Révbe ért Cannes után Bandor Éva és Bárdos Judit
A „mert büszkék vagyunk rájuk“ mondat jegyében zajlott rendezvényen annak egyik főszervezője, Gazdag József újságíró üdvözölte a Komáromi Jókai Színház két művésznőjét és beszélgetőtársukat, Miklós Lászlót, a színház művészeti titkárát. Felidézték a két héttel ezelőtt történteket: a 70. Cannes-i filmfesztivál közönsége nagy tapssal jutalmazta Kristóf György kassai rendező szlovák-magyar-cseh-francia-lett koprodukcióban készített Kihűlés (Out) című első játékfilmjét, amelyet az Un Certain regard (Egy bizonyos nézőpont) nevű válogatásban mutattak be. A film főhőse Ágoston, egy ötven év feletti szlovákiai magyar férfi, aki miután elvesztette hegesztői állását, családját hátrahagyva a lettországi Rigában vállal hajógyári munkát, és minden vágya, hogy a tengerből egy nagy halat kifogjon. Ez tehát az ő kelet-európai útkeresésének és egzisztenciavesztésének története, abszurd humorral elmesélve. A filmben a Jászai Mari-díjas Bandor Éva a feleségét, Bárdos Judit pedig a lányát alakította.
Miklós László házigazdaként először a szerinte hatalmas hittel és belső erővel rendelkező vendégek hitvallására volt kíváncsi. Bandor Éva egy távol-keleti bölcsességet idézve foglalta össze saját ars poeticáját: „Amikor ülsz, ülj! Amikor állsz, állj! Bármit csinálsz, ne inogj!“. Hozzátette: megpróbálja mindig ehhez tartani magát, és maximális erőbedobással végezni a dolgát. Bárdos Judit szerint az életben nagyon fontos dolog megtalálni azt, amihez az embernek legalább egy kis tehetsége van, s ha az a hivatásává válhat és abból meg is tud élni, akkor szerencsésnek tarthatja magát. Úgy érzi, hogy neki ez sikerült, igyekszik megragadni a kínálkozó lehetőségeket, miközben hiszi, hogy csak folyamatos munkával és szorgalommal lehet sikereket elérni.
Mindketten Molnár Csaba komáromi rendező közreműködésével léptek kapcsolatba Kristóf Györggyel, aki az Out című filmjében három évvel ezelőtt Bandor Évának a főszereplő Ágoston feleségének, Bárdos Juditnak pedig Eszter szerepét kínálta fel. A filmforgatás az anyagiak hiánya miatt csúszott, végül a magyar Filmalap 44 millió forintos gyártási támogatásával elkészült.
Bandor Éva elárulta: vele már megtörtént, hogy egy másik film forgatókönyvének elolvasása után visszautasított egy rendező által felkínált szerepet, de mivel az Out esetében egy kiváló forgatókönyvvel szembesült, boldogan mondott igent. Végül 6 jelenetben játszhatott. Lettországba csak a főszereplő, Terhes Sándor utazott, ő pedig Budapesten és Pozsonyban, lakásokban, stúdiókban és a Slovnaft buszmegállójában is forgatott. Nagy élményt jelentett számára az, hogy Terhes Sándorral együtt dolgozhatott, mert őt már korábbról a krétakörös színházi múltjából ismerte. Külön dicsérettel illette Pohárnok Gergely operatőr „káprázatosan szép“ munkáját. Azt is kiemelte, hogy előzőleg Kristóf György az egyik színházi próbájára is leutazott, őszintén beszélgettek az alakításával kapcsolatos észrevételeiről.
Bárdos Judit egy napig Budapesten, egy napig pedig Pozsonyban forgatott – két jelenetben szerepelt, egy telefonbeszélgetéshez pedig a hangját kölcsönözte. Saját bevallása szerint a nagyon nyitott Kristóf Györggyel közvetlen, baráti légkörben zajlott a forgatás, ezért hasonlóan érezte magát, mint amikor még diákként Molnár Csabával együtt forgatott. Élvezte, hogy végre magyarul szólalhat meg egy filmben, ahogy azt is, hogy a nemzetközi összetételű stáb tagjaival magyarul, szlovákul, csehül és angolul is el tudott beszélgetni.
Mindketten kiemelték: számukra a forgatókönyvben nagyon szimpatikus volt az, hogy a férj és a feleség között megvan a szeretet, tehát nem egy már semmiről sem szóló, kiüresedett házastársi kapcsolatban élnek egymással. Mint kifejtették, az is elnyerte a tetszésüket, hogy bár a történet során Ágoston elveszti a munkáját, s újat kell keresnie, mégis a rendező abszurd humorral kezeli az egész helyzetet, tehát ez nem csupán egy szokványos „depis“ történet. Ehelyett stílusa, mondanivalója és gazdag érzelmi világa is van a filmnek. Bandor Éva szerint nem túlzás kijelenteni, hogy „ ez egy bibliai történet, amibe az elmondottakon kívül sok más dolgot is bele lehet gondolni, s amelyben a legtöbb szereplőre jellemző őrületes magány is felfedezhető“.
A Cannes-i premier előtt a két színésznő a filmnek csak egyes részleteit látta, a hatalmas Debussy-moziteremben zajlott premieren tekinthették meg először a kész változatot. Amikor Prágában az utószinkront csinálták, jött az értesítés, hogy valószínűleg ezt a filmet is beválogatják a filmfesztiválra, mert addigra már bejutott egy szűk körbe. Másnap pedig az eredeti francia és angol nyelvű e-mailben kapták a jó hírt, hogy bizony beválogatták. Mivel a nemzetközi csapatban a szlovák felet ők képviselték, lehetőséget kaptak, hogy szintén kiutazhassunk Cannes-ba. Mivel azonban a filmvetítések konkrét időpontjait elég későn közölték, ez bonyodalmakat okozott. Bandor Éva elmondta, több iskola igazgatóját hívta fel, hogy egyezzenek bele a korábban betervezett diákelőadások időpontjainak módosításába, hiszen ez a kiutazás számukra kihagyhatatlan lehetőségként kínálkozott.
Az est vendégei az egyedi jubileumi fesztiválhangulatot is felidézték. Mivel korábban már mindketten jártak más filmfesztiválokon, számítottak a nyilvános felsorakozásra, a közös fotózásokra, a partikra és egyéb kötött programokra, de azért egy kis idejük tenger- és korzómustrával egybekötött „turistáskodásra“ is maradt. Bárdos Judit az egész felhajtást egy nagy bolondságnak nevezte, amely „ötperces hírnevet ad“ – addig fontosnak érezhették magukat, feltöltődtek, miközben híres sztárok közelségében vehettek részt a filmvetítéseken. Bandor Éva korábban a jóval fiatalabb pekingi filmfesztiválon is járt, amelyhez viszonyítva Cannes-ban sokkal több ember volt és jóval nagyobb volt a felhajtás. Míg Pekingben a körülötte visítozó, díjával fényképet készíteni akaró tinédzserek „szedték őt szét“, addig Cannes-ban a terrorveszély miatt lépten-nyomon őrködő, állig felfegyverzett rendőrök és katonák látványa keltett benne némi félelemérzetet. Mindezek ellenére leszögezte: a léleknek szüksége van az ilyen ünnepi percekre, az emelkedett hangulatra, s mindketten egész életre szóló szép élményekkel gazdagodtak. Bárdos Judit szavait idézve: bár a Cannes-i fesztivállét simogatja a lelküket és az egójukat, de attól semmi sem változott meg, ők sem, az élet megy tovább, s továbbra is mindenért meg kell dolgozniuk.
A Rév-ben kötetlen légkörben megrendezett randevú végén a szervezők egy kvíz során mérték fel a jelenlevők filmművészettel kapcsolatos tudását, amit könyvekkel, borvacsora- és koncertbelépőkkel jutalmaztak.
A Kihűlés című film magyarországi bemutatóját az alkotók jelenlétében június 13-án, kedden a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban tartják, a szlovákiai mozikba pedig szeptember 7-én kerül. A csehországi bemutató valószínűleg még később lesz.