Nem feledjük emlékezetes alakításait: Tarics Lőrincz Margittól búcsúzunk
Tavaly október 29-án örömmel számoltunk be arról, hogy teljesült Tarics Lőrincz Margit, a Magyar Területi Színház alapító tagjának, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagjának nagy álma: ünnepélyes keretek között átadták a róla elnevezett szabadtéri színészmúzeumot a komáromi Semmelweis Ignác Egészségközpont melletti parkban. Akkor megígérte, hogy majd a 90. születésnapján nagyinterjút ad a Ma7-nek. Sajnos, arra már nem kerülhet sor, mert életének 89. évében elhunyt.
Az 1994-ben nyugdíjba vonult Tarics Lőrincz Margitot a több évtizedes színészi pályája során több díjjal jutalmazták – megérdemelten. Nem csak a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagjaként, hanem az Irodalmi Alap (Literárny fond) életműdíjasaként, a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjének és a Pro Cultura Hungarica díj birtokosaként költözött át a mennyi színtársulatba, a MATESZ általa nagyra becsült, további alapító tagjai közé.
Bár az emlékezetes alakításait sem feledjük, legmaradandóbb emléket talán az általa megvalósított Tarics Lőrincz Margit Szabadtéri Színészmúzeum létesítésével állított magának és a legendás színésztársainak.
A Kisebbségi Kulturális Alap és szponzorok támogatásának köszönhetően 27 oszlopot emeltek, amelyek közül az ötletgazda válogatása alapján először 22 speciálisan megvilágított táblára került fel a már elhunyt, 1960-ig a MATESZ-hez szerződtetett színművészek fotója. A komáromi színtársulat egyébként idén ünnepli a megalakulásának 70. évfordulóját, s a tervezett eseménysorozat méltó előzöngéje volt a szabadtéri múzeumavató. Sajnos, Margitka nem sokáig örülhetett a négy évtizeden át szorgalmazott terve valóra válásának, hogy emléket állítsanak a mennyei színtársulatba távozott, egykori kollégáinak, s a további színházi jubileumi eseményeket sem érhette meg.
A színészmúzeum avatóünnepségén hangsúlyozta: további anyagiak megszerzése esetén újabb táblákkal gyarapodhat az arcképcsarnok. Mint mondta: később e múzeumban a két fiatalon elhunyt tehetségnek, Holocsy Istvánnak és Benkő Gézának, valamint a nemrég távozott Takáts Emődnek és Gyurkovics Mihálynak, illetve másoknak is érdemes lenne majd emléket állítani. A beszéde végén a jelenlevőktől tapsot kért a hajdani kollégáinak, mert minden színész annak örül a legjobban.
