„Mindenkit érhet Fedák”
A fenti kijelentést állítólag Molnár Ferenc tette második feleségéről, Fedák Sáriról, akinél nagyobb ripacs valószínűleg nem állt még magyar színpadon. Nem vitatható, nagyon tehetséges primadonna volt, kirívóan nem operett-énekhanggal, folyamatosan beleártotta magát a politikába, előbb az Osztrák-Magyar Monarchia ellen agitált, később a Tanácsköztársaság, majd Szálasi mellett ágált. Bejárta a világot, mégis magányosan halt meg börtönviselten, számkivetve. Mire ismét rehabilitálhatták volna, meghalt. 70 éve már ennek, azóta időnként kísérletet tesznek a „kelengyéje” tisztára mosására, de azok a politikai és emberi piszokfoltok annyira erősen beivódtak már, hogy nincs az a vegyszer és aktuálpolitikai álláspont, amely sikerrel járna. Beöthy László megbocsátott neki, mi kevésbé.
Ez az idézet nem csak a jegypénztár ablakánál lógott kifüggesztve az előadásai előtt, hanem népbírósági tárgyalása üléstermének az ajtaján is. Rajta kívül csak Kiss Ferenc perét kísérte ilyen zajos siker, igaz, ő Fedákkal ellentétben élet-halál ura volt a negyvenes években, így a büntetése is jóval súlyosabb volt, mint Fedáké (de mivel még évtizedeket elélt, visszafogadta őt a színház és a film is mindannyiunk örömére), aki első fokon még két évi fegyházat, a színpadtól és a közügyektől való tartós eltiltást és teljes vagyonelkobzást kapott, majd másodfokon ezt alaposan mérsékelték, maradt nyolc hónap fegyház (amelynek nagy részét addigra már letöltötte), a vagyonát megtarthatta, viszont vidékre száműzték, így élete utolsó éveit komornájával a Pest megyei Nyáregyházán töltötte. Mire a hatalom szigora megenyhült, s a Déryné Színház meghívhatta A nagymama címszerepére, már túl későn volt. Az akkoriban már sokat betegeskedő Fedák agyvérzést kapott, s 1955 május 5-én hajnalban végleg lelépett a földi színpadról. S ha már a népbírósági tárgyalással kezdtük bűnei felsorolását, akkor lapozzuk is át ún. politikusi pályafutását – ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni. Rá aztán nagyon igaz volt, hogy sose állt jó helyen. Sikerei csúcsán a tízes években az Osztrák-Magyar Monarchia ellen lázított, majd lelkes híve és támogatója lett a Tanácsköztársaságnak, amiért levörösözték és megfenyegették – egy ideig Bécsben léphetett csak fel –, majd az egyik kisgazdapárt lelkes aktivistájaként tűnt fel, míg a negyvenes években átpártolt a szélsőjobbhoz, s a háború utolsó hónapjaiban Szálasiékkal együtt Nyugatra menekült, közben a bécsi Donausender fasiszta rádióadásban állt ki a nyilasok mellett.
A Fedák család valahonnan a Kaukázusból került Beregszászra, ahol apja tiszti főorvos volt, de ő – akit Fedák Sarolta Klára Mária néven anyakönyveztek –, korántsem volt jó tanuló, nagy nehezen végezte el a polgári iskolát. A családja kapcsán érdemes megjegyeznünk, hogy apai nagybátyjának a fivére, Fedák Ferenc Orbán (1814-1874) premontrei rendi pap, tanár és költő volt, a jászói konvent préposti levéltárosa, Jászón született és ott is halt meg.
A gyengén tanuló, de már akkor is önbizalomtól és harsányságtól duzzadó Sári (akit Molnár Ferenc csak Zsazsának hívott) Rákosi Szidi színiiskoláját választotta, s miután elvégezte, jelentkezett is annak fiánál, a komáromi születésű Beöthy Lászlónál, akit a magyar színháztörténet minden idők egyik legjelesebb színházcsinálójának tart.
Huszonévesen lett a Nemzeti Színház igazgatóját, s második kinevezését csak a váratlan halála akadályozta meg, s akinek kalandos életrajzát, ezzel együtt a XX. század első felének budapesti színházi életét Bal négyes páholy című regényében a gömöri származású Kellér Andor (Kellér Dezső bátyja) írja meg. A regényből 1977-ben Békeffy István ír színpadi változatot a budapesti Thália Színház számára, s azt Kazimír Károly viszi színpadra, megidézve benne a XX. század első felének színházi világát, annak kulcsszereplőit.
Beöthy szerepét Rátonyi Róbert, Szidi mamáét Turay Ida, Blahánét Pécsi Ildikó, míg Molnár Ferencet Mécs Károly személyesíti meg. Az előadás egyik kulcsfigurája természetesen Fedák Sári, akit Esztergályos Cecília alakít meglehetősen ellenszenves eleganciával, akire lehet ugyan haragudni, hisz saját sikere érdekében átgázol mindenkin, s máig sem mosta le róla senki, hogy a Népszínház akkori igazgatóját, a színházat csődhelyzetben átvevő, a társulattal a végsőkig szolidáris, egyébként kalondai születésű Vidor Pált, Blaha Lujza legendás partnerét aljas viselkedésével ő vitte a sírba. Miután előbb váratlanul otthagyta Beöthyt, átszerződött Vidorhoz, akitől 600 koronát követelt fellépésenként. Mivel Vidor már nem tudott fizetni, titkárától kölcsönkért húsz koronát, pisztolyt vett rajta, s agyonlőtte magát. Fedák, mintha mi se történt volna, másnap bement a pénztárba, s nemcsak a fellépésért járó 600 koronát vette fel, hanem további egy korona hatvan fillért a cipője fűzőjéért. A néphangulat majdnem meglincselte, de ő már akkor is tudta, hogy minden csoda, akarom mondani népharag három napig tart, addig elvonult az egyik szeretőjétől kapott tótszerdahelyi kúriájára, s mikor a népharag elpárolgott, megújult erővel lépett ismét a világot jelentő deszkákra.
– nyilatkozta az egyik lapnak, s így is élt. Ő volt az első bulvárhős a magyar színházi életben, s maximálisan ki is használta a sajtó kínálta lehetőséget. Furamód nem nőiességével hódította meg a férfiak szívét, s pályája első felében több férfiszerepet is kapott (pár száz évvel azelőtt még Júliát is férfi játszotta), így a matematika-fizika tanárból zeneszerzővé avanzsált Kacsóh Pongrác neki írta a János vitéz, a pozsonyi Czobor Károly a Rab Mátyás címszerepét, míg Huszka Jenő a Bob herceggel és a Gül baba Gábor diák szerepével lepte meg. Ez utóbbit végül mégsem nem játszotta el, mert épp összeveszett Beöthy Lászlóval, s egy héttel a bemutató előtt lelépett. De Beöthy volt az egyetlen, aki minden hűtlenkedését megbocsátotta, s mindig visszafogadta, mert egyrészt tisztában volt az értékeivel, másrészt sosem tudott eléggé hálás lenni neki azért, hogy a János vitézzel megmentette a csőd szélén álló színházát. Iluskát Medgyasszay Vilma játszotta, s eleinte annyira nem bíztak a sikerben, hogy már húsz előadással is elégedettek lettek volna.
Végül csak maga Fedák 574 alkalommal játszotta el Kukorica Jancsi szerepét. S amikor épp valamilyen oknál fogva nem léphetett fel Magyarországon, járta a világot. Hat nyelven beszélt, így nem okozott gondot neki se francia, se angol nyelven megcsillogtatnia kivételes személyiségét. Sőt 1928-ban még memoárját is megjelentette Útközben címmel.
Köztudott volt, hogy falta a férfiakat. Közszájon forgott a vicc akkoriban, hogy egy alkalommal meghívta a volt szeretőit a Vigadó nagytermébe, de azok nem fértek el. S amikor az egyik lap megkérdezte, mennyi szeretője is volt tulajdonképpen, flegmán csak annyit válaszolt: „Uram, mindig gyenge voltam matematikából”. Persze, Beöthyt és a többi színházigazgatót ez nem zavarta, hisz tudták, ha Fedák játszik (akár férfiszerepet is), „akkor minden férfi ülve áll”. Molnár Ferenc nyilatkozta róla, miután elváltak ágytól s párnától, lehet hogy mindenkivel lefeküdt, de pénzért csak vele hált.
Túl későn jött az életébe a hangosfilm, ráadásul nem is volt vele sok szerencséje. Első és talán legfontosabb hangosfilmje, az 1933-ban az ő ötletéből Mihály István forgatókönyve alapján forgatott Iza néni ugyanis elveszett. Már csak azért is fájdalmas számunkra is a film sorsa, mivel az Iza néni címszereplője – amelyet ő maga játszott el – egy selmecbányai tanárnő, aki a trianoni döntés után kénytelen elhagyni szülőföldjét, s végül híres revütáncosnő lesz Párizsban, s onnan támogatja az itthon maradottakat, így a Jávor Pál alakította fiatal erdészt is. A filmet az a Székely István jegyezte 1933-ban, akinek a nevéhez az első nagy magyar filmsiker, a Hyppolit, a lakáj is fűződik.
De elveszett a Gaál Béla rendezte (őt pedig a Meseautó rendezőjeként ismerjük) Érik a búzakalász is, míg a György István által jegyzett Az örök titok csak töredékként maradt fenn. Így meg kell elégednünk három hangosfilmjével, amelyből ráadásul kettő, a Mámi (rendezte Vaszary János, Fedák partnere Törzs Jenő) és a Tokaji aszú (Bánky Viktor) igen rossz minőségben maradt fenn.
A Tokaji aszú Eisemann Mihály operettjének (amelyben már a nyilas időkben Sopronban is játszik) gyakorlatilag prózai változata. E két filmmel ellentétben nagyon is maradandó alkotás, a Cserépy Arzén rendezésében készült Hazafelé viszont propagandisztikus volta ellenére is jelentős alkotás. A történetben – amelyet Barabás Pál kreált –, egy egykor Amerikába kivándorolt nő (őt játssza Fedák), úgy dönt, hogy meghalni hazatér szülőföldjére. Itt váratlanul találkozik rég halottnak hitt apjával (Csortos Gyula), de a kibékülés nem megy egykönnyen. Anyja után hazasomfordál a fia is, akit kint dúsgazdag menyasszony s remek állás vár.
De a honvágy erősebb, a fiú beleszeret a helyi postáskisasszonyba (Mészáros Ági első filmfőszerepe), s úgy dönt, itthon marad. Nem új keletű a téma, hisz ahogy József Attila is megírta a hazám című kulcsversében: „s kitántorgott Amerikába//másfél millió emberünk”. Nos, voltak, akik megvetették a lábukat (lásd, a filmeseink, atomtudósaink vagy Mikszáth regényhőse, Tóth Mihály, a kiflikirály), de nagyon sokan legfeljebb annyit gyűjtöttek össze, hogy elegendő legyen a hajóútra visszafelé.
Ismerjük Gábor Andor szellemes történetét a Dollárpapáról. A filmben több egészen parádés alakítással találkozunk, Fedák mellett a minden szerepében utánozhatatlan Csortos, de Vaszary Piri és Bilicsi Tivadar is parádézik. Talán ez az egyetlen magyar film, amely megmutatja számunkra Fedák Sári színészi arcát. De idézzük ide a szemtanút, Németh Lászlót, aki így ír róla: „Íme a Magyar Operett. Egy asszony, aki nagy egyéniség, s amellett elég ripacsirta, hogy jól tudta érezni magát, sőt hitt is ebben a flitteres, nagyherceges operettvilágban. Asszonynak kellett lennie, mert férfiból elképzelhetetlen ez az öntvény. Akinek ekkora emberi súlya van, ha férfi, más pályát keres… Fedákban ezt imádta a közönség, amely az ő kotákkal packázó hangjában, áradó jókedvében, hars önbizalmában nemcsak operettet kapott, de különös, nyers ízzel kapta a maga életkedvét”.
Az utókora időnként felfedezi. Bános Tibor Aki szelet vet címmel vaskos életrajzi könyvet írt róla, szobrot kapott szülővárosában, színházat neveztek el róla Soroksáron, s pár színházi előadás is próbálja felmente(get)ni, hisz csak egy ripacs volt, akit nem lehetett komolyan venni.
1998-ban Radó Denise a budapesti József Attila Színházban A Fedák-ügy, avagy kontra, rekontra, szubkontra címmel mutatott be egy színpadi játékot róla Galambos Erzsivel a címszerepben, a Nemzeti Színházban 2015-ben egy máig műsoron tartott monodráma született róla a jeles beregszászi utódnak, Szűcs Nellinek köszönhetően, míg pár éve Győrben Olt Tamás írt és rendezett róla egy darabot Kubik Annával a címszerepben. Decemberben a művet Olt megrendezte a salgótarjáni Zenthe Színházban is, ahol a fiatal Fedákot Szilvási Judit, az idősödő primadonnát pedig Vándor Éva alakítja.
70 éve, hogy fizikai valójában nincs már közöttünk. De szerepei, bulvár- és politikai szereplései emlékével mégis bőven tett róla, hogy ne törölhessük ki oly könnyen az emlékezetünkből. De azt se feledjük, akár ripacs volt, akár nem, politikai és emberi bűneit sem törölhetjük, ezekkel halálában is együtt kell élnie.
