesztyűs kézzel, de még szívesebben pécézték ki és bántalmazták a tőlük gyengébb kívülállókat.
Az utóbbiak közül Emma mégis közéjük kívánkozott, és a befogadás érdekében bármilyen kegyetlenkedésüket hajlandó volt elnézni. Ez lett a veszte, mert a beavatása végzetessé fajult: közben lezuhant a vasúti hídról.
A banda mocskos módon igyekezett menteni a saját bőrét, s amikor kiderült, hogy az ártatlan áldozatuk nem halt meg, ahogy addig hitték, további bűnös lépésre szánták rá magukat.
E tehetséges csapat nagyon aktuális témára hívta fel a figyelmet, hiszen az utóbbi években több haláleset történt az iskolai bántalmazások miatt. Vajon mindezért kik (voltak) a felelősök, s elnyerték-e méltó büntetésüket?! Maradjunk az iskolai közegben! Ugyancsak Zsidek Pál rendezésében, 20 órától a Curriculum, vagy amit akartok… című saját, abszurd színjátékát mutatja majd be az örsújfalui ÉS?! Színház. A diákok után egy kisiskola pedagógusai lesznek az újabb előadás középpontjában. Kiderül, hogy a különféle minisztériumi rendelkezések közepette hogyan tudják végezni a munkájukat, s az egyetemen tanult elmélet után miként szembesül a gyakorlat valóságával egy friss diplomás kollégájuk...
