Szirtes Ádám, akit hiába skatulyáztak be
„Na, most még hazamehetnek, mert ez egy nagyon nehéz szakma!” – figyelmeztette őket az első órán Abonyi Géza. Szirtes Ádám maradt, sőt üstökösként robbant be Piros Góz Jóska szerepével a halhatatlanságba. De akkor még csak 23 éves volt, ráadásul maga is érezhette, hogy a szereppel be is skatulyázták egy életre. Ő lett az eredetileg műparaszt Bihari József utóda a magyar színpadokon. Alig 64 évet élt, fiatal parasztként kezdte Bán Frigyes, öreg parasztként végezte Garas Dezső egyetlen filmjében, A legényanyában, amelynek pár nappal a bemutatója előtt ment el csendesen, a nyári színházi szünet idején. 100 éve született Szirtes Ádám.
Nagyon mélyről indult, annyira mélyről, hogy még Illyés Gyulát is elmarasztalta a Puszták népéért, mondván az illuzórikus, szirupos képet fest a húszas-harmincas évek mélyszegénységéről. Pedig alig „pampuskadobásnyira” laktak Budapesttől, a ma már nem létező Tápiósápon (jelenleg Sülysáp része), ahol félig magyar, félig szlovák családban cseperedett Szvitek Ádám néven de a szegénység akkora volt, hogy az apja örökbe akarta adni (a történet ugye ismerős Jókai Melyiket a kilenc közül? című történetéből).
A felszabadulás első május elsején unszolásra fellép a helyi ünnepi műsorban, s ekkor határozza el, ő is kipróbálja a bohóckodást. Budapesten a színiakadémia sürgősen diákokat keresett, s bár úgy tűnt, az az évi vizsgákról már lekésett, mégis kapott egy utólehetőséget, hogy megmutathassa, mit tud. Fel is vették, de annyira nyelvjárásban beszélt, s annyira tudatlan volt (hisz az iskola helyett bojtárkodott), hogy a színiakadémia látható ösztönös tehetsége ellenére majdnem elbocsátotta őt. De a sors másképp akarta.
Akkor kezdődtek el Szabó Pál Talpalatnyi föld című regényének a próbafelvételei, s Makk Károly javasolta neki, menjen ki ő is. Ez már a kommunista-hatalomátvétel ideje, az eredetileg kiszemelt rendezőt, Szőts Istvánt már lapátra tették, mivel az általa rendezett Ének a búzamezőkről című filmet túl vallásosnak találták, így a szerepét a kassai Bán Frigyes vette át. Görbe János és Gábor Miklós voltak a favoritok a férfi főszerepre, de Bán, ha már lehetőséget kapott, új arcokat akart látni a filmben, így kíváncsi volt Szirtesre, aki a próbafelvételen úgy megölelte Mészáros Ágit, hogy az feljajdult a fájdalomtól.
A film átütő sikert aratott, még csak sematizmus-utóíze sem volt (nem úgy mint a két évvel később elkészült folytatásának, a Felszabadult földnek). A filmet 1968-ban beválasztják a Budapesti tizenkettőbe is. Gábor Miklós egyébként kárpótolja magát, az egy időben készült Mágnás Miska címszerepével, ahol a partnere ki is lehetne más, mint Mészáros Ági. Szirtes Ádámra hirtelen rászakad a népszerűség, s talán ez is közrejátszik abba, hogy ugyan szerződésajánlatot kap a Nemzetiből, ő mégis más utakon indul el.
Elszegődik az akkoriban alakult Bányász Színházhoz, amely gyorsan átalakul Honvéd Színházzá, majd 1951-ben megkapják az akkora felújított Vígszínház épületét, ahol évekig Magyar Néphadsereg Színháza néven folytatják. De már Szirtes Ádám nélkül, aki összeveszik a főnökeivel, s inkább leszerződik Miskolcra. Egykori kedves osztálytársa, Soós Imre pedig Debrecenbe. De fenntartják budapesti, Falk Miksa utcai albérletüket, hisz mindketten állandóan filmeznek. Amíg Szirtes Góz Jóska, addig Soós Imre az első teljesen színes magyar játékfilm. a Ludas Matyi címszereplője. Amikor épp nem forgatnak, egymásnak végszavaznak.
Ugyanúgy a magyar film üde színfoltjai közé tartozik a Szigligeten készült Hintónjáró szerelem is Ranódy László rendezésében (vele évtizedekkel később majd az Árvácskában találkozik újra), amelyben filmbeli partnere a napokban 90. születésnapját ünneplő Medgyesi Mária, s ehhez a forgatáshoz köti későbbi felesége is. De már ekkor látszik, ő viszont nem tudja elkerülni a beskatulyázást, lázadó kisemberek, munkás- és parasztfigurák egész sorát szánja neki a film és a színház, amelyet időnként úgy dolgoz fel, hogy vélt vagy valós ürüggyel az asztalra csap és odébbáll. Miskolcról még önszántából jön el, Major Tamás ugyanis felcsábítja a Nemzetibe, ahol szép sorban el is játssza a neki szánt szerepeket, így Zubolyt a Szentivánéji álomban, Tuskót a Szeget szeggelben, Petur bánt és Tiborcot a Bánk bánban és sok-sok, kissé együgyű és koravén figurát.
Amíg a színházban csak nehezen oldódott fel (így volt ezzel sokáig Törőcsik Mari is), a filmet nagyon szerette, bár a beskatulyázás itt is működött, de mégis legalább főszerepekben mutathatta meg magát. Így a legendás Körhintában, ahol Soós Imre vetélytársa lehetett, vagy a mára méltatlanul elfeledett Katonazene című filmben, amelyet az a Marton Endre rendezett, aki a Nemzetiben folyamatos háborút viselt Majorral.
Mindkét filmben zseniális partnerei vannak, a Katonazenében Kállai Ferenc, Básti Lajos, Páger Antal, Bara Margit és Őze Lajos, míg a Hideg napokban Latinovits Zoltán, Bara Margit, Szilágyi Tibor és Darvas Iván. De a korszak híres filmje a Húsz óra vagy a Makk Károly által rendezett Megszállottak, amelyben egy szövetkezeti igazgatót játszik, aki mindent egylapra tesz fel, hogy a hozzájuk került mérnökkel (Pálos György) vizet fakasszanak a sivatagból. A hetvenes évekre viszont elfogynak a fontosabb filmes szerepek is, s amikor a Nemzetiben egy egymondatos szereppel szúrják ki a szemét, ráadásul úgy, hogy közben egy kissé nagyobb filmes szerepre hívják ugyanakkor, az asztalra csap és végleg beteszi maga után az ajtót az akkoriban épp a Hevesi Sándor téren működő teátrumban. Egy év Győrben, majd egykori miskolci rendezője, Kazimír Károly hívja a Tháliába.
Nem rossz hely, ne feledjük a Várkonyi-féle Víg és az Ádám Ottó vezette Madách mellett a főváros harmadik legfontosabb prózai társulata akkor a Thália annak a Kazimír Károlynak a vezetésével, aki szintén különutas színházat folytat ún. világszínházi törekvéseivel, aki kortárs magyar darabok mellett (Örkény Tótékja, ahogy Csurka István több fontos darabja is itt kerül színre először), kinyitja a színház kapuit a nagyvilág előtt, s a Kalevalától kezdve a Rámájanán át Lope de Vega A magyarországi fenevad (a napokban épp közvetíti az M3) című ismeretlen darabjáig nálunk bemutathatatlannak hitt darabok egész sorát viszi színpadra. Szirtes Ádám ezekben megtalálja a helyét, ráadásul nagyszerű társulatba keról, ahol Nagy Attila, Harsányi Gábor, Rátonyi Róbert, Kovács Károly, Dayka Margit, Esztergályos Cecília, Komlós Juci, Kozák András vagy a minap szintén 100 éve született Inke László az alaptagok.
A színház a pillanat művészete, a film viszont az öröklétnek szól. Szirtes Ádám pedig már első filmjével beírta magát a halhatatlanok közé. S ugye, milyen jól tette, hogy azon az első napon nem fogadta meg Abonyi Géza jó szándékkal elhangzott figyelmeztető tanácsát.
