Táncórákkal a másság elfogadásáért – KÉPEKKEL
A Komáromi Jókai Színház időszerű fajsúlyos üzenetet értő-érző közönsége december 15-én este állótapssal köszönte meg a Veszprémi Petőfi Színház és a Csavar Színház koprodukciójában létrejött Táncórák című előadás által kapott művészi élményt és az autisták iránti érzékenyítést. Mark St. Germain amerikai dráma- és forgatókönyvíró szemléletformáló színművét korábban több magyarországi társulat is nagy sikerrel mutatta be, a Felvidéken pedig egy hete látható a Gál Tamás Jászai Mari- és Deszka-díjas színművész-direktor rendezte produkció, amelyben Kiss Szilvia és Szabó Viktor nagyszerű játéka által nyerünk betekintést egy Asperger-szindrómás professzor életébe...
Már a KJSZ júniusi évadzáróján felettébb felkeltette az érdeklődésemet Gál Tamás színidirektor ígérete, hogy majd a „tükrök évadában” csatlakoznak az autistabarát intézményekhez, s a közönséget a Táncórák című kortárs művel is sarkallják a másság, vagyis az átlagostól különböző embertársaink elfogadására. Mégsem igyekeztem a december 8-i komáromi premierre, inkább egy hétig hagytam beérni a fajsúlyos mondanivalójú, százperces előadást.
Megérte várni arra, hogy nézőként a szereplőkkel együtt lejthessük az élet emberpróbáló táncát, egyre inkább eltávolodva a komfortzónánktól.
Nos, ki is a szomszédos lakásokban, sajátos világába bezárkózva élő, s egymással még sosem találkozott Senga és Ever? A lány egy tehetséges táncos, akinek a súlyos baleseti sérülése után az orvosok kimondják az élete értelmétől és céljától megfosztó, borzasztó ítéletet: soha többé nem táncolhat. Ever pedig autista, pontosabban Asperges-tünetegyüttessel küszködő, különleges intellektusú professzor, akinek hihetetlenül nagy nehézséget jelent kapcsolatba lépni másokkal. Például irtózik a fizikai kontaktus, így az érintés minden formájától, s a világhálón megtalálható képekről kénytelen megtanulniu, hogy az egyes arckifejezések milyen érzelmekhez társulnak. Az életéből a vonzó külseje ellenére a szexualitás is hiányzik, hiszen még a légpusziktól is ódzkodik…
Azután Ever egy napon mégis megbátorodik, és becsönget a jövetelét kezdetben elutasítóan fogadó Sengához. Közli, hogy hajlandó több mint kétezer dollárt fizetni egy 60 perces táncóráért, mert a vészesen közelgő munkahelyi díjátadón, ahol ő kapja a díjat, legalább az alaplépéseket illene tudnia. Eleinte elég félénken és ügyetlenül lépegetnek, aztán egyre nagyobb kíváncsisággal és figyelemmel fordulnak egymás felé.
Ahelyett a két színész mélyen átélt játékán kívül a „háttérember”, Varga Gábor zongorista hangulatfokozó közreműködését, valamint Kovács Alíz díszlet- és jelmeztervező munkája gyümölcsét: a rendezettségében egymástól teljesen eltérő két new yorki lakás nappaliját emelném ki.
A mozgó és egymáshoz szorosan illeszkedő két díszletrész folyamatosan követi a főhősök kapcsolatának dinamikáját. És csöppet sem utolsó sorban az is dícsérendő, hogy az „örökifjú” Kiss Szilvia milyen kiválóan sajátította el Lenka Juhászová látványos koreográfiáját! Művészeti munkatársként Péti Krisztina, dramaturgként pedig Varga Emese, a KJSZ művészeti vezetője munkálkodott a remek előadás sikeréért, amit e hétvégén, december 16-án 16 (Jókai bérlet) és 19 (Csokonai bérlet), 17-én pedig 15 (Lehár bérlet) és 18 (bérletszünetben!) órától is láthat a közönség.
– emelte ki Gál Tamás rendező. Hangsúlyozta: „E produkció egyik fontos felvetése, hogy vajon kivel könnyebb együttműködni: egy »ép« emberrel vagy egy fogyatékossággal élővel? Emellett fontos témakör a tehetség is, hiszen mindkét főszereplő a maga módján, a maga adott élethelyzetében tehetséges valamiben”.
Igazgatóként pedig azt is fontosnak tartja, hogy a fogyatékkal, hátránnyal élők számára szintén hozzáférhetővé tegye az előadásaikat. Az elmúlt hónapokban megtörtént az épület akadálymentesítése, s a KJSZ csatlakozott az autistabarát intézmények köréhez. Annak keretében egyelőre 10 csomagot készített el, amellyel támogathatja az autizmussal élő, felnőtt és gyermek nézők komfortérzését.
Az érintettek a támogató készlet iránti igényüket előre jelezzék a szervezési osztályon vagy a jegypénztárban! A közeljövőben a KJSZ tovább bővíti az autizmus-specifikus megoldások tárát, egyebek mellett a weboldalán elérhető kisvideókkal, amelyek felhívják a figyelmet az egyes előadásokban alkalmazott, a szenzorikusan érzékeny nézők számára potenciálisan zavaró hang- és fényhatásokra.
