Megtartó hitről és el nem veszett illúzióról a Boráros Imre Színház új bemutatója előtt

Bár a november 18-ai szőgyéni előbemutatóig még vélhetően csiszolódik az elgondolkodtató előadás, a látottak alapján már most megelőlegezhető a bizalom: az immár több mint 70 előadást megért Hit és hűség című produkciónál is érdekesebbnek és izgalmasabbnak ígérkezik a folytatás, amely kulisszatitkaiba portálunk az egyik próba során nyert betekintést.

A reményt sosem szabad feladnunk, az úton mennünk kell tovább!

A Hit és hűség című korábbi Csáky-darab folytatására Boráros Imre Kossuth-díjas színművész kérte fel a szerzőt. Elmondása szerint a Hit és illúzió története a XX. század 60-as éveiben egy elszánt, hittel felvértezett kis csapat világmegváltó terveinek szövögetésével kezdődik. Idővel azonban a közérdekeket háttérbe szorítják a személyes érdekek, szétforgácsolódik a társaság, s illúzióvá válnak a hajdani álmok. Mivel Boráros Imre a párjával, Petrécs Annával együtt a műben felidézett időszak aktív részese volt, magukhoz nagyon közelállónak tartják a darabot.

„A felkérést egyrészt az előző Csáky-darab nagy sikere indokolta, másrészt az a tény, hogy mi a párommal, Petrécs Annával szintén átéltük a ´89-es bársonyos forradalom előtti időszakot, illetve a felvidéki magyarság szocializmus alatti és utáni megpróbáltatásait. Mivel részesei voltunk ennek a korszaknak, művészemberként is van mit hozzáfűznünk a történtekhez, amelyek során sosem azt kaptuk, amit vártunk: a felvidéki magyarság sorsának jobbra fordulását. Ehelyett a nyelvtörvénnyel és különféle diszkriminatív tiltásokkal kellett és kell szembesülnünk. Érdemes elgondolkodni azon, hogy kik miatt nem válhattak valóra a hajdani álmok, s miért kellett csalódnunk azokban, akikben nagyon bíztunk. Ez a darab azonban, akárcsak a valós élet, egyúttal arról is szól, hogy bármilyen negatív hatások is érnek minket, a reményt sosem szabad feladnunk, s az úton mennünk kell tovább, mert még nagyon sok dolgunk van” – magyarázta a Hírek.sk-nak a Boráros Imre Színház megalapítója.

A művész az 1989 előtti negatív emlékei közül felidézte az egyik Jókai Napokon történteket, amikor meghívására a szókimondó Dinnyés József magyarországi „daltulajdonos” is fellépett, s emiatt másnap a Csehszlovák Kommunista Párt székházában vonták őt kérdőre.

Boráros Imre: nem kell játszanom, ez a Férfi ugyanis én vagyok...

A színpadi játék címe kapcsán elmondta, hogy „a hit a felvidéki magyarság számára is mindenkor megtartó erőt jelentett és jelent ma is. A megvalósulatlan álmaink pedig illúzióvá váltak”. Hozzátette: nem teljes mértékben elveszett illúzióvá, hiszen ha az lenne, értelmetlen dolog lenne továbbra is vállalni hovatartozásunkat, és folyamatosan napi szélmalomharcot vívni a megmaradásunkért, jogainkért. „Hiszem, hogy a keserű tapasztalatok, a töretlen hit és az újabb célok birtokában is tovább kell szolgálnunk – nem szabad feladnunk a reményt, hogy egyszer valóban jobbra fordul a felvidéki magyarság sorsa. Az út végén majd felcsillan a fény...”

Boráros a darabban a főszereplő Férfit alakítja, akiről nem kívánt többet elmondani, csak azt, hogy „ezzel a szereppel teljes mértékben azonosulok – ez a Férfi ugyanis én vagyok. Nem kell játszanom, csak fel kell idéznem a történteket, és máris hiteles alakítást nyújthatok”.

A darab alkotói arra is odafigyeltek, hogy a mondanivalót erősítő, beszédes színpadkép legyen. „Az előadás színpadképét Nagy János szobrászművész alkotásainak kinagyított fotói adják. Számomra Nagy János szobrászművész unicumnak számít, csodálatosak a művei. Mindig is tiszteltem-szerettem őt, a jóbarátunk. Úgy gondoltam, hogy az alkotásairól készített, nagy vásznakra vetített fotók jelkép- és jelzésértékűek lehetnek. Például az egyiken kezek láthatók, amelyek utalhatnak a kitelepített felvidéki magyarok vagonokba kapaszkodó kezeire, illetve a segítséget kérőkére, az utánunk nyúlókra..., amelyek erősítik produkciónk mondanivalóját. Ezúton is köszönetet mondok neki a színpadképért, és szeretettel várjuk őt valamelyik előadásunkra, hiszen a közönség tapsa részben majd őt is illeti”.

Gali László: a darabban kulcsszó számomra a „megmaradni”

Boráros Imréék felkérése, illetve a Hit és hűség sikere után Gali László Jászai Mari-díjas rendező számára egyértelmű volt, hogy a folytatásnak számító új darab rendezését is elvállalja.

„Kettős motivációm is van. Az egyik a téma iránti fogékonyságom, ugyanis egykori történelem szakos tanárként is érdekel a felvidéki magyarság sorsának alakulása. Sőt, arról véleményem is van, amit rendezőként egy ilyen színpadi játékban szívesen mondok el. A másik motivációm pedig az, hogy a Boráros-házaspár személyében olyan művészek kértek fel a darab rendezésére, akikkel a Jókai Színházban 2001-ben rendezett Édes Anna című előadás kapcsán kölcsönösen szeretetünkbe fogadtuk egymást. Azóta már a Komáromi Jókai Színházban és a Boráros Imre Színház több produkciójában dolgoztunk együtt. Megkönnyíti a közös munkát az, hogy mivel félszavakból vagy gyakran akár szavak nélkül is megértjük egymást, nem kell részleteznem a rendezői instrukcióimat, amelyeket ők azonnal megértenek és tökéletesen meg is valósítanak. A mi szakmánkban a bizalom a legfőbb alap, amire építeni lehet, anélkül nem születhet tartalmas, jó előadás” – fejtette ki a Borárosékkal folytatandó közös munka kapcsán a budapesti rendező.

Gali László rendezői feladata, hogy a nézőket is megérintse majd az a mély gondolatiság, ami a darabot jellemzi. „Bevallom, nem könnyű a dolgunk, hiszen ez egy rendkívül kemény, fajsúlyos mondanivalójú darab. Mi tagadás, engem azonban vonz az ilyen tragédia, amely húsba vágó, igaz gondolatokat tartalmaz. A hit és illúzió számomra azt fogalmazza meg, hogy a fogyatkozó hitünket sose veszítsük el, mert akkor abból elveszett illúzió lesz, ami az egyéneket külön-külön és a népcsoportokat, országokat, kisebb-nagyobb közösségeket is tönkreteheti. Az illúziókkal pedig szembe kell nézni, miközben a hitünket meg kell őrizni! Ez a mű olyan, amely azt sugallja, ha az elmúlt évtizedekben sok dolog nem is úgy sikerült, ahogy azt hittük-reméltük, akkor se adjuk meg magunkat az elveszett illúzióknak! Kulcsszó számomra e darabban a „megmaradni”, ami dramaturgiailag nagyon jó pillanatban hangzik el. Jó példaként a mindenkor helytálló Borárosékra is utal, hogy ők ma is itt vannak, megmaradtak nekünk”.

A rendező fontosnak tartotta, hogy néhány fiatal, egykori budapesti tanítványát is szerepeltesse az előadásban. „Ebben a darabban fiatalok színészi munkájára is szükség van, hiszen azt generációs problémák feszítik. Három évnyi együttműködés után ezekről a fiatalokról állítom: hiszem, hogy megfelelen megoldják a színészi feladataikat, azonosulni tudnak a szerepükkel. Õk pedig elhiszik nekem, hogy utasításaim elfogadhatóak, s azok nyomán fiatal koruk ellenére teljes mértékben értik a felvetett problémakört. Nagyon jó emberi-szakmai kapcsolatban vagyunk egymással” – tudtuk meg a Jászai Mari-díjas alkotótól.

Az Idegen, a Lány és a Fiú hármasa a Férfi elnyomott énjét jeleníti meg

A fiatal színészek a belső kételyeinket megtestesítő Idegent és a két kerub formájában megjelenő Lányt és Fiút alakítják, akik egyszer segítőtársai a manipulációnak, máskor pedig az ellen dolgoznak.

Torák Sándor Csongor szabadúszó színész-kaszkadőr az Idegent alakítja az új produkcióban. „Gali tanár úr volt tanítványaként megerősíthetem, hogy teljesen egy színházi nyelvet beszélünk, ezért nem igényel különösebb magyarázatot egy-egy utasítása. Magaménak érzem a tanár úr klasszikus rendezői stílusát. Az Idegen egy bonyolult negatív karakter, s a hatalom megjelenítéséről szól, illetve személyében jelenik meg az a bennünk rejlő kétely és félelem, ami egy-egy cél elérése érdekében tett törekvéseink közben felvetődik. Időnként megingat minket, miközben befúrja magát a gondolatainkba, cselekedeteinkbe, döntéshozatalainkba. Bár ritkán jelenik meg az előadás során, de olyankor nagyon erős hatást gyakorol a Férfi személyiségének alakulására, illetve a történet kibontakozására” – mondta el szerepéről.

Biacsi Nikolettet szabadúszó színészt, Gali László másik volt tanítványát a Lány szerepében látjuk majd a színpadon. Elöljáróban elmondta, hogy többnyire gyermekszínházakkal dolgozik együtt, valamint másodmagával együtt önkéntes munkában színjátszókört vezet és a kicsikre felügyel egy gyermekotthonban. „Az általam alakított Lány kettős személyiséggel rendelkezik. Időnként a főhőst segítve pozitív, máskor pedig negatív, gonosz alakként tűnik fel az előadás során. E szerepben az a legizgalmasabb, hogy nem lehet eldönteni, valójában kinek a pártján is áll. Nem könnyű ez a feladat, de nagyon kedvelem” – foglalta össze szerepe lényegét. 

A Fiút felváltva Tóth Zoltán és Pinke Jonatán alakítja. Zoltán bemutatkozásként mosolyogva közölte: „Én ugyan nem voltam Gali László tanítványa, de a közös munkáknak köszönhetően lassan már azzá válok. Egyébként szintúgy afféle szabadfuldokló vagyok. A Fiúnak a darabban kettős szerepe van: az előadás elején és végén a lánnyal együtt, az imával párhuzamosan keretbe foglalják a történéseket. A darab során pedig felváltva maszkban vagy anélkül az Idegen, illetve a hatalom segítőivé válnak, s bizonyos dolgokat illlusztrálnak”.  

Pinke Jonatán az egyetlen diák a csapatban: párhuzamosan a Budapesti Gazdasági Főiskolán és a Thália Tanodában, Gali tanár úr osztályában is tanulmányokat folytat. „A Fiút úgy jellemezném, hogy ő a főszereplő Férfinek a tudatalatti kivetülése – egy másik énje. Az az énje, amely azokat a dolgokat mondja ki, amelyeket önmagának nem akar beismerni. Tulajdonképpen az Idegen, a Lány és a Fiú hármasa együtt alkotja azt az énjét, amelyet megpróbál elnyomni magában. Legyen meglepetés, hogy ez majd sikerül-e neki!” – fogalmazott.

Petrécs Anna: sajátköltésű imát mondunk a felvidéki magyarságért

A Boráros Imre Színház másik tartópillére, Petrécs Anna ez alkalommal a Nő szerepébe bújik: „A Férfihoz hasonlóan a párja is olyasvalaki, aki megélte a nagy remények időszakát. Ugyancsak hittel indult neki a remélt változásnak, ami aztán illúzióvá vált. A darab alcíme akár ez is lehetne: Mit tettünk a szabadsággal és mit tett a szabadság velünk? Sajnos, elég keserű szájízzel állapíthatom meg, hogy mára mi maradt meg az álmainkból, terveinkből. Fontos elgondolkodnunk azon, hogy a történések kapcsán mennyi a saját felelősségünk és mennyi például a hatalom uraié. Nem mondhatjuk azt, hogy a politika nem tartozik ránk, mert az akár könnyen ellenünk is fordulhat!”.

Az eredeti műhöz lélekmelengető többletként járul hozzá a darab elején és végén felhangzó, sajátköltésű fohász – a felvidéki magyarságért mondott ima.

 „Az előadás rituális keretét adó imánk azért szól, hogy sose veszítsük el a megtartó hitünket, és ne váljon elveszett illúzióvá a reményünk, hogy egyszer majd magyarként a szlovákokkal azonos értékű állampolgároknak érezhetjük magunkat idehaza, a szülőföldünkön. Közösen, felelősségteljesen kell azonban megelőznünk azt, hogy nálunk ne történhessenek olyan létünket veszélyeztető dolgok, mint amilyen például a kisebbségi iskolák felszámolását célzó ukrán oktatásügyi törvény bevezetése, de hazai példaként akár a nyelvtörvényt is említhetném. Az anyanyelvünk megtartásán kívül a hitünk és keresztény kultúránk megtartásáért is imádkoznunk, illetve tennünk kell, mivel azokat pedig a migránsáradat veszélyezteti” – mondta el végül Petrécs Anna.

Az előadás előbemutatója november 18-án 18.30 órától a szőgyéni kultúrházban, bemutatója másnap 16.00 órától a lévai Reviczky Házban, 24-én 17.00 órától pedig a Pozsonyi Magyar Intézetben lesz. A Boráros Imre Színház székhelyén, Komáromban a sok adventi rendezvény miatt valószínűleg csak januárban lesz megtekinthető a produkció.