Színházi múltidézés - T. Lőrincz Margit színművész könyvbemutatója

A nagycsaládias hangulatú rendezvényen T. Lőrincz Margit több hajdani pályatársa: Cs. Tóth Erzsébet, Boráros Imre, Petrécs Anna, Benes Ildikó, V. Mák Ildikó és a színtársulat egykori közkedvelt „mindenese“, Cserge Imre is megjelent.  A volt kollégák nevében Boráros Imre Kossuth-díjas színművész üdvözölte a közös emlékeket könyvben megörökítő Margitkát, majd Siposhegyi Péter Mielőtt csillag lettem című „Viszockij-drámájából“ adott elő egy alkalomhoz méltó részletet.

Azután a kötet szerzője mesélt a Magyar Területi Színház (MATESZ) 1952. október elsejei megalapításáról, továbbá a felvidéki színtársulat kettéválásáról, illetve a kassai Thália Színház 1969/70-es színházi évadban történő megalakításáról, valamint több mint 150 szerepe színe-javáról és a még megvalósításra váró terveiről.

A többi között elhangzott, hogy 1952-ben a Komáromi Járási Építkezési Vállalatnál (OSP) dolgozott, amikor felvételt hirdettek a tervezett MATESZ-hez. Király Dezső rendező külön felkérésére ment el a helyi Munkásotthonban, tíztagú szakmai zsűri előtt zajló vizsgára, s augusztusban értesítették őt: többedmagával együtt felvételt nyert a hamarosan létesülő hazai magyar színtársulathoz. Mivel édesapja elesett a II. világháborúban, a lányát egyedül nevelő édesanyja ellenezte, hogy 19 éves lánya színésznő legyen. Ebbe csak úgy egyezett bele, hogy Fellegi István „atyuska“, a MATESZ első igazgatója, a CSEMADOK Központi Bizottságának korábbi titkára öltöztetőnőként alkalmazta a lányára testközelből vigyázni akaró édesanyát.

Majd elkezdődött a csapatépítés – az alapító tagok közé tartozott még Bottka Zsuzsa, Ferenczy Anna, H. Budai Mária, Lelkes Magda, Udvardy Anna, Bugár Béla, Fekete Gyula, Fellegi István, Grébner Gyula, Gyurkovics Mihály, Husvár Ferenc, Király Dezső, Konrád József, Kiss Lajos, Siposs Jenő és Turner Zsigmond. A társulat első előadását 1953. január 31-én az egykori Katolikus Legényegylet átalakított nagytermében tartották: Urbán Ernő Tűzkeresztség című darabját vitték színre. A következő években mintegy 70 községet látogattak meg. Az 1959-60-as évad kezdetével az Állami Faluszínház magyar tagozata beolvadt a MATESZ együttesébe.

Az évek során a saját rendezői gárda – Munk István, Lukáè Viktor, Beke Sándor, Takáts Emőd – mellett szlovákiai és magyarországi vendégrendezők is segítették az állandó együttes művészi színvonalának egyenletes fejlődését. 1969-ben Beke Sándor vezetésével, ekkor még mint a komáromi színház kihelyezett együttese, kezdte meg rendszeres működését a kassai Thália Színpad.

1987-ben készült el Komárom korszerű kőszínháza, amelyben azonban a MATESZ csak „albérlőként” működhetett. Miután 1990. január elsejével Beke Sándor lett a színház igazgatója, a társulat felvette a komáromi Jókai Színház nevet, tavasz elején pedig a színházépület a Jókai Színház saját kezelésébe került. A Jókai Alapítvány segítségével 1991-ben a komáromi vár VI-os bástyájában megnyílhatott a Bástya Színház.

A hallgatóság azt is megtudhatta, hogy a MATESZ-társulat országszerte a közönség felettébb nagy szeretetében részesült, a színészeknek rajongóik csokrokat dobáltak fel a színpadra, ezzel is a tudtukra adva: örülnek a magyar szónak, a magyar színtársulat létének. A felvidéki magyar színészeknek csak a hatvanas évektől nyílt lehetőségük arra, hogy beiratkozhassanak színművészeti főiskolára. T. Lőrincz Margit hozzátette: később azonban 40 évnyi praxisukat a hatóságok elismerték a főiskolai végzettséggel egyenértékűnek. Hangsúlyozta: a MATESZ színészei örültek egymás sikereinek, egy összetartó nagy családként munkálkodtak, így jobban kibírták a lerobbant buszokon az utazást, a tájolásokat, a zsúfolt mozitermekben megvalósult szerepléseket, a vándorlásaik során magánszemélyeknél, nagyon szerény körülmények között való elszállásolásukat és egyebeket. Azt is megjegyezte: legszívesebben Lendvay Ferenc főrendezővel dolgozott együtt.

Mint kiderült: későbbi férjét, Tarics Jánost előbb muzsikusként ismerte meg, majd 1953 áprilisában ő is a MATESZ-hez szegődött. Miután a színtársulat kettévált, előfordult, hogy az egyikük rövidebb-hosszabb ideig Komáromban, a másikuk pedig Kassán játszott, és valahol félúton csak egy-egy közös ebédre nyílt lehetőségük.

A nyugalmazott színművész saját bevallása szerint a Színházról másképpen – Történetek a (h)őskorból című könyvét azért írta meg, hogy az olvasókat megismertesse hajdani életükkel. Ha a régi színházépületet 1974-ben le is bontották, legalább az évtizedek során velük történtek ne merüljenek feledésbe. A Kassára távozó kollégáira nagyrabecsüléssel emlékezett, mert „el mertek menni az ismeretlenbe, új színházat alapítani“. Legkedvesebb főszerepeként Bródy Tanítónőjéből Tóth Flórát, Csurka Házmestersiratójából a Házmesternét, Háy Gyula Mohácsából pedig Kanizsai Dorottyát említette. Hozzáfűzte: az évtizedek során több olyan szerepálma is volt, amelyet sosem játszhatott el, de az okokat nem kívánta boncolgatni.

A Lőrincz Margit-gyűrű alapítása is szóba került: azzal a Jókai Színház 40 év alatti színésznői közül minden évadban azt jutalmazza, akinek az alakításai neki legjobban tetszettek. Azt gondolja, hogy a gyermeknevelésnek, háztartási munkáknak a férfiaknál több időt és energiát szentelő ifjú hölgyeket ekképp is lehet ösztönözni a kiemelkedő színészi teljesítményekre. Azt is megjegyezte: ha hívnák, egy-egy szerepre, még mindig szívesen visszatérne a Jókai Színház színpadára. Sajnos, ezt az óhaját Tóth Tibor jelenlegi színházigazgató nem hallhatta, mivel éppen Sopronban vendégszerepel, de jókívánságait megüzente a művésznőnek.

Végül a Csemadok-székház vendége legnagyobb eddig megvalósulatlan álmáról is szólt: a budai Bajor Gizi Múzeumhoz hasonló színészmúzeumot szeretne alapítani Komáromban. Ez azonban csak a Jókai Színház támogatásával, illetve a színházi archívum alapos mustrájával valósulhatna meg, de eddig nem volt arra pénz. Hozzátette: megelégedne egy kisebb helyiséggel is, ahol dokumentumok, fotók, emléktárgyak, újságcikkek, DVD-k... idéznék előbb a MATESZ alapító tagjainak, az idő múlásával pedig további színészeknek is az emlékét. Miután az est szervezői: Keszegh Margit – a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, illetve Stubendek László – a komáromi Csemadok-alapszervezet elnöke virágcsokorral köszönte meg T. Lőrincz Margit tartalmas és élvezetes múltidézését, Stubendek polgármesterként megígérte, hogy ha a Jókai Színház pártolja a színészmúzeum létesítésének ötletét, akkor ő is mindent megtesz ezen álom valóra válása érdekében.

A rendezvény meglepő momentumaként a szervezők virágcsokrokkal köszöntötték a közelmúltban a Szlovák Irodalmi Alap Életműdíjában részesített Cs. Tóth Erzsébetet (azt korábban más díjakon kívül T. Lőrincz Margit is megkapta) és a februárban életjubileumát ünneplő Petrécs Anna színművészt. Az est záróakkordjaként T. Lőrincz Margit dedikálta kötetét.