Tanulságosan szórakoztat Hapcikirály a Komáromi Jókai Színházban - KÉPEKKEL
„Hess, nátha, hess, nátha...!“ – hangzik el többször is a vírus- és baciűző felszólítás a november 16-án bemutatott, Hapcikirály című zenés mesejátékban, amely a Komáromi Jókai Színház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Ziránó Színház közös produkciója. Az alkotógárda stílusosan az influenzaidény kezdetére időzítette a gyerkőcöknek és „örökifjaknak“ szánt, 50 perces totális színházi élményt, amit a több népmeséből ismert történet, a Meseországba varázsoló színészi játék, a fülbemászó zene és a mutatós koreográfiával, árnyjátékkal feldobott látvány együtt szavatol.
A Hapcikirálynak több népmesei változata is van, például az Adj isten egészségére! és A csillagszemű juhász, s Lázár Ervin azok motívumai alapján írta meg a saját meséjét, annak nyomán pedig Tasnádi István egy nagyon szellemes, könnyed színpadi játékot kreált, mely görbe tükröt tart a társadalmunknak. Szirtes Edina Mókus e bohóctréfát a saját zenéjével gazdagította, s elérte, hogy az egyszerűnek tűnő színpadi helyzetek a zene által még nagyobb dinamikát, lendületet kaptak. Az élőzenés előadást, amelyet csütörtökön két alkalommal nagy sikerrel mutattak be, Lőrincz Zsuzsa, a székesfehérvári Vörösmarty Színház ügyvezetője rendezte, asszisztense pedig Balaskó Edit volt.
Hapcikirály egy hipochonder, betegségtudatos uralkodó, aki megpróbálja távol tartani magától még a kórság gondolatát is. Teszi ezt meggondolatlanul, ostobán, mások kárára, tartva magát az önhatalmúlag meghozott döntéséhez:
vagyis az országából mindenkit kitoloncoltat, akit tüsszentésen érnek. Gyorsan híre megy, hogy még a saját unokaöccsének sem kegyelmez!
Az elképesztő óvintézkedései következtében birodalmát a kihalás rémképe fenyegeti, ő pedig elmagányosodik. A pollen kommandó még a széljárást is felügyeli, s a parancsra kiirtott virágok mézhiányt is eredményeznek, pedig a torkos király felettébb kedveli a mézeskalácsot. A Hófehérke-meséből kihúzatja Hapci törpét, a pollenallergia ellen pedig úgy küzd, hogy minden családot nagy teljesítményű porszívó megvásárlására kötelez. Amikor pedig már a malmok is porszívógyártásra állnak át, liszt- és kenyérhiánnyal szembesülnek az ország lakosai.
A király hiába retteg a szörnyűnek vélt náthától, az rajta is elhatalmasodik. Miközben meg akar gyógyulni mielőbb és bármi áron, az udvari bolondja két dugót helyez az orrlyukába, ekképp megvédve őt a „bakteriális vulkánkitöréstől”.
Mivel a bolondot azért fizetik, hogy megmondja az igazat, és szembesítse az uralkodót döntései következményeivel, mindezt meg is teszi. Az önző, morcos uralkodó pedig eltűnődik a bolond beszéden, amiben lehet igazság...
Az udvarában egymást váltják a fura módon gyógyítók. A főorvos asszony az érvágás híve, hangoztatva: „lecsapoljuk Mister Rosszat, aki tüsszögést okozhat“. Két katonaorvos (vagy inkább felcser) a két karja levágását javasolja, nehogy elfertőződjenek. Vajákos Mari pedig a természet végtelen bölcsességéből merít tudást, de miután a fizetségét nem kapja meg a zsugori uralkodótól, elátkozza őt, hogy „holtod napjáig mondd: hapci!“.
Végül Hapcikirálynak a bolond azt tanácsolja, hogy miként más terheket, a nátháját is ossza szét az alattvalói között, s akkor meggyógyul. Azt nem árulom el, hogy miután a tanácsot megfogadja, s mindenkinek királyi náthája lesz, a birodalom első embere mentesül-e a kórtól. Az azonban biztos, hogy e páratlan közteherviselés miatt már mindenki szabadon tüsszöghet, nem kell elhagynia az országot. Végül csak az önfeledten tapsoló nebulók távoztak a nézőtérről, ismételgetve: „Szabadon prüszkölni jó, jó, jó...“.
Lássuk a szereposztást! Hapcikirályt Köleséri Sándor m.v., a Bolondot Szabó Viktor, a Poroszló I-et és a Felcsert Béhr Márton, a Poroszló II-t és a Lecsert Szebellai Dániel, a Vádlottat, a Koldusasszonyt és az Asszisztenst Molnár Xénia, Vajákos Marit Hostomský Fanni, a Főorvos asszonyt Holocsy Krisztina, az Udvaronc I-t Olasz István, az Udvaronc II-t Bernáth Tamás alakította. Zongoristaként Pálinkás Andrássy Zsuzsanna (korrepetítor is), árnyjátékosként pedig Hegedűs Gréta erősítette a színészgárdát. A mesés díszletet és jelmezeket Lőrincz Melinda m.v. tervezte, dramaturgként Varga Emese, zenei vezetőként Cserta Balázs m.v., koreográfusként Rovó Tamás m.v., bábtanácsadóként Varga Péter munkálkodott a közös sikerért.
„Odahaza, Székesfehérváron sok nevelési programot viszek vagy koordinálok, ez egyfajta mániám. Minden elő- és utófoglalkozás nagyon fontos” – emelte ki Lőrincz Zsuzsa, az előadás rendezője. Hozzátette: érdemes átbeszélni a gyerekekkel, mire számíthatnak a színházban, illetve később azt, hogy mit láttak a színpadon.
– tanácsolta a pedagógusoknak.
Úgy véli, az is mindig érdekes téma lehet, hogy a színház miként működik, milyen jeleket, eszközöket használ.
– hívta meg a továbbra is műsoron maradó előadásukra az óvodás és diákcsoportokat, valamint a családokat. Én azt a látottak-hallottak alapján mindnyájuknak szívből ajánlom, de tüsszentéskor-köhögéskor tartsák a kézfejüket vagy a papírzsebkendőjüket a szájuk elé…!
