Popfesztivál: látványos mozgásszínház mély mondanivalóval, útkereső „élőholtakkal” – KÉPEKKEL
Napjaink fiataljaihoz és „örökifjaihoz” hasonlóan a Komáromi Jókai Színház Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című eladásának alakjai is a boldogságot, a szabadságot, életük értelmét keresik. Mindezek helyett azonban emberhez nem méltó „zombilétbe” zuhannak, ahol a drog és az alkohol uralja az értelmüket, akaratukat, sőt, akár az életüktől is megfosztja őket. Az üresjáratokat mellőző, látványos, érzelmeket felkavaró és a mondanivalót tovább-gondolásra sarkalló produkció március ötödikei szakmai bemutatóján jártam, amely végén hosszasan zúgott a megérdemelt állótaps.
Nem túlzok, ha kijelentem: az új, mozgásszínházi előadás kapcsán is borítékolható A Pál utcai fiúk című musicaléhez hasonló siker. Remélhetőleg a bérlettel nem rendelkező nézők még sokáig fogják belépőjegyekért ostromolni a jegypénztárat.
A közönség soraiban vélhetően sokan vannak és lesznek, akiket a nosztalgiázás és az élőben ismét hallható, örökzöld dalok vonzanak Thália komáromi szentélyébe.
Ugyanakkor arra is kíváncsiak, hogy Déry Tibor – Pós Sándor – Presser Gábor – Adamis Anna első, nagysikerű magyar rockmusicalét, a budapesti Vígszínházban először 1973-ban bemutatott, majd húsz évvel később a komáromi hivatásos színtársulat, valamint az eltelt időszakban a GIMISZ Diákszínpad és az iparisták VISZTA Diákszínpada által is színre vitt, legendás darabot milyen újszerű köntösbe bújtatta a „Jókai” alkotó csapata.
Engem már az előadás kezdetén elvarázsolt a színpadon elénk tárult látvány – Gadus Erika m.v. jelmeztervező hippivilágot hitelesen megidéző jelmezeivel, valamint a díszlettervező Juraj Gráfel m.v. által kiötlött hatalmas díszlettel, amely tetején, mintegy három méteres magasságban a dalokat kissé „újraszínező” zenészek (Pálinkás Andrássy Zsuzsanna zenei vezető - billentyűs, Emmer Péter gitáros, Mézes Zoltán basszusgitáros és Varjú Attila dobos) kaptak helyet.
Továbbá a mindenkori mondanivalót erősítő fények (világítástervező: Majoros Róbert m.v.), az animáció (Csontó András m.v.) és a Diczman Tamás m.v. hangdizájner által becsempészett hangeffektusok is a produkció javára váltak.
A Gál Tamás Jászai Mari- és Deszka-díjas színművész-színidirektor, valamint Gergye Krisztián m.v. koreográfus-rendező, kortárs táncos által megteremtett mozgásszínházi változatban csillagos egyest érdemelnek az üzenet értékű mozdulataikba szívüket-lelküket és temérdek energiájukat beleadó színművészek és a táncosválogató után közéjük bejutott, majd sikeresen beilleszkedett, táncos lábú középiskolások is, a száz jelentkezőből kiválasztott tizenkettek.
Valamennyi tánc, mozdulat, kimondott szó, elénekelt dal és hallatott dallam egyenértékűnek bizonyult, nagyszerűen kiegészítve egymást, s megadva az ízig-vérig kortárs előadás érzelmi hitelességét.
A közös munkát többek között Finta Viktória dramaturg, valamint a rendező(k) munkatársa, Miklós László és Balaskó Edit produkciós asszisztens is segítette.
„Habként a tortán” említeném a színészi játékot. Szívfacsaró volt látni azt, ahogy a szépséges, valódi szabadságot kereső, törékeny Eszter a kábítószer hatására fokozatosan élőholttá változott, majd drog nagyúr végzett vele. Kiss Szilvia hitelesen alakította a túl érzékeny, zsidó múltjából hozott traumáival is küszködő, és bár a férjét szerető, de az ő birtoklását időnként tehernek érző, abból szabadulni akaró ifiasszonyt. Az arcán, tekintetében, mozdulataiban is tükröződött megannyi belső vívódása és az őt hatalmába kerítő „zombilét” romboló hatása.
Akárcsak az ő, úgy a racionálisabb, konzervatívabb párját, Józsefet szintén kiválóan megformáló Szabó Viktor kiválasztása is tökéletes döntés volt. Felváltva mutatta meg a szerelméért aggódó férfi jó és az olykor dominanciájáról, bizonyos helyzetekben felszínre törő indulatairól, agresszivitásáról is árulkodó, rossz oldalát.
Hosszasan írhatnék a további szereplők játékáról is, de azt meghagyom a színikritikusoknak, én sokkal inkább az esti benyomásaimról és pozitív élményeimről kívántam beszámolni.
Nem tudok negatívumokat írni Holocsy Krisztina (Beverley), Matusek Attila (Manuel), Szebellai Dániel (Fiú), Béhr Márton (René), Olasz István (Bill), Hostomský Fanni (Marianne) és a darabbeli férje, Kalocsányi m.v., valamint Molnár Xénia (Kígyó), Bernáth Tamás (a Pokol angyala/Madár), és a Jászai Mari-díjas Fabó Tibor (Bíró) alakításáról sem, hiszen valamennyien nagyon odatették magukat.
Az olvasóinknak azt ajánlom, hogy nézzék meg a kétfelvonásos produkciót, amely végén, a hosszasan zúgó állótaps közben azt éreztem: de élvezném még, bárcsak lenne harmadik felvonás! Biztos vagyok abban, hogy később még beülök erre a koncertélményeimet is felidéző előadásra.
A ma 19 órakor kezdődő premier közönségének pedig az enyémhez hasonló, feledhetetlen élményt kívánok! Ja, és a szünetben vagy majd odahaza lapozgassák a színház munkatársai: Finta Viktória, Balázsy László és Bárány János által készített, mutatós, tartalmas műsorfüzetet, amelyben az alkotók, főszereplők gondolatain kívül Dömötör Ede fotóit is hazavihetik!
