Szentivánéji „robbanás” a Tháliában
Harmadik alkalommal nyúlt Shakespeare-hez a kassai Thália. Usztics Mátyás Rómeó és Júliája és Beke Sándor Hamletje után 2022 novemberében a szerző talán legplasztikusabb, s ezáltal legtöbbet játszott, Szentivánéji álom című művét vette elő a színház. A rendező Matusek Attila. Már itt az elején jelentsük ki, fontos előadás született, egy most épülő rendezői karrier első jelentős állomása.
„Szépen viselkedjetek, mert különben baj lesz” – hangzik el a tanári utasítás még az előadás előtt, de ezúttal fölösleges az aggodalom. A többnyire buzitai alapiskolásokból álló délelőtti közönség feszült figyelemmel kíséri az előadást, minden rezdülésük ott és akkor van, ahol és amikor kell. Ahogy a szünetben egyik kísérő tanáruk elárulja, két busznyi gyereket hoznak már évek óta bérletben a Tháliába, igaz, a vírus miatt két év kiesett. „Ennyivel mi is támogathatjuk a kassai magyar színjátszást” – teszi még hozzá. Azt nem tudom, hogy tartottak-e magyarórán előzetes megbeszélést a különben elég szövevényes darabról, amelyet Nádasdy Ádám legújabb fordítása és a Mohácsi testvérek 2012-ben készült átirata alapján írt újjá a rendező, Matusek Attila, igazolva, hogy Shakespeare mindent elbír.
S itt álljunk meg egy szóra. A darab valószínűleg 1594 táján keletkezett (ebben az évben hal meg Esztergom ostrománál Balassi Bálint), s ez a mű is része volt annak a fordítói versenynek, amelyet Vörösmarty folytatott Petőfivel és Arany Jánossal.
Állítólag Vörösmarty tervezte lefordítani Nyáréji álom címmel, végül mégis Arany készítette el az első igényes fordítását, s ezt játszotta annak idején a Nemzeti Színház. Azóta számos megkerülhetetlen magyarországi előadása jött létre, így csak a Bárka Színház mára már legendássá vált éjszakai előadását említem Csányi János fordításában és rendezésében, ahol a nézők hintaszékben kísérték a közel ötórás előadást, míg egyik utolsó pesti előadását a Vígben rendezte Kovács Dániel, aki Pukk, a pajkos kobold szerepét a sérülése után lábadozó, még bottal közlekedő Eszenyi Enikőre bízta. A kétezres évek elején Komáromban Forgács Péter rendezésében mutatták be a darabot. Nagyon nem szerettem azt az előadást.
Nos, a Mohácsi testvérek neve fogalom a mai magyar színházi életben. Különleges átirataik többnyire még azokat is lázba hozzák, akiket addig nem érintett meg az adott színdarab. A magyar színháztörténetbe egy Shakespeare-művel léptek be, a Kaposváron megrendezett Tévedések vígjátékával, ahol igazi truvájként két befejezést kínálnak fel. Egy shakespeare-it, s egy nem annyira vígat. Persze, ezek a Mohácsi-átiratok annyira egyediek, hogy többnyire csak a saját rendezéseikben működnek igazán. Alig pár hete Salgótarjánban fiatal üdvöskék Csiky Gergely Buborék című szatirikus vígjátékának Mohácsi-féle átiratát gondolták tovább saját színrevitelükben. Nem kellett volna.
Ezek a félelmeim viszont teljesen alaptalannak bizonyulnak Kassán, Matusek Attila és a dramaturg, Forgács Miklós a színészeiket is bevonva pazar munkát végeztek, ahol minden újratálalt mondatnak és mozdulatnak helye és szerepe van, s gondosan elkerülik a magukat szinte felkínáló öncélú és önkényes futamokat.
Ahogy már írtam, a Szentivánéji álom a szerző talán legplasztikusabb műve, amely ugyan Athénban és egy ahhoz közeli erdőben játszódik, de igazából a helyszín ebben az esetben teljesen lényegtelen. Főleg, ha eszünkbe jut, hogy Shakespeare földrajzi műveltsége elég felszínes volt, a Téli regében például Csehországot tenger mellé rakja.
Az eredeti cselekmény szerint a kissé már túlkoros és elpocakosodott Theseus (Ollé Erik) az esküvőjére készül az amazonok királynőjével, Hyppolitával (Varga Anikó), s az esküvőjük fénypontjául a helyi színtársulat erre az alkalomra összehozott alkalmi színjátéka szolgálna (az eredeti darabban a helyi mesteremberek köszöntik halálosan komoly játékukkal az újdonsült párt). Természetesen az erdő tele van tündérekkel, s ide menekül két fiatal athéni párocska is, s ahogy ez ilyenkor lenni szokott, mindenki mást szeret. A cselekményt tovább bonyolítja Titániának és Oberonnak, a tündérek vezetőinek áldatlan csatája, akik egy még csecsszopó gyerekért kapnak hajba. S még nem szóltunk Shakespeare egyik legkülönösebb szelleméről, Pukkról, aki hol Oberont, hol Titániát szolgálja. Vagy sem.
Matusek Attila bátran nyúl mind az eredeti, mind a Mohácsi-féle szöveghez, s úgy aktualizál, hogy az cseppet sem fáj. Legyen szó a kultúra áldatlan helyzetéről, az orosz–ukrán háborúról, a férfi-nő viszonyról vagy az elszaporodott macikról.
Pillanatnyi kétséget sem hagyva afelől, hogy Shakespeare máig a legaktuálisabb szerző.
Az előadás díszletét Michal Lošonský jegyzi, aki egy négyszintes központi emelvényt tervezett (játszik még egy baloldali kiugró s egy jobb oldali mélyedés is), s amely főleg az általam látott eddigi legakrobatikusabb koboldnak, Hégli Bencének nyújt pazar, egyedülálló lehetőséget. A színművészeti hallgatója maximálisan él is a felkínált lehetőséggel, akrobatikus mozgáskultúrája akár egy cirkuszi előadásban is nyílt színi tapssal járna. Itt derül ki igazán, hogy Matusek Attila nemcsak a darabot aknázza ki maximálisan, hanem a színészeit is. Legyen szó a kettős uralkodói szerepet játszó Varga Anikóról és Ollé Erikről, a fiatal szerelmesekről (Madarász Máté és Lax Judit mellett két színművészetissel, Katona Eszterrel és Balla Barnabással találkozunk), s az athéni színtársulat tagjairól (Bocsárszky Attila, Dégner Lilla, Nádasdi Péter, Varga Lívia, Nagy Kornélia és Rubóczki Máté), akik minden tudásukat és „ripacsériájukat” bedobják azért, hogy megkapják társulatuk számára a beígért támogatást.
Shakespeare vígjátékként jegyzi a Szentivánéji álmot, amely Pukk halhatatlan monológjával zárul. De nem Matusek Attilánál. A kassai változatban Nándi ripacs azt talán még megbocsátaná Pukknak, hogy szamárfüllel ajándékozza meg, de azt már nem, hogy Titánia helyett Oberonba szeret bele.
S a vérig sértett színész agyonlövi szegény Pukkot. A csattanó ugye ismerős Thomas Mann művéből, a Mario és a varázslóból?
Matusek Attila a Bugrisok után másodszor kapott lehetőséget Kassán (míg Komáromban egy másik Shakespeare-t, a Hamletet aktualizálta), s amíg a Bugrisok a gyenge „alapanyag” miatt csak részben tett eleget a várakozásoknak, a Szentivánéji álom az elmúlt évek egyik legjelentősebb előadása tájainkon. Nagyon várjuk a folytatást!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/49. számában.