Mosolygós herceg és lézengő Ritter

Az előbb Biberachként agyonlőtték a Bánk bán délutáni diákelőadásának végén. Meddig nyomasztja a színészt, hogy meghal a színpadon?

Soha nem kerülök a saját hatásom alá. Sokkal inkább a helyzet ragad el. A Rómeó és Júliában Mercutióként halok meg az első felvonásban. Az egyik statiszta megkérdezte, miért rohanok ki a színpadról, miután a takarásba vittek. Mert, válaszoltam neki, minden ener­giá­mat a színpadon hagytam. Biberachként az utolsó huszonöt perc alatt, mikor már nem vagyok színen, a meghajlásig visszazökkenek ebből az állapotból.

Ezután siet haza Emeséhez és Marcihoz?

Már Emi, a feleségem is megszokta, hogy előadás után még egy kicsit maradok a színházban, azután megyek haza. A gyereknek nem mondhatjuk, hogy várjon egy kicsit, mert apának át kell állnia színházból az otthonra. Marcival azonnal játszani kezdünk. Sokat csiklandozom, mert nagyokat nevetek azon, ahogyan ő nevet. Rákapott arra, hogy mindent rendszerezzen. Kiszedi a kockákat, az autókat, és valamennyit sorba rakja. Sokat emelgetem, a nyakamba veszem; most a bicikli a legújabb őrület. Tanítjuk, hogy a zebra előtt körül kell nézni. Néha már magától körülnéz, de még sokszor rá kell szólni. Az is előfordul, hogy egyedül akar játszani. Nem múlik el hét, hogy ne lenne egy újabb sebhelye. Virgonc kisfiú, nagyon oda kell rá figyelni.

Látta már valamelyik neki való elő­adásban?

Megnézte a Nyolckor a bárkán című előadást, amelyben Pingvint játszom. Látta a Hoppláda című mesejátékot, ahol kollégák szerepelnek. Amikor Bernáth Tamás mint Hoppmarsall dobolni kezdett, elsírta magát. Kimentünk, tíz perc alatt megnyugodott, visszamentünk, és végignézte. Legutóbb a színházi gyermeknapra vittük el. Nagyon élvezte.

Miskin herceg A félkegyelműben olyan szelíd, mint egy nagy gyermek.

Ilyennek kérte Martin Huba rendező. Cipőben kezdtem próbálni. Martin Huba azt mondta, túl magabiztos vagyok, próbáljak mezítláb. Így ment ez az utolsó három hétben, a főpróbahéten vehettem fel ismét a cipőt. Huba úgy képzelte el, hogy Miskin herceg legyen egy ufó. A maga módján legyen tiszta ember. A próbák úgy kezdődtek, hogy mindent mosolyogva kellett mondanom, ami azután adott egy belső mosolyt, és úgy szólaltam meg. Remekül dolgoztunk együtt.

Korábban is kért furcsa megoldásokat a rendező?

Csehov Cseresznyéskertjében megbeszéltük, hogy Trofimov, akit alakítottam, kipirultan lép színpadra. Ezért minden előadáson a színre lépésem előtt tízszer körbefutottam az alsó előcsarnokot, a ruhatáros nénik nagy elképedésére. Minden próbafolyamat nagyon jó Martin Hubával.

Mi lesz a tét a június 22‑én kezdődő Magyar Színházak 30. Kisvárdai Fesztiválján, ahol június 25‑én adják elő A félkegyelműt?

Ugyanolyan lesz a tétje, mint bármely, fesztiválon játszott előadásnak. Jó lesz betekinteni abba, hogyan dolgoznak más határon túli színházak, és egy kicsit nagyobb körnek tudjuk majd megmutatni a színészetünket. Sem jobb, sem rosszabb színész nem leszek azáltal, hogy egy fesztiválon szerepel a darab, amelyben játszom. A pozsonyi Színművészeti Egyetemről Szentpétervárra, Moszkvába, Isztambulba, Franciaországba, Prágába jártunk fesztiválokra. Sok embert megismertem, egy ideig írogattunk is egymásnak a neten. Ma már nem vagyok a Facebookon.

Jól érzi magát Hargitai Iván rendező Bánk bánjának fekete világa után ebben az illatos fákkal teli parkban, a napon?

Elfojtom magamban Biberachot holnap délelőtt tizenegyig, amikor ismét játszani fogom. Most az van, hogy vissza az életbe, és mindjárt otthon ­leszek.

Ezzel az előadással véget ért az idei komáromi évad.

Egy kicsit korán jött. Nekem elég a nyári színházi szünet, az a másfél‑két hónap, több leállás nem kell. Szeretem, ha túlhajszolnak, azután jöhet a szabadság.

Hiába várják majd Csatán a családi sörözőben?

A nyarak sokáig arról szóltak, hogy a szín­házi szünetben csapos voltam otthon. Most már itt a család, de egy‑két napra majd hazaugrunk. A sö­rö­zőnkben azonban már csak vendég leszek.