Molnár Piroska, „a gömöri színész-nagyasszony”
Ha emlékezetem nem csal, a Játékszín parányi színpadán Schneidernéként láttam először. A nyolcvanas évek végén jártunk, s töredelmesen bevallom, a nevét sem ismertem akkoriban. De amikor elénekelte a Jaj, de jó a habos sütemény című csacskaságot, s közben lement spárgába… Budapesti éveim alatt a kilencvenes években állandóan azt lestem, mikor jön fel a kaposvári társulat Budapestre, hisz Molnár Piroska „sajnos” ott játszott, s nem a fővárosban. De szerencsémre jött Claire Zachanessian, Rebecca Nurse és jött Cecília, az én Csárdáskirálynőm. Sose feledem, éjfél elmúlt már, amikor vége lett a legendás előadásnak, a Madáchból gyalog baktattam a Petőfi hídon át a Budaörsi útra, de éreztem és tudtam, hogy egy különleges csoda részese voltam. A gömöri gyökerekkel induló Molnár Piroska ma 80 éves, s nemsokára – életében először – ellátogat édesapja szülővárosába, Rimaszombatba.
Édesapját, Molnár Józsefet nem is ismer(het)te, Kelemérről (itt lelkészkedett egy időben Tompa Mihály) hurcolták el az oroszok „málenkij robot”-ra, ahonnan nem tér haza. Amikor megszületett, már béke volt, de még nagyon zavaros idők jártak. Erdélyi származású édesanyja szeretett volna hazatérni a szülőföldjére, de a határok már/ismét lezárultak, s így kunágotai rokonainál rekedt. Lánya Szegeden érettségizik közgazdasági technikumban, de a cél már ekkor végleges; színésznő, csakis színésznő lesz.
A budapesti főiskolán Pártos Géza osztályában olyanokkal végez, mint Kiss István, Venczel Vera vagy Koltai Róbert, de amíg Verát gyorsan felfedezi Várkonyi Zoltán és a film, s egy ország Vicuskája lesz, addig Molnár Piroska hiába adja elő az 1966-os Táncdalfesztiválon az Add nekem Őt! című számot, vannak jobbak és kelenbdőbbek. Bár Babarczy László melegen javasolja őt a Nemzetibe, Bástya elvtársnak nem kell, így pár évadot Szegeden tölt el, s innen kerül Kaposvárra, ahol egy legendás társulat készülődik olyanokkal, mint a rendező Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor, a már említett Babarczy s olyan színészekkel, mint egykori osztálytársa Koltai Róbert, Csákányi Eszter, Pogány Judit, Máté Gábor, Spindler Béla, Jordán Tamás, Lukáts Andor, Helyey László vagy Básti Juli.
A színházat felfedezik, s a legjobb előadásaikat a budapesti közönség is megismerheti. Molnár Piroska ekkoriban már eleve kétlaki életet él, hisz férje, Eötvös Péter külföldön lesz elismert zeneszerző, s amíg egyetlen fiuk, György az apai nagyszülőknél nevelkedik Budapesten, ő a munkás napjait Kaposváron tölti. S hiába látja legjobb előadásaikat az egész szakma, az annyira fővároscentrikus Magyarországon a film, a tévé és a rádió is csak azokra számít, akik ott vannak a közelben, s taxival elérhetőek, így a nagyközönség Kaposváron kívül alig ismeri.
Változás csak 1978-ban áll be, amikor „lecserélik” az akkori Nemzetit, s szinte az egész kaposvári társulat a Szolnokról érkező Székely Gáborral kiegészülve átveszi a hatalmat nagy gigászok felett. Egyik első emblematikus előadásuk az Éjjeli menedékhely, amelyben ő Vaszilissza Karpovna Őze Lajos Színésze, Benedek Miklós Bárója és Kállai Ferenc Lukája mellett.
De a Nemzeti nagyágyúi nem sokáig tűrik a renitenseket, így a Kaposvárról érkezett csapat pár utcával odébbáll, s Gobbi Hildával és Major Tamással kiegészülve 1982-ben megalapítják a Katona József Színházat. De már Majortól tudjuk, a színház nem szelíd intézmény, s másokkal együtt ő is úgy dönt, visszatér Kaposvárra. S ezek azok az évek, amikor ismét Kaposvártól lesz forró a budapesti színházi levegő, s amikor egy-egy budapesti vendégelőadáson még a csilláron is lógnak. Pedig ezen vendégelőadások többségét a Vígben vagy a Madáchban játsszák, de ha nincs külön bejárásom, bizony én se fértem volna be még a kakasülőre se. De valahogy mégis bejutottam, s láthattam Dürrenmatt monumentális nagyasszonyát, a megkövült ridegségében is elbűvölő Claire Zachanessint vagy A salemi boszorkányok Rebecca Nursét, ahogy A csárdáskirálynő sokáig szigorú titkait őrző bővérű Cecíliáját, aki fia (Kulka János) vélt vagy valós érvényesülése érdekében képtelen számot adni mérsékelt tehetségű sanzonetti múltjáról.
Molnár Piroska a Mohácsi testvérek sok álszentet megbotránkoztató történelmi happeningjében egy pillanatra talán saját személyes tragédiáját is megvillantja. Felsorolhatatlan lenne csak legfontosabb szerepeinek szerep szerinti említése is, de ő a címszereplője Madách teljesen ismeretlen Mária királynő című drámájának, Natasa a Háború és békében, Camilla a Liliomfiban, Rizi a Pisti a vérzivatarban, Aase a Peer Gyntben, Nyina Arkagyina a Sirályban, Millerné az Ármány és szerelemben, de eljátssza Karnyónét is a la Csokonai. Kaposvár mellett többször vendégeskedik Egerben is, ahol Ursula a Száz év magányban. Partnere Csendes László Rimaszombatból.
A kétezres években tér vissza Budapestre, 2002-ben az új Nemzeti tagja lesz egészen 2013-ig, amikor Alföldi Róberttel együtt távozik. De nem politikai alapon választ új társulatot – azon kevesek közé tartozik, akik ezt megtehetik –, s a Thália Színház tagja lesz. „Ezt az évadot még végigcsinálom, utána abbahagyom. Sokat járok majd színházba, de már csak nézőként” – nyilatkozza talán kissé elhamarkodottan 2020-ban egy újságírónak, de szerencsére azon kevés kijelentéseinek egyike ez, amelyet nem tartott be. Visszatérve Budapestre végre megismeri a nagyközönség is. Igaz, ehhez kell a Munkaügyek címen futó reality-szappanopera is, ahogy egy-két remekbe szabott film is.
A még 1975-ös Árvácska után Koltai Róbert személyes hangvételű mozijai, a Sose halunk meg és a Szamba, Timár Péter született örökzöldje, a Csinibaba vagy Kabay Barna két, a magyar hangosfilm első remekeit megidéző remake-je, a Hyppolit egy kisebb szereppel és a Meseautó teltkarcsú titkárnője, amelyben Bajor Imrével bolondoznak egy fergetegest. Jut eszembe, Bajor mondja szíve csücskének: „A fiatal éveiről sajnos már lekéstem”.
Nos, sokunknak juthat ugyanez az eszébe kissé szomorúan magával Molnár Piroskával kapcsolatban is. 2013-ban kapja meg élete nagy lehetőségét Szász Jánostól, amikor eljátszhatja az Agota Kristof regénye alapján készült A nagy füzetben a kegyetlenségbe dermedt, mégis annyira szerethető italos nagymama szerepét (mintha hasonlót könnyedebb, s alkoholmentes változatban már eljátszott volna Csiky Nagymamájában is), amelyet együltében szinte lehetetlen végignézi, annyira fáj.
Szerencsére elérték az állami és egyéb elismerések is, Kossuth-díj, Halhatatlanok tagja, s 2012-ben Komlós Juci helyébe őt választják a Nemzet színészének is, ahová tavaly követte őt egykori kaposvári „fia”, Kulka János is.
Mondják, 175 éve Blaha Lujza szinte véletlenül született (ha nem is rózsabokorban) Rimaszombatban. Molnár Piroska ugyan Ózdon született, de büszkén vallja gömöri gyökereit, hisz édesapja Gömörből indult el rövid kacskaringós útján a gulágra, ahonnan már nem tért vissza. Pár éve – amikor a Kolibri Színházban találkoztunk a Bors néni jubileumi előadása után pár nappal karácsony előtt –, megleptem őt Lehotai Aladár „Málenkij robot” című kötetével, amelyben szerepel az édesapja neve is. Eltelt pár néma perc, amíg el tudtuk kezdeni az interjút, miközben a makusznyi öltöző ajtaján dörömböltek a neves budapesti tévétársaságok.
Molnár Piroska, a magyar színészet Blaha Lujza utáni másik gömöri nagyasszonya a 80. születésnapján úgy döntött, meglepi magát egy rimaszombati (haza)látogatással, ahogy tette ezt annak idején Blaha Lujza is, s ha már ellátogat Batyiba, akkor kedvenc közönségével is találkozik október 24-én, pénteken este hat órától a Gömör-Kishonti Közművelődési Központ színháztermében, ahol ifjú kollégám, Bohó Markusz faggatja majd a pályájáról.
De addig is Isten éltesse, s minden rajongója nevében kérem, egy pillanatig se gondolkozzon a visszavonulásról, hisz a Molnár-színház egy olyan boldogságos csoda, amit csak egy életen át szabad játszani.
