Nem kellenek a felvidéki színházaknak a Magyarországon tanuló színészhallgatók?

Õsszel Eperjes Károly osztályában kezdi a harmadik évfolyamot, miközben Szabó István Oscar-díjas filmrendezőtől filmszínészetet tanul majd, valamint a Nemzeti Színházban is szerepelhet. Felvidéken is szívesen játszana, ha hívnák...

Habodász István portálunknak elmondta, hogy 2014 őszén – az általa kiváló színművésznek és nagyszerű magyar embernek tartott – Eperjes Károly, valamint Oberfrank Pál és Spindler Béla osztályába került. „A 19 fős prózai színészosztályban velem együtt még egy felvidéki srác, a vágsellyei Bergendi Barnabás tanul. Eddig is már több neves színművész oktatott bennünket, köztük Ernyey Béla zenés színészmesterségre, s vélhetően a további három évben más kiválóságok segítségével is gyarapíthatjuk majd ismereteinket. Mi tagadás, nagyon sok elméleti tantárgyunk van, azokból is mindig alaposan fel kell készülnünk a vizsgákra. Például a vallástörténetet a híres Fábry Kornél atya, az irodalomtörténetet pedig Takaró Mihály irodalomtörténész tanította. A színészmesterség kulisszatitkait elsősorban Eperjes Károlytól igyekszem elsajátítani, Spindler Béla pedig művészi beszédre oktatott. Az egyetemen szó sem lehet bohém lazaságról, hiszen minden hétfő reggeltől vasárnap hajnalig keményen dolgozunk” – magyarázta.

Bár Kaposvár nincs túl messze Komáromtól, de a sok elfoglaltság miatt inkább csak ünnepekre szokott hazajárni. „Kivételesen a márciusi parlamenti választásokra Eperjes tanár úr autójával személyesen hozott haza, hogy tudjak szavazni. Nagyon szeretjük egymást, és megtisztelő, hogy időnként ifjúkori énjéhez hasonlítva kis Eperjesnek szokott nevezni. Valójában azután kerültünk közelebb egymáshoz, hogy a kaposvári katolikus templomban többször látott a szentáldozáson, mindketten nagyon vallásosak vagyunk. Az osztályfőnököm azt vallja: napi szentáldozással tud csak harmonikusan élni, én pedig Komáromban ministrálni is szoktam. Vallásossága abban is megmutatkozik, hogy tanítványaival nagy szeretettel és bizalommal foglalkozik, amiből sok erőt tudunk meríteni“ – foglalta össze kezdeti kaposvári tapasztalatait „Habi“.

Arról is beszámolt, hogy bár a budapesti egyetemről általában a negyed- és ötödéves hallgatókat szokták elengedni színházakban játszani, az ő osztályunk azonban már másodikosként is dupla szereposztásban, a helyi Csiky Gergely Színház repertoárján belül, nagyszínpadon huszonöt alkalommal adhatta elő a Lúdas Matyi című zenés produkciót, amit a már Franciaországban élő, időnként hazatérő Funtek Frigyes színművész rendezett.

„Én a gyógykovács szerepét kaptam meg, s az osztálytársaimon kívül csak két szerződéses színész játszott az ifjúsági előadásban, amit nagyon kedvelt a közönség, s azt Pécsett is bemutattuk. Most nyáron igyekszem minél több időt a családunkkal tölteni, pihengetek, mert harmadikosként még több szereplési lehetőséget kapunk. Éppen vasárnap vettünk részt egy budapesti megbeszélésen, ahol megtudtuk: szeptember elsejétől Szabó István Oscar-díjas filmrendezővel kezdünk el egy kéthetes fővárosi tanfolyamot, filmszínészetet tanulhatunk tőle. Csehovval, illetve főként két híres művével, a Sirállyal és a Három nővérrel foglalkozunk majd. Mélyen elemezgetjük Csehovot és korát, és mindenki kap egy-egy jelenetet, amelyeket a legendás Szabó Istvánnal fogunk próbálni, illetve azokból film készül. Több osztálytársammal együtt egészen október végéig Budapesten leszünk, mert szeptember 17-től a Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila, az intézmény igazgató-rendezője irányításával próbáljuk majd a Tóth Ilonka című előadást, amely egy 1956-os mártírról szól. Biztosan páratlan élmény lesz olyan legendás művészekkel dolgozni, mint Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Mécs Károly vagy Reviczky Gyula. A produkció további érdekessége az, hogy október második felében egy varsói nemzetközi színházi fesztiválon lesz az előbemutatója, díszbemutatójára pedig az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából a Nemzeti Színházban kerül sor. Egyébként Vidnyánszky rendező úr minden évben szokott fellépési lehetőséget biztosítani a kaposvári egyetemistáknak. Örvendetes, hogy az ottani próbáinkkal párhuzamosan Babarczy László tanár úrral is dolgozhatunk. Róla tudni illik, hogy a kaposvári társulat legendás korszakában volt a Csiky Gergely Színház igazgatója, s ő indította be a helyi színészképzést. Vele Witold Gombrowicz Esküvő című művét vizsgaelőadásként tanuljuk be, a bemutató helye és időpontja később dől el“ – fejtette ki a Hírek.sk-nak az egyre többet foglalkoztatott színészhallgató.

Mint Habodász István elmondta, egyáltalán nem sajnálja, hogy nem a budapesti egyetem hallgatója, hiszen kaposvári hallgatóként is utolérik őt a jobbnál jobb lehetőségek. Azt viszont fájlalja, hogy a Magyarországon tanuló felvidéki színészhallgatók a hazai színházaktól nem kapnak szerepeket.

„Úgy érzem, ennek így kellett lennie, hogy nagyon jó kézbe, Eperjes Károly osztályába kerültem, hiszen ő nem csak jövendő színészeket oktat, hanem tisztességes magyar embernek is nevel bennünket. Szóba került, hogy januárban talán a békéscsabai Jókai Mór Színházban is szerepelhetünk, még folynak az arról szóló tárgyalások. Az viszont felettébb sajnálatos, hogy a Felvidéken alig tudja valaki azt, hogy hol és mit tanulok. Bár a Kassai Thália Színház szokott kérni DVD-felvételeket a vizsgaelőadásainkról, de a komáromi Jókai Színház meghívásaim ellenére sem mutat érdeklődést a fellépéseim és a DVD-im iránt. Az ottani színházcsinálók nem néznek bennünket, és nem is hívnak haza minket egy-egy szerepre. Úgy is mondhatnám: a Felvidékről származó, Magyarországon tanuló hallgatók e társulat számára mintha nem is lennénk fontosak. Pedig létezünk: a komáromi Matusek Attila már végzett Kaposvárott, Jordán Tamás szerződtette őt a szombathelyi színházhoz. A szintén komáromi Szurcsík Ádám most végezte el az 1. évfolyamot Cserhalmi György osztályában Kaposvárott, Budapesten Hegedűs D. Géza osztályában tanul a királyhelmeci Dínó Benjamin” – mutatott rá.

Habodász István egyelőre nem tudta megmondani, hogy ha lediplomázik, Magyarországon marad-e vagy visszatér a Felvidékre. „Ez attól is függ, hogy majd idehaza igény mutatkozik-e a személyem, a játékom iránt. Nem tudom, hogy miért, de a Felvidéken kapósabbak a Pozsonyban végző színészek, pedig mindnyájunknak a szülőföldünkön is meg kellene adni a bizonyítási lehetőséget“ – véli Habodász, aki szerint az anyaországban tanuló hazai színészpalánták nagyon szívesen bemutatkoznának a felvidéki közönségnek is, sokukat hazahívja a harangszó…