„Te: Több vagy! Tünemény!” – 110 éve született Tolnay Klári
Valószínűleg nem tévedek, ha hozzáteszem, a legboldogabb magyar színésznő, aki nemcsak a magyar és a világirodalom leghíresebb női szerepeit játszotta el, de csacska filmvígjátékokban is annyira otthonosan, eszköztelenül mozgott, s aki bugyutának tűnő dalocskákat is olyan sikerre vitt, hogy azokat ma is cipészinasok dúdolnák az utcán, ha lennének még cipészinasok. Soha nem vágyott világhírre, nem követte 1945-ben férjét és lányát sem 1956-ban a nagyvilágba, viszont nem esett nehezére világsztároknak a hangját kölcsönözni. Hisz ahogy Gobbi Hilda születésnapi buliján is megüzente, „amíg élsz, a tapsot nem feleded el”. 85 éves korában Szabó Maga-darab főszerepére készült, amikor szereptanulás közben csendesen örökre elaludt.
Bár Budapesten, a Ferencvárosban született jómódú földbirtokos családban, gyerekkora már Nógrádhoz, Mohorához köti, ahol apja gazdálkodott. Eredetileg Rozália névre keresztelték, de mivel akkoriban Mohorán minden második tehenet Rózsinak hívtak, így áttért a Klári névre. Balassagyarmatra és Nyíregyházára járt iskolába, utóbbi helyen ráadásul az angolkisasszonyoknál tanult, s akkoriban szent elhatározása volt, hogy apáca lesz. Nem lett.
18 évesen felvitték bálozni Budapestre, s bár palóc kiejtése miatt megszólalni is alig mert, mégis annyira megtetszett neki az addig számára teljesen ismeretlen színház, hogy elhatározta, színésznő lesz. S ő tényleg elmondhatta, hogy végigjárta a szamárlétrát, meghallgatta őt Rajnai Gábor, Heltai Jenő és Hevesi Sándor, de a legbiztatóbb megjegyzés is csak annyi volt Hevesi részérők, hogy maga hadar, s jöjjön vissza két hónap múlva.
Nem ment. Elment inkább egy meghallgatásra a Vígszínházba és a filmgyárba. 20 éves, amikor váratlanul mindkét helyen elindul a szamárlétrán felfelé. Az első mondata a Vígben annyi, hogy „tálalva van”, míg a filmgyárban a később nácik által elpusztított Gaál Béla fedezi fel, Az új rokonban egy kenyereslányt, míg a híres Meseautóban Perczel Zita Sári nevű barátnőjét játssza, akivel együtt stempliznek egy bank irodájában. A filmben még csak Perczel Zita által játszott Kovács Vera karrierje indul el felfelé, de pár év múlva a körúti plakátokon Szeleczky Zita és Szörényi Éva neve mellett már az ő neve olvasható a legtöbbször. Ebbe besegít első férje, a filmrendező Ráthonyi Ákos is, aki megteremti számára a lehetőséget, s ő él is vele. Egy csók és más semmi, A hölgy egy kissé bogaras, Tóparti látomás, Katyi – amelyben azokat a bizonyos palóc dalokat énekli, vagy a Hunyady Sándor drámájából készült Havasi napsütés, amelyben a drámai oldalát is meg tudja mutatni.
S természetesen a legendás partnerek: Jávor Pál és Ráday Imre, akikkel akkor már a Vígszínházban is együtt játszik. 1938-ban jön el a színházi kiugrás ideje is, A francia szobalány című könnyed francia társalgási vígjáték címszerepe, amellyel Ráday Imre társaságában bejárja az országot, még a nyíregyházi apácák is megnézik az akkor ugyancsak pikánsnak tűnő darabot.
A hosszas sikerszéria egyetlen előadása, amely „csóktalanul” telik el. A politika őt sem kerüli el, a német megszállás után beteget jelent, nem lép színpadra, majd miután a nyilasok felszólítják 1945 hideg napjaiban, hogy hagyja el az országot, ő a férjével ellentétben úgy dönt, marad. Pár héttel később már színpadon áll, sőt egy időre Somló Istvánnal és Benkő Gyulával hármasban igazgatják a Vígszínházat is. Évtizedekkel később derül ki, Márai Sándor titkos kínai versekkel ostromolja (ebből idéztünk a címben is), de az igazi szerelem a Művész Színházban talál rá, ugyanis amíg a Vígben igazgató, nem oszt szerepet magára. A Művészben viszont az Euridike című Anouilh darabban megismerkedik egy fiatal pályakezdő tehetséggel, aki megperzseli a szívét.
Ez a fiatal tejfelesszájú ifjú titán Darvas János felvidéki költő és újságíró fia, Iván volt, aki a második férje lesz. Igaz, ez a házasság se lesz örök életű, Darvas ugyanis A gerolsteini kaland forgatásán,beleszeret egy pozsonyi lányba, Házy Erzsébetbe, így 1958-ban elválnak.
Tolnay már közel 40 éves, amikor eljátssza Júlia szerepét (erre a bravúrra pár évvel később Ruttkai Éva lesz csak képes), s nemcsak Júliát, hanem a világirodalom híres nőszerepeinek a javát. Ekkor már a Madách Színház tagja, ahol Gertrudis a Hamletben Gábor Miklós oldalán, Irina a Három nővérben Dajka Margit és Kiss Manyi társaságában, Nóra Ibsen darabjában, Blanche A vágy villamosában, de főszerepet csinál a Pillantás a hídról feleségszerepéből is Pécsi Sándor mellett. De Lina a Rokonokban, Mariska a Liliomfiban, míg filmen eljátssza a Déryné címszerepét (ezért kapja élete első Kossuth-díját), de nem idegenek számára a könnyedebb, társalgási darabok sem. Ahogy akkor nyilatkozza, egyedül a verses darabokat és a ledér nőket nem nagyon csípi, bár az ilyen szerepekkel is könnyedén megbirkózik.
Mondhatnánk, könnyű dolga van, legendás csapathoz tartozik a Madáchban, ráadásul olyan rendezőkkel, mint Ádám Ottó vagy Vámos László, akik jobbnál jobb szerepekkel kínálják meg. De Páger Antal és Nagy Anna társaságában eljut Cannes-ba is, mégpedig Ranódy László Pacsirta című filmjével.
Amikor a hetvenes éveiben már kevesebbet játszik, akkor a szabadidejében keresztrejtvényfejtés mellett darabokat is fordít (Maude ás Harold, Utazások nénikémmel), amelyeknek a főszerepeit is eljátssza. Nem okoz számára gondot a szerepkörváltás sem, Júlia után jön az idős Berlioz idős szerelme, amikor Sinkovits Imrével mindketten évtizedeket öregednek Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című darabjában. Nyugdíjas éveiben jutalomjátékok egész sorát játssza el kedves színpadi partnereivel, Mensáros Lászlóval (Kedves hazug, Kései találkozás, Az aranytó), Avar Istvánnal (örömszülők) vagy a tőle évtizedekkel fiatalabb pályatárssal, Huszti Péterrel, akivel az Utazások nénikével című darabban remekelnek.
– mondta egy interjújában Földes Annának. S így is élt. Talán ezért nem ódzkodott attól sem, hogy a szinkronban szerepeljen, örömmel adta a hangját világhírű pályatársainak, utoljára a halála előtt a legendás Titanic Rose néni szerepét szólaltatta meg magyarul, ahogy számos hangjátékban is szerepelt.
Egyik utolsó nagy szerepe Csiky A nagymamájának címszerepe volt a Nemzetiben, amelyben olyan partnereket kapott, mint Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, Kállai Ferenc vagy Béres Ilona. Parádés szerep, parádés névsor. Ebben láttam utoljára, pedig majdnem az Ők tudják, mi a szerelem lett a „búcsúelőadásunk”. 1998 januárjában már bent ültünk a Várszínház nézőterén, amikor kijött Hector Berlioz, vagyis Sinkovits Imre, s bejelentette, hogy a borzalmas hóviszonyok miatt a művésznő nem mert elindulni Fejér György utcai pesti lakásából, de rá jellemzően telefonon élőben üzent az ő kedves közönségének, hogy a jegyüket tegyék el, ugyanis az első adandó alkalommal pótolni fogják az előadást. Sajnos, valamilyen ok miatt a pótlólag kiírt előadásra nem tudtam elmenni, így a híres szerepet csak az 1963-as első, s egy évtizedekkel későbbi tévéfelvételből ismerem.
Tolnay Klári emlékét nemcsak közönsége őrzi, hanem „másodszülött faluja”, Mohora is hűen őrzi az emlékét, ahol emlékházat rendeztek be az egykori lakóhelyén, ahol jelenleg Tolnay Klári relikviái mellett Venczel Vera életmű-kiállítást is láthatunk. S itt adják át minden évben a Tolnay Klári-díjat is, amelynek legalább akkora rangja van a szakma körében, mint Makón a Páger Antal-gyűrűnek Makón.
– énekli egy másik kétmondatos slágerben. Tolnay Klári ajándék volt, s a megőrzött felvételei révén az is marad mindannyiunk számára.
