Magyarországi sikerei után idehaza szerepelhet Lajos András színművész

hirek.sk 2017. május 31., 10:38
KOMÁROM. Lajos András Ferenczy Anna-díjas műkedvelő diákszínészként másodszori nekifutásra nyert felvételt a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Majd miután éveken át a Vígszínházban és a Bodó Viktor-féle Szputnyik Hajózási Társaságnál játszhatott, immár második éve a Miskolci Nemzeti Színház társulatát erősíti. Eközben mindhiába várta a felvidéki szerepajánlatokat, azok elmaradtak. Most azonban ismét itthon állhat színpadra.

Soóky László Egy disznótor pontos leírása című mesélőszínházi darabjában június 2-án 19 órától a Komárom-örsújfalui kultúrház színpadán láthatjuk őt viszont. Az új monodrámát majd az 54. Jókai Napokon, a zselízi 51. Országos Népművészeti Fesztiválon és a Gombaszögi Nyári Táborban is bemutatják.

A jelenleg 36 éves, érsekújvári feleségével és két lányával Budapesten  élő, dunamocsi származású színművészre talán még sokan emlékeznek a Selye János Gimnázium Gimisz Diákszínpadából. A Kiss Péntek József által rendezett A dzsungel könyvében Balut, a medvét játszotta, s alakításával a Jókai Napokon kiérdemelte a legígéretesebb fiatal színésztehetségnek járó Ferenczy Anna-díjat. Eközben a különféle szavalóversenyeken kisebb-nagyobb sikereket ért el, az iskolai ünnepségeken pedig néptánctudását is megvillogtatta. Mindezek ellenére akkoriban még nem volt biztos abban, hogy a hivatásos színészek között majd számára is akad egy hely...

„Miután színházhoz értő emberek több önbizalommal vérteztek fel, a pozsonyi és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre is jelentkeztem. Mivel első nekifutásra egyik intézménybe sem vettek fel, egy évig a budapesti Új Színház stúdiójába jártam. A következő évben megismételtem mindkét egyetemi felvételimet. Pozsonyban tehetségesnek tartottak, de kissé kifogásolták a szlovák nyelvtudásomat, Budapestre azonban második nekifutásra felvettek. A legendás hírű színművész, Hegedűs D. Géza osztályába kerültem, aki akkor már régóta a Vígszínház tagja volt. Negyedikesként a Pesti Színház Varrónők című produkciójában debütáltam, amelyet Eszenyi Enikő rendezett, s olyan legendás színészekkel játszhattam együtt, mint Kútvölgyi Erzsébet, Igó Éva... Amikor Kern András színművész észrevette, hogy közelségükben eléggé megilletődtem, közvetlen modorával igyekezett oldani a neves kollégák miatt bennem kialakult feszültséget“ – idézte fel pályakezdése időszakát portálunknak Lajos András.

Miután 2004-ben megkapta színészdiplomáját, leszerződtették őt a Vígszínházhoz, bár akkoriban két vidéki színház ajánlatát is fontolóra vette.

„Akkor már kapcsolatban éltem az érsekújvári párommal, úgy döntöttem, hogy Budapest közelsége miatt is inkább a Vígszínház ajánlatát fogadom el, ahol első körben hat évig dolgoztam. Meghatározó volt számomra, hogy a kisebb szerepek után D´Artagnant alakíthattam A három testőrben, később pedig Pán Péter lehettem egy mesemusicalben. Feledhetetlen élményt jelentett számomra az is, hogy Kornis Mihály Körmagyarában az azóta már elhunyt drága Pap Verával is együtt játszhattam“ – sorolta vígszínházi szerepeit a színművész.

Hat év elteltével vonzó ajánlatot kapott a kísérletező kedvű, új utakat kereső Bodó Viktor színész-rendezőtől, akinek Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet-Labor elnevezésű független társulatában három éven át játszott.

„Szputnyikos éveim alatt az is nagyszerű kalandnak tűnt, hogy évente egy-egy próbafolyamatot Grazban élhettem át, mivel a grazi színházzal koprodukcióban minden évben készítettünk egy előadást, amelyet a műsoron tartásáig az ottani színházban játszottunk. Grazi tartózkodásom alatt szakmailag is gyarapodtam és a német nyelvtudásom is sokat fejlődött. Majd a Szputnyik a Katona József Színházzal közösen készítette el az Anamnézis című előadást, valamint a középiskolákba szánt Antigoné című tantermi színházi produkciót, amit szülőfalumban, a dunamocsi középiskolásoknak is bemutattunk. Mivel azonban a független társulat anyagi helyzete egyre bizonytalanabbá vált, immár két gyermek megélhetésért felelő apaként inkább visszamentem a Vígszínházba“ – mondta Lajos András pályája további alakulásáról.

Két évadra tehát ismét leszerződött a Vígszínházhoz, immár két éve pedig a Miskolci Nemzeti Színház csapatát erősíti, s augusztusban ugyanott kezdi majd el a harmadik évadot.  

„Az első lányom, Gabika hamarosan 11 éves lesz, ő Érsekújvárban született, ahol átmenetileg egy szoba-konyhás panellakásban éltünk, miközben ingáztam Budapest és Érsekújvár között. Sára pedig öt évvel ezelőtt már Budapesten született. A miskolci színtársulat 2015-ben vonzó szerepeket és színészlakást is kínált nekem, ezért éltem ezzel az újabb lehetőséggel. Mivel 2008-ban lakást vettünk Újpesten, most már hetente Budapest és Miskolc között utazom. Megéri, hiszen folyamatosan nagyon jó szerepeket kapok. Legutóbb a márciusban bemutatott La Mancha lovagjában Sancho Panza szerepét osztották rám, amiben lubickolok. Az is jóleső érzés, hogy már megismernek a nézők, köszönnek nekem az utcán, sikerült beilleszkednem“ – mondta a művész miskolci éveiről, megjegyezve: minden műfajban szívesen kipróbálja magát, s mivel szereti a sokszínűséget, nem örülne annak, ha csak ilyen vagy olyan színészként skatulyáznák be.

A magyarországi sikerek azonban nem jelentettek itthoni lehetőségeket, az eltelt évek során sem a kassai Thália Színház, sem pedig a Komáromi Jókai Színház nem kínált neki szerepeket. Azaz az utóbbiban majdnem összejött számára egy alakítás, de végül is a színház vezetése a gyakori Vígszínház-beli elfoglaltsága miatt elállt az eredeti szándékától...

„Pedig én a Felvidéken is nagyon szívesen játszanék. Ezért is örömteli, hogy Varga Emese, a komáromi színtársulat dramaturgja felkért az új Soóky László-darab egyetlen, ám sokrétű szerepére. Ennek az volt az előzménye, hogy tavaly augusztusban a dunaradványi Baróti Szabó Dávid Napok szervezői kérték tőlem egy önálló verses-zenés est novemberi bemutatását. Igent mondtam, és elkészítettem az In Vino Veritas - költők az igazság nyomában, szomjoltó versek és bordalok című 50 perces összeállításomat. Azt később Örsújfalun is bemutattam, ahol Varga Emese a kezembe nyomta Soóky László Egy disznótor pontos leírása című monodrámájának a szövegkönyvét. Miközben olvastam, hangosan hahotáztam, s mivel nagyon elnyerte a tetszésemet, elvállaltam a szerepet“ – árulta el, hogyan is jutott felvidéki lehetőséghez.

„Az Egy disznótor pontos leírása folytatása annak a sorozatnak, mely A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönddel kezdődött. Csak míg ez utóbbi a II. világháború utáni évek tragikus eseményeit vizsgálja, addig az Egy disznótor pontos leírása a Prágai Tavaszt követő konszolidációs időszakot eleveníti fel. A dráma narratívája nem az általános nagypolitikai események felől közelít, hanem a kisember fókuszát választja, ezáltal megkerüli a patetikus, merev történelemszemléletet, s élő emlékezet-fogódzókat kínál. Soóky László drámaszövege ráadásul végtelen könnyedséggel és humorral beszél az ún. ideiglenes szovjet megszállásról, az átvilágításról, a szabadság ideájáról, valamint a közösség szabadságra való képtelenségéről...“ – olvasható a produkció szórólapján.

„Ez egy búcsi családi portán 1970. január 17-én játszódó, erősen politikummal átitatott darab, tehát nem csak egy disznótorról szól" - jegyezte meg Lajos András, hozzátéve, "felidéződtek bennem a gyermekkori emlékeim, hiszen a szülőfalum Búccsal szomszédos község, s a búcsi tavon tanultam meg korcsolyázni... Lokálpatriótaként ez egy szívemhez közelálló darab, amelyből a szerző jóvoltából egy általam még át nem élt korszakot, társadalmi helyzetet is megismerhettem. Varga Emese dramaturg szavaival élve „mi is, mint a böllérkésre várakozó disznók, turkálunk még kicsit a trágyában, az legalább jó meleg, ismerjük. Miért kockáztatnánk, miért is emelnénk fel a fejünket? A ketrecajtó nincs bezárva, a rácsokat mi magunk növesztettük a lelkünkben. Persze, mert jobb félni, mint...“

Az előadás műfaját tekintve „mesélőszínház”, tehát egy színész történetmesélésén keresztül kapunk képet a világról.

„Mesélőszínházról lévén szó: elmesélem egy nap történéseit, miközben különféle mellékvágányokra is elkanyarodom, majd vissza-visszatérek a fő történethez: a disznóvágáshoz. Eközben többféle karakter szólaltatok meg, s az ő megformálásukban rejlik számomra a nagy kihívás. A két zenei bejátszás az erdélyi születésű Márkos Albert csellóművész és zeneszerző műve, akivel tavaly Miskolcon már dolgoztunk együtt. Áprilisban kezdtem el ízlelgetni a szöveget, majd a szerzővel és a dramaturggal átbeszéltük az egész szövegkönyvet és a mondanivalót. Pár hét múlva meghallgatták a felolvasásomat, majd egy másik alkalommal az előadásomat. Az egyetlen variálható, többjelentésű díszletet én találtam ki és terveztem meg, s elkészítéséhez a miskolci színház díszletépítőitől kértem segítséget. Június 2-án, pénteken 19 órától nyilvános főpróbát – viccesen szólva: világpremiert tartunk Komárom-Örsújfalu kultúrházában, ahová minden érdeklődőt szeretettel várunk“ – mondta a darab előkészületeiről a produkció egyetlen szereplőjeként.

Június 10-én a zselízi 51. Országos Népművészeti Fesztiválon lesz a következő, ott már szabadtéri előadás. Június 17-én pedig az 54. Jókai Napok keretében tartják a hivatalos ősbemutatót. Aztán az alkotók a Gombaszögi Nyári Tábor javarészt fiatal közönsége előtt mérettetnek meg, amely az előadó szerint „azért is lehet izgalmas, mert a darab egy gombaszögi történettel kezdődik“.

Lajos András máshol is szívesen fellépne a „disznótorral“ és az In Vino Veritas... című összeállításával, mert hazahívja a felvidéki harangszó... De azt sem titkolta, akár további itteni társulatokkal (akár a Boráros Imre Színházzal, a Teátrum Színházi Polgári Társulással és a Csavar Színházzal) is szívesen játszana együtt. „Már most tudom, hogy a következő évadban augusztus végétől próbálunk, s január 26-án tartjuk a harmadik olyan bemutatónkat, amelyben én is részt veszek. De aztkövetően részben szabadabb leszek, tehát ha esetleg egy újabb felvidéki ajánlattal keresnének meg, azon biztosan elgondolkodnék“ – mondta el végül portálunknak.

0 HOZZÁSZÓLÁS