Mátyás király a 21. században is igazán király!
A komáromi Jókai Színház szeptember 28-án mutatta be legújabb mesejátékát, a Mátyás király krónikáit. A magyar történelem méltán híres uralkodója ezúttal a jelenkorra kikacsintva nemcsak szórakoztat igazságosságával, hanem tanít is. Kritikánk.
A darab nem egy konkrét történetet dolgoz fel, sokkal inkább mozaikszerűen mutatja be a fiatal király tanulóéveit és azt az eseménysort, melynek során érett és bölcs uralkodóvá válik. A mese felütése nem szokványos: a királyt ravatalán fekve, kántáló papokkal körülvéve láthatjuk, azonban az uralkodó nem sokat teketóriázik és feltámad, hogy ismét szembesüljön a fiatalokat érintő problémák sorával.
Mátyásnak (Szabó Viktor), vagyis Matyinak szembesülnie kell a világ felületességévél, ahol nem az erények, hanem a hírnév, nem a belső szépség, hanem a ruha számít. Ebbe a világba a magát jóbarátnak mutató, de a romlottságot megtestesítő Imposztor (Culka Ottó) igyekszik bevezetni az ifjú királyt. Szerencsére Matyi hallgat a szívére és az igazi barátra, Lőrinc barátra (Bernáth Tamás), aki azt javasolja, hogy a díszes ruhák helyett inkább álruhát öltve törekedjen a nép körében az „Igazságossá” válni. A többi – ahogy mondani szokás – már történelem: Mátyás igazságot tesz, és megleli a szerelmet.
A mesejáték jó ízléssel adagolja a humort, amin kicsik és nagyok egyaránt jót mulathatnak, a felnőtteknek szánt poénok inkább csak kikacsintások, ki nem mondott szavak maradnak. A mellékszereplők közül a szerzetesek gondoskodnak a poénokról, akik különféle nézőpontokból próbálják megírni a hős király történetét, amivel maga Mátyás sem hajlandó azonosulni. Az irodalmi kikacsintásokért (Halotti beszéd és könyörgés, Szép Ilonka) pedig külön dicséret illeti a szerzőt.
A darabot Szabó Attila írta és rendezte, aki már nagy tapasztalattal bír a gyermekdarabok rendezésében, hiszen 1994 óta rendszeresen visz színpadra saját és átvett darabokat, így mondhatni valóban profi kézben van a produkció, ami végig olajozottan zajlik, egy percre sem válik unalmassá vagy kínossá. Ripacsokodásra is csak ritkán ragadtatják magukat a színészek, azonban – lévén gyerekdarabról van szó – megbocsátható, hiszen azt is szórakoztatóan teszik.
A történet aktuálpolitikai kikacsintásai talán egy kicsit erőltetettnek hatnak egy mesejáték esetében, de a szövegkontextusból nem ugranak ki, ámbár feleslegesnek tartom őket.
A látványvilágot egy monumentális, forgó színpadkép teszi emlékezetessé, akárcsak a lenyűgöző kosztümök, melyeket híres festmények ihlettek.
A műben felcsendülő zene nagyon hangulatos, a gregorián énekektől a mobil telefonon megszólaló melódiákig sok mindent kapunk, viszont mégsem válik zenejátékká a darab.
A Mátyás király krónikái könnyed, ám tanulságos kikapcsolódást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A 75 perces játékidő szinte elrepül a sodró lendületű, humoros, fiatalos darab alatt, amit a nézőkön kívül talán csak a színészek élveznek jobban. Megtekintését minden korosztálynak bátran merem ajánlani.
Imposztor, Ki Jónak Mutatja Magát - Culka Ottó
Egy Szélvihar, Mely Elsodor - Drága Diána m.v.
Lőrinc Barát, Ki Veronába Készül - Bernáth Tamás
Aki Egy Tál Lencsétől Meggazdagodott - Holocsy Krisztina
Aki Mindig Pórul Jár - Majorfalvi Bálint
A Legfőbb Lakáj - Olasz István
A Mindenes Legfőbb Segéde - Nagy László
Arculat - Neszmélyi Réka m.v.
Jelmeztervező - Szabados Luca m.v.
Koreográfia - Balázs Gergely m.v.
Zene - Csernák Zoltán Samu m. v.
Rendező - Szabó Attila m.v.
