Napfoltok Ipolyságon is
Újra előadják a Komáromi Jókai Színház és a pozsonyi Színművészeti Egyetem együttműködésével nagy sikerrel játszott Napfoltok című színművet. A szlovák drámaíró, Leopold Lahola pszichológiai drámáját – Rédli Károly rendezésében – ezúttal 2019. január 24-én az ipolysági városháza színháztermében tekinthetik meg az érdeklődők.
Az 1967-ben írt tragikomédia legújabb feldolgozásában a Tomi nevű mestertolvaj szerepében – a Komáromi Jókai Színház Rómeó és Júliájából már ismert – Béhr Márton tűnik fel, de bemutatkozik a színi tanoda két tehetséges növendéke, a Terézt (Tomi menyasszonyát) alakító Hostomský Fanni és a Gogó bőrébe bújó Melecsky Kristóf is. Mindketten a főiskolán kerültek kapcsolatba a rendezővel, akinek köszönhetően megismerhették Lahola drámáit is.
„Gogó egy fiatal utcakölyök, aki teljesen máshogy látja a valóságot, mint amilyen az igazából. Rengeteg szeretet és gyermeki naivitás van benne. Nagyon izgalmas volt a szerepben dolgozni; törekedtem rá, hogy a karakter egyszerűsége, hiszékenysége és gyermeki énje igazán megmutatkozhasson” – fogalmazta meg Melecsky Kristóf.
Hostomský Fanni szintén nagy kihívásnak tekintette a szereplést, hiszen – elmondása szerint – először játszott a Jókai színpadán, rögtön egy komoly szerepet kapva.
„Azért is volt nagy kihívás, mert az előadás során az első pillanattól végig jelen vagyok a színpadon; ez pedig mintegy egyórás állandó odafigyelést kíván. Egy érzékeny, törődő karaktert játszom, aki folyamatosan elhagyja az általa megtanult morális szabályokat. Azért szeretem ezt a figurát, mert megmutatja, hogy mennyire esendők vagyunk, és hogy a legerkölcsösebb ember is hajlamos botlani azért, hogy az ő elképzelése váljon valóra” – tette hozzá a fiatal színésznő.
Amikor felmerült, hogy a készülő darabba egy hangszert is be kellene emelni, Béhr Márton a pozsonyi Zene- és Előadóművészeti Főiskola nagybőgő szakos hallgatóját, Iván Andrást ajánlotta a rendező figyelmébe.
„Még évekkel ezelőtt együtt muzsikáltunk Marcival a Pósfa zenekarban; ő cimbalmozott, én pedig a mai napig ott brácsázom és vezetem a bandát. Később ugyanarra a főiskolára felvételiztünk, ahol ő a színházi karra, én pedig a főiskola tánc- és zenei karára kerültem” – emlékezett vissza a muzsikus, majd hozzátette: „Már a szövegkönyv olvasása közben ötleteltem, hogy hogyan emelhetném be a nagybőgőt a darabba; az olvasópróbán több alternatíva is felmerült: szóba jött a háttérzene, a hangulatfestés és – népzenei múltamból kiindulva – néhány népi motívum is.”
Iván András végül improvizatívra vette a hangulatfestő zenét, majd két balladisztikus hangvételű népdallal (Édesanyám rózsafája, Én vagyok az, aki nem jó…) színesítette az előadást, amelynek egy-egy korábbi feldolgozását már láthatták a színházkedvelők: 1968-ban a komáromi Magyar Területi Színház, 1993-ban pedig a kassai Thália előadásában.
A 2018. október 8-án bemutatott, családi terhekről, bosszúról, gyűlöletről és szerelemről is szóló művet a rendőr szerepében feltűnő Skronka Tibor humorban bővelkedő alakítása teszi teljessé, de kiemelendő a díszlet- és jelmeztervező Madleňák Andrea munkája is.
