Teljesen idegenek – Barátok közt, igényesen
Paolo Genovese 2016-ban bemutatott kiváló filmvígjátéka, a Teljesen idegenek a világ színpadai közül először a Komáromi Jókai Színház pódiumán debütált. A helyi társulat és a Székesfehérvári Vörösmarty Színház koprodukciójában elkészített százperces színművet, véleményünk szerint az elmúlt évek legerősebb jókais darabját 2019. február 8-ától játsszák.
A jókais színészek április 28-án immár tizenegyedik alkalommal álltak színpadra a szóban forgó izgalmas párkapcsolati kamaradrámával. A közönség soraiban ezúttal mi is helyet foglaltunk; az ott szerzett élményeinket, benyomásainkat, tapasztalatainkat, érzéseinket tesszük most közzé.
A mozgókép vígjátékként hirdeti magát, de a néző hamar rájön, hogy inkább van szó humoros elemeket tartalmazó komoly pszichológiai drámáról, mint harsány komédiáról. Drámakomikum, vagy dramikum – ahogy Bandor Éva nevezte meg a darab műfaját. A színmű rendezője, Hargitai Iván is tágabban értelmezi a vígjáték definícióját: „A komédia műfaja nem csak vicceset jelent. Egy-egy szituációja nemcsak nevettető, izgalmas és abszurd humorú tud lenni, hanem néha egészen drámai, már-már tragikomikus is.”
„Hét jó barát találkozik azért, hogy együtt vacsorázzanak. Az este folyamán egy furcsa játékba kezdenek: úgy döntenek, hogy az asztalra rakják mobiltelefonjaikat és bárkinek is jelez a telefonja, együtt hallgatják meg a kihangosított hívásokat, együtt olvassák el a bejövő SMS-eket, és együtt néznek meg minden beérkező képes vagy szöveges tartalmat. Mivel barátokról van szó, úgy hiszik, hogy ismerik egymást, de ez a játék váratlan titkokat is felszínre hoz…” – áll az előadás filmes eredetijének ajánlójában.
- Gyertek, elkezdődött a holdfogyatkozás!
- Lássuk!
És láttuk. Láttuk az anyaság gondolatával vívódó állatorvost, Biancát (Bárdos Judit) és párját, Edót (Béhr Márton), a taxisofőrt. Láttuk a plasztikai sebészként dolgozó házigazdát, Roccót (Tóth Tibor), valamint pszichológus feleségét, Evát (Holocsy Krisztina). Láttuk a zugivó Annát (Bandor Éva) és férjét, a játékszabályokat megszegő Lelét (Szabó Viktor). És láttuk a munkanélküli tornatanárt, Peppét (Majorfalvi Bálint). Meg persze láttuk, miről árulkodnak életünk fekete dobozai, a mobiltelefonok.
Az első üzenetek és hívások még csupán apróságokról rántják le a leplet, később viszont, akár a Föld árnyékától a Hold, úgy borul homályba hőseink lelki világa is. Homályba borul, mert kiderül.
- Változott azóta a Hold?
- Már takarásban van kissé.
Kiderül, hogy minden esetben a pszichológus sem feltétlenül elégedett saját magával, valamint hogy hazudni az igazság elhallgatásával, szavak nélkül is lehet. Bűn a másikkal szemben? Bűn önmagunkkal szemben? Talán a hozzánk legközelebb állókkal sem lenne szabad teljesen őszintének lennünk?
- Milyen a Hold?
- Félig el van takarva.
„Túl különbözőek vagyunk. Mint a PC-k és a Mac-ek. A PC-k a férfiak. Olcsóak, vírusokat szednek össze, és egyszerre csak egy dologra képesek. A nők a Mac-ek. Intuitívak, gyorsak, elegánsak. Drágák és csak egymással kompatibilisek. És függőséget is okoznak” – summázzák vacsora közben a két nem közti különbségeket, de a baráti önfeláldozás és a szülő-gyermek kapcsolat taglalása is fontos szerepet kap.
A vígjátékbőrbe bújt lélektani dráma korántsem csupán a hét, informatikai hálóba gabalyodott hősünk sorsának alakulását meséli el, hanem – akár kisebb, akár nagyobb titkokat takargatunk is – mindannyiunkról szól. Hiszen – miként Rocco megfogalmazza – törékenyek vagyunk mindannyian; egyesek jobban, mint mások.
S hogy végül ez a furcsa játék valóban megvalósult-e? Vagy csupán egy alternatív síkon zajlott az egész? Talán mindegy is.
- Nézzük meg, hogy áll a Hold!
- Bámulatos, de az a helyzet, hogy még mindig kettőt látok.
- Mert kettő is van. Pont egymás mögött.
Lassan végül eggyé válik, ahogy a titkolni vágyott és a kirakatba tett életünk is, ha az igazság fényével átvilágítjuk azt. És akkor még nem beszéltünk a Hold sötét oldaláról…
