Negyvenhárom éve a színpadon
Hihetetlen, de 43 év telt már el azóta, hogy Kassai Béla létrehozta a Bodrogközi Színjátszók csoportját. S ami még hihetetlenebb: Papp Nándor nyugdíjas pedagógus személyében olyan tagja is van a mai társulatnak, aki már az alapításkor is játszott.
Az elmúlt évtizedekben közel ötvenen megfordultak az együttesben, pillanatnyilag tizenketten alkotják a csoportot (plusz egy súgó), és meglepően sok közöttük a fiatal. Hetente két alkalommal próbálnak, az egyik próbára érkeztem magam is, hogy együtt idézhessük fel a múltat, beszéljünk a jelenről, utalva a jövő lehetőségeire is.
Van itt egy törzsgárda, akik már évtizedek óta együtt dolgoznak. Mi számukra az elsődleges: a színház, vagy egymás kölcsönös szeretete?
Mindkettő együttesen fontos – mondják többen is kórusban. – Ez több, mint szórakozás, pontosabb, ha úgy fogalmazunk: mi egymás második családja vagyunk! Együtt kirándulunk, együtt ünnepeljük a születésnapokat, együtt nyaralunk, közösen töltjük a szilvesztert, a húsvétot és a karácsonyt….Ez megértő családi háttér hiányában kivitelezhetetlen lenne!
A kezdetek kezdetén Béla bácsi egész estés darabokat tanított be színjátszóival. Amikor megbetegedett, Zvolenský Gabriella folytatta a munkát, ő elsősorban az esztrádműsorok, kabaréjelenetek felé terelte a társulatot. Amikor a helyébe léptem, úgy éreztem, valami más, valami több kell – vette át a szót Illésné Popália Irén rendező, aki korábban színészként tevékenykedett a társulatban.
Hogyan kerülnek kiválasztásra a darabok?
Talán a munka ezen része a legnehezebb. Mindig olyan darabot kell találnunk, amelynek van üzenete, ugyanakkor a nézők igényeit is kiszolgálja. Az sem közömbös számunkra, hogy a kiválasztott darabbal egy versenyen is bátran megmérettethessünk. S akkor még nem beszéltem arról, hogy olyan karaktereket kell felvonultatnunk, amelyek a csapatunkban is adottak. Leginkább a tragikomédiáknál szoktunk kikötni. Ha megtaláltuk a megfelelő művet, már „csak“ meg kell tanulnunk azt. Általában kétévente mutatunk be egy-egy új darabot. Idén nagyon szeretnénk részt venni az Egressy Béni Amatőr Színjátszók Országos Találkozóján, annál is inkább, hiszen 2018-ban a jubileumi XX. fesztivál kerül megrendezésre Szepsiben.
De máshol is megmutatták már a tehetségüket...
Természetesen, jártunk már Mátészalkán, az Amatőr Színjátszók Fesztiválján, Budapesten a Bakáts-Feszten, Mezőkövesden, Pácinban, Sátoraljaújhelyben, Komáromban, Gombaszögön..., minősítő fesztiválokon, de a bodrogközi falvak lakóinak is szívesen játszunk.
Ki az együttes fenntartója?
Fenntartónk Királyhelmec városa, egyébként pedig a művelődési házhoz tartozunk. Itt tartjuk a próbákat is, bár hamarosan elkezdik az épület felújítását, így valószínűleg a magyar alapiskolába kell majd áttennünk székhelyünket. Ez megnehezíti a dolgunkat, hiszen ott nincs színpad. Itt jegyezném még meg, hogy legaktívabb támogatóink Nagy Mónika és Kajla János, sőt amíg Mónika férje, Nagy Sándor önkormányzati képviselő volt, tiszteletdíjának egy részét mindig felajánlotta csoportunknak. Utólag is köszönet és hála!
Tudom, hogy szép elismerésben is részesült az együttes a fenntartótól.
Valóban, amikor Királyhelmecen először osztottak ki városi elismeréseket, akkor megkaptuk a Pro Urbe-díjat, fennállásunk 35. évfordulóján pedig Kassa Megye Önkormányzata A kultúra terjesztéséért - díjat adományozta a csoportnak
Az idén három új tag is csatlakozott a társulathoz Fedor Ferenc, Bűti Barnabás és Tóth Antónia személyében. Őket is megkérdezném, miért?
Kettőnknek már volt némi tapasztalata a kisszínpaddal kapcsolatosan, és amikor megkérdezték, nem lenne-e kedvünk a felnőttek között is kipróbálni magunkat, szívesen igent mondtunk, jöttünk. És valamennyiünket be is fogadtak – állítják.
S melyik az a darab, ahol a kezdő fiatalok debütálhatnak?
Idén Forgách András Halni jó című darabját visszük színre, amelyet a szerző Alekszander Szuhovo-Kobilin Tarelkin halála című remekművéből 2004-ben írt – veszi át a szót ismét a rendezőnő. – Teljesen véletlenül bukkantam rá, a lányom töltötte azt le számomra, több más darabbal együtt. S amikor a számítógépemet takarítottam, hogy a fölösleges dolgokat eltávolítsam belőle, akkor beleolvastam, s azonnal megéreztem, ez az, amit keresünk. A darab üzenete sokrétű, társadalmunk furcsaságai elé állít görbe tükröt. Beszél a politikáról, a korrupcióról, a közéletről, az emberi butaságról, slendriánságról, kiszolgáltatottságról, az érdekbarátságról, mindenről, amit magunk körül látunk.. Azt kell mondanom: idén minden szereplő olyasvalakit formál meg a darabban, aki nagyon messze áll valódi énjétől.
