Megismerni és elviselni egymást

Ez a darabválasztás kétségtelenül méltó főhajtás a múlt, a tradíció, a polgári örökség és Márai Sándor életműve előtt. Annál is inkább, mert Márainak ezt a darabját a szülővárosában eddig még nem mutatták be, noha az 1940-es budapesti ősbemutatója után az év drámájává választották, és a Nemzeti Kamara Színházában 350 előadást ért meg. Szép gesztus Czajlik Józseftől, a kassai Thália Színház mostani igazgatójától, hogy a jubileum alkalmából lehetővé tette Beke Sándornak, hogy A gyertyák csonkig égnek (2010) és a Kassai polgárok (2014) után a Kalanddal (2019) trilógiává bővíthette Márai-rendezéseinek sorát Kassán.

A darabot azzal indítja, hogy a színen – egy polgári lakásban – a nézők lázas készülődést látnak. Az orvosnő, az asszisztensnő virágokat rendez, bútorokat igazít, a lakáj ki-be szaladgál, hozza a virágokat, készülnek a doktor, vagyis Kádár Péter orvostanár fogadására, ünneplésére, akit az orvostudományi egyetemen a miniszter ma bízott meg annak az új klinikának a vezetésével, ahol a daganatos betegségek leküzdésével kell majd foglalkoznia. Ő a nap hőse! Az ünneplés otthon mégis elmarad.

Márai úgy írta meg ezt a drámát, hogy egy helyszínen egy tavaszi nap délutánján – negyed háromtól este hatig – minden főszereplő helyzete váratlanul gyökeresen megváltozik. Ennek okozója pedig egy szerelmi háromszög, illetve egy szerelmi négyszög kialakulása.

Kiderül, hogy az 54 éves Kádár doktor (Kelemen Csaba) 30 éves neje, Anna (Kiss Szilvia) szökni készül az orvos 35 éves tanársegédjével (Madarász Máté), akibe különben szerelmes a nála idősebb orvosnő, dr. Pálos Eszter (Varga Lívia). De ez csak az alaphelyzet. Márai úgy bonyolítja tovább az eseményeket, hogy ebben a drámában a szerelmi háromszög elrendezése a férfiak dolga legyen, ráadásul úgy, hogy a darab világképe szerint az igazi férfias magatartás megtestesítője – akivel a nézőnek is egyet kellene értenie – Kádár doktor legyen.

Ezt úgy éri el, hogy a feleségét megvizsgálva rádöbben, hogy az halálosan beteg, maximum hat hónapja lehet még. Ezt a diagnózist viszont nem adja a felesége tudtára, csak a vetélytársának árulja el, aki előbb-utóbb kénytelen az utasítása szerint elkísérni az asszonyt Franciaországba, és vigyázni rá. A felesége így nem is tudja, hogy az út, amire elindul, nem asszonyszöktetés, nem egy új élet kezdete a szeretett fiatalabb férfi oldalán, hanem út egy elegáns szanatóriumba, a kétes gyógyulás felé. Persze ez a helyzet Kádár doktor életét is megváltoztatja: lemondja kinevezését az új klinika vezetésére, sőt a magánpraxisát is be akarja szüntetni.

Fontos kiemelni, hogy a dráma során két alkalommal is fontos beszélgetés hangzik el közte és egykori fiatal pályatársa, a vidéki orvosként ténykedő Szekeres doktor (Bocsárszky Attila) között, akivel egykor közös kutatásokat végeztek. Szekeres ezeket a kutatásokat 25 éven át tovább folytatta, és azt szeretné, hogy az eredményeit laboratóriumi vizsgálatokkal támassza alá Kádár a klinikáján. Ő ezt először visszautasítja.

A második beszélgetésük alatt derül ki, hogy Szekeres doktor nem a betegség, hanem az egészség titkának a megfejtésén dolgozik. Számára nem az a kérdés, hogy miért betegszik meg valaki.

Az igazi kérdés az, hogy: miért nem betegszik meg valaki?

Ő tudatosan akarja az élet erőit úgy megszervezni, hogy az emberi szervezet védekezni tudjon a betegség ellen. De erre, veti közbe neki a barát, az életmóddal akar küzdeni a daganatos betegségek ellen? Mire ezt a választ kapja: A beteget már nem lehet gyógyítani, csak késsel és sugárral. De az embert, aki hajlamos a betegségre, elő tudom készíteni e halálos párbajra.

A két orvos, a két egykori barát életsorsa ezen a ponton újra találkozik. Kiderül az is, hogy a feleségükben mindketten csalódtak. Szekeres doktort ötéves házasság után hagyta ott a felesége. Márai megfogalmazásával:

Kádár doktor is beismeri, hogy számára a felesége jelentette a legnagyobb értéket, aki képes volt a legnehezebb szerepre vállalkozni,

vagyis: „megismerni és elviselni egymást”.

Nyitott kérdés marad, hogy a két orvos barát ezek után végül is folytatja-e az egykor megszakított közös kutatómunkát, vagy sem. A darab azzal végződik, hogy Kádár doktor behívatja a tanársegédjét, akihez már szólnia sem kell, mert tudja, hogy indulnia kell Párizsba.

Márai drámája nagy sikert aratott a kassai bemutatón. A nézők szűnni nem akaró, hosszú állótapssal köszönték meg a produkciót. Bebizonyosodott, hogy a korunk felgyorsult világában élő emberhez is képes szólni Márai Sándor. Ennek pedig a titka alighanem az, hogy tudta, mi a tisztesség, a becsület, az önfeláldozás, és mindenekelőtt a szeretet. Ezek az emberek – akikről ez a történet szól – tele vannak szeretettel. Aki megnézi az előadást, látni fogja, hogy mindenkinek igaza van. Mindenki tisztességes és becsületes, az élet mégis olyan helyzetet produkál, amit nehéz megoldani.

Beke Sándor remekül állította színpadra a drámát. Mérceként állította Kádár doktor alakját, akit a kassai Tháliában már többször is vendégeskedő Kelemen Csaba, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze most is hitelesen formált meg. Hanghordozásában, tekintetében, arcának, testének minden mozdulatában a polgári értékek szerinti megnyilvánulás kelt életre.

Kiss Szilvia is vendégművészként érkezett vissza a Thália Színházba, ahonnan a pályája indult. Személye telitalálat az orvostanár elbűvölő, szeretetre vágyó fiatal feleségének a megformálására.

A rendező nagy érdeme, hogy a békebeli polgári szerepekhez egyáltalán nem szokott Madarász Mátét is megtanította arra, miként lehet manírok nélkül eljátszania a tanársegéd szerepét, azt a fiatal orvost, aki beleszeret és feleségül akarja venni a jótevője feleségét, miközben szakít a kolléganőjével, a nála idősebb orvosnővel, akit Varga Lívia formál meg teljesen stílusosan.

Külön kiemelésre méltó a színpadkép megoldása, ami Illés Balázs munkája, és ehhez kapcsolódva Horesnyi Balázs látványterve, mint ahogy a jelmezek is, amelyeket Rátkai Erzsébet tervezett. A darab javára szolgált Pásztó Andrásnak az a dramaturgiai beavatkozása a műbe, ami rövidebbé és feszesebbé tette a Kalandot. 

Beke Sándor tiszta, kiegyensúlyozott rendezését külön is meg kell dicsérni, kiemelve, hogy az egyes jeleneteknél a kellő érzékkel használt hangeffektusok még jobban felerősítették azok drámai hatását. Biztos vagyok benne, hogy Márai Sándor Kalandja Kassán és a tájelőadásokon is a Thália Színház egyik legtöbbet játszott darabja lesz.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/43. számában.