Köztünk élnek a hiszékenység vámszedői: a „tháliások” Tartuffe-sikere a „Jókaiban” - KÉPEKKEL
Nagyszerű ötlet volt a Komáromi Jókai Színház bérletes előadásaként bemutatni a kassai Thália Színház Tartuffe című előadását, amely annak rendezője, Matusek Attila színművész révén részben „jókais” sikerként is elkönyvelhető.
Bár a december 12-i kassai bemutatót nem láttam, de a nyolc nappal későbbi komáromi premier végén zúgó vastaps egyértelmű bizonyítéka volt annak, hogy a közönség tetszését elnyerte az előadás. Az idén még a Jókai-bérlettel rendelkezők december 21-én, vagyis ma, a Lehár-bérlet tulajdonosai pedig vasárnap tekinthetik azt meg.
A rendező neve láttán valószínűleg senki sem számít(ott) a Molière -vígjáték születésének időszakát, vagyis a 17. századbeli Párizst idéző, kosztümös-parókás szereplők színre lépésére.
A napjaink Abszurdisztánjában játszódó, aktualizált kortárs történet örök érvényű problémákat, igazságokat mutat be. Ugyanis az ezerarcú időutazó, Tartuffe a 21. század internetes jósainak, önjelölt gyógyítóinak, kétszínű szektavezéreinek, haszonleső csodaszer-árusainak, álszent erénycsőszeinek... képében ma is köztünk él, lesben áll, s a saját érdekei, céljai szerint manipulálja, veri át a túl hiszékeny embereket.
A 360 éves alapműhöz az átirat szerzője, Parti Nagy Lajos hozzátette a maga nyelvi világát, bravúros szójátékait, melyek a helyzetkomikumokkal együtt a komoly mondanivaló, masszív konfliktusok ellenére is gyakran kacagást váltottak ki (közben talán a saját esendőségünkön, naivitásunkon is könnyezve vigadtunk).
– nyilatkozta a másik társszerzőként is jegyzett Matusek Attila.
A produkció elején jelenkorunk Szodomájába csöppenünk, ahol javarészt fiatalok élvezték a masszázs, jacuzzi, szauna és ledér hölgyek nyújtotta élvezeteket. Legalábbis a váratlanul betoppanó nagyi, (Kövesdi Szabó Mária m.v.) szerint ez a hely a bűn melegágyává vált, s a rokonai hívő emberhez méltatlan életet élnek. Pedig a fia, Orgon úr (Ollé Erik) kifelé igyekezett megőrizni a látszatot, hogy a második feleségével, Elmirával (Rab Henrietta), Marianne lányával (Gál Sára e.h.) és Damis fiával (Heringes William e.h.), valamint Cléante sógorával (Madarász Máté) és Dorine komornával (Nagy Kornélia) együtt példásan, boldogan él. Ez lenne a valóban tökéletes, mélyen vallásos mintacsalád, vagy annak egyes tagjai álarcot viseltek?
Nos, a segítségre szoruló, szegénynek tűnő férfi, Tartuffe (Nádasdi Péter), akit Orgon a templombeli imádkozása közben zárt a szívébe, majd a házába vitt, hamarosan felforgatta az egész család életét.
Bár a korábbi bűnei miatt lelkiismeret-furdalással küszködő, jó irányba változni akaró apa még a gaVAL(l)ÉRT (Nagy Ferenc Levente m.v.) szerető lánya kezét is az általa szent embernek tartott Tartuffe-nek adta volna, ő mégis a ház urának nejére vetett szemet. Elindítva ezzel a bonyodalmak lavináját, amit tetézett a körözött csalóhoz jutó, vadászházban készített hangfelvétel is. Amiatt Orgont politikai színezetű bűnpártolással vádolhatják.
Mire a családfő szeméről lehullt a vakhit okozta hályog, a családi vagyon már a hiszékenység vámszedőjének tulajdonába került.
Nos, nem lövöm le a poént, hogy mi is a történet végkifejlete, amely során fájdalmasan kirajzolódott a szélhámosság anatómiája. Közben a színpadon további színészek is feltűntek: Lax Judit és Varga Lívia előbb masszőrként, majd apácaként és ügynökként, továbbá a zenei szerkesztésbe Matusek Attilának besegített Kalocsányi Gábor m.v. Lőrincként, Illés Oszkár pedig Lojál Ignácként.
Dramaturgként Forgács Miklós, korrepetítorként Dégner Lilla, rendezőasszisztensként Derján Angelika működött közre, a családi otthont ábrázoló díszletet Michal Lošonský, a jelmezeket Eva Miklisová tervezte, a light design pedig Majoros Róbert munkája. A vérfrissítést biztosító fiatal tehetségek bevonásán kívül e produkció előnyére váltak a jó hangú művészek által előadott dalok is, amelyek időnként az Apáca-show című, korábbi sikerdarabot idézték.
Remélhetőleg a két hazai magyar színházunk közti tartós együttműködés a jövőben is ehhez az előadáshoz hasonló gyümölcsöket terem. Aki siet, korlátozott számban talán a mai vagy a holnapi bérletes előadásra is tud még belépőjegyet szerezni. A további bérletes előadások majd januárban lesznek láthatók. A „tháliás” művészeket pedig vissza-visszavárjuk Komáromba, hogy az itteni nézők is még jobban megismerhessék őket, s élvezhessék a játékukat!
