Kövesdi Szabó Mária újravirágzása
Színésztermő vidéken (Benkő Géza, Tóbiás Szidi, Tóth Tibor, Kassai Csongor) született a keleti végeken, mégsem készült színésznőnek. Mivel első nekifutásra a pedagógiai pálya nem jött össze, beállt nevelőnőnek. Tudtán kívül mégis beadták a jelentkezőlapját az akkor alakulófélben lévő Thália Színpadhoz, s így Szabó Marika neve már ott virított az első bemutató, a Két úr szolgája plakátján. Olyan nevekkel, mint Várady Béla, Lengyel Ferenc, Gyurkovics Mihály, Csendes László vagy a rendező Beke Sándor. Azóta felsorolhatatlan szerepek sokaságát játszotta el bakfis csitriktől sokszor harsány, fecsegésből élő falusi vagy városi (nagy)asszonyokig, de nem tagadja, voltak szélcsendes évei is. Mostanában viszont ismét „rájár” a színpad, egymás után kapja a végre neki való szerepeket.
Amikor 2000 májusában a Thália Színház bemutatta Örkény István Macskajátékát Orbánné szerepében a még nem egészen 50 éves Kövesdi Szabó Máriával, többen is temetni kezdték. Hisz ez a szerep egy igazi jutalomjáték a színpadtól búcsúfélben lévő, alaposan korosodó színésznőknek – mondták a rossznyelvek, s bár erre még bőven rácáfolt a következő tíz esztendő, amikor még kapott pár remek lehetőséget (Káin és Ábel, A cselédek, Kaviár és lencse, Caligula, Tündérlaki lányok, Pillantás a hídról), de Kolár Péter távozása után az új vezetés mintha szándékosan mellőzné a színház idősebb tagjait.
Persze nem unatkozik, bár Kassán nincs túl sok egyéb lehetőség, hogy egy színész – főleg, ha magyar – megmutassa magát, főleg magyarul. Se rádió, se szinkron, se film, így maradnak a férjével, Pólos Árpáddal kitalált irodalmi estek, amellyel járják az országot. S nemcsak a keleti végeket, férje szülőföldjén, Gömörben is gyakran megfordulnak. 65 évesen nyugdíjba megy, s ekkor csalódottan nyilatkozza: „Bizakodom. Hogy a színész színpadi élete nem akkor ér véget, amikor nyugdíjazzák. Ez a reménykedés a jó hír, a kevésbé jó, hogy úgy látom, a társulat vezetése egyelőre nem számol velem különösebben.” S majdnem igaza lesz, hisz még évekig kell várnia arra, hogy ismét igazi rivaldafénybe kerüljön.
De térjünk vissza azokhoz a bizonyos hősies kezdetekhez, amikor Beke Sándor a komáromi társulat kalandvágyóbb tagjaival úgy dönt, új társulatot alapít. Politikai akarat éppen van (még a prágai tavasz utózöngéit éljük), pénz és színházterem nincs. Mivel Beke szigorúan „ragaszkodik” a villamoshoz, így csak Pozsony és Kassa jöhet számításba. Marad az utóbbi, de amíg az Ipari tornatermét átalakítják színházteremmé, maradnak a vidéki bemutatók. Gömörhorkán kezdik, majd jön Rozsnyó, Pelsőc és Rimaszombat is, s Szabó Marikát egyre nagyobb mély vízbe dobják, s Cocteau Rettenetes szülők Madeleine szerepét már Kövesdi Szabó Mária néven abszolválja, talán maga sem sejtve, hogy ez a név 50 évvel később is igazi márkanév lesz. Igaz, ehhez számtalan színpadi figura emlékezetes megformálása kellett, s mivel a Thália társulata akkor sem dúskálhatott se földi javakban, se tehetséges színészekben (megszállottság is bőven kell(ett) ehhez a pályához errefelé), még csak nem is kellett Shakespeare Ide nekem az oroszlánt! szállóigéjét hangoztatnia, enélkül is kapta a kisebb-nagyobb szerepeket számolatlanul. De ahogy már feljebb írtam, igazából más lehetőségük nem is akadt a színészi kiteljesedésre.
Magdó az Énekes madárban, Diana a Kassán vendégeskedő Szombathy Gyula partnereként a Szerelmem Donna Rita című zenés bohózatban (ez a Charley nénje leánykori zenés változata), Éjkirálynő a Csongor és Tündében, Csuri Linka Csendes László Kakuk Marcija mellett, a nagyszájú Dorine Molière Tartuffe című klasszikusában (ebben az évadban eljut Pernelle asszony szerepéig), Gertrudis Verebes István botrányos Bánk bánjában, Margit királynő Gombrowicz groteszkjében (ezért az alakításáért Kisvárdán is jutalmazzák), s még hosszasan sorolhatnánk. Meghatározó fordulatot jelent az életében 1982-ben Tóth László Az áldozat című darabjának előadása, s nem is Borbála szerepe miatt, hanem itt ismerkedik meg az egyik kőműves szerepébe beugró Pólos Árpáddal, aki egyik barátját kíséri el meghallgatásra, s ahogy lenni szokott, a barátot nem vették fel, őt igen. Az ismeretségből házasság, s egy életre szóló legendás kapcsolat lesz, nem egyszer játszanak is együtt. S ami a legfontosabb, politikai változásoktól függetlenül, mindketten kitartanak a Thália mellett. Színpadszűkösebb időben is.
A tízes években drasztikusan lecsökkennek a szerepek, férje egyre többet betegeskedik, még együtt állnak színpadra a Noszty fiú esete Tóth Marival című Mikszáth-klasszikus félresikerült dramatizálásában, majd 70 évesen – amikor a férje meghal –, teljesen egyedül marad. Egy ilyen magányos nőt játszik el a COVID-időszakban a Gloria és Grace című darabban, amelyben Varga Anikó a partnere. Bár a járvány miatt a darab nem sokat megy, Kövesdi Szabó Mária teljes színészi pompájában visszatér a színpadra. Anyaszínháza ismét több remek szereppel is megkínálja, előbb megkapja Mamóka hálás szerepét A padlás című örökzöldben, majd ő lesz az Indul a bakterház Banyája, amely már évek óta messziről érte kiáltott. De az igazi ziccerszerepet mégis egy magántársulat kínálja fel a számára, egy újabb vérbeli jutalomjátékot, Táňa Kusá Anyu című darabjának címszerepét Rák Viki és Olasz István oldalán. A szerző a darabot annak idején az akkor 80 éves Mária Kráľovičovának írta, a legjobbkor érkezett meg magyar színpadra, s került a szerep a 75 éves Kövesdi Szabó Mária kezébe, aki maximálisan él is a lehetőséggel. A darab egy Alzheimer-kórban szenvedő idős nő története, aki a szemünk láttára épül le, s ezt a folyamatot építi fel tűpontosan, sok-sok szeretettel a színésznő, talán okulásul is, hiszen nem egyedi esetről van szó, s akár mi is kerülhetünk ilyen helyzetbe az életben.
Mi, hódolói csak remélhetjük, hogy nem ez volt az utolsó színpadi dobása, s várnak még rá ziccerszerepek. Akár az öreg hölgy szerepe Dürrenmatt halhatatlan remekében is utána kiált, de – s ne vegyék istenkísértésnek –, én a 75 éves Kövesdi Szabó Máriát 25 évvel ama bizonyos Macskajáték után ismét megnézném Orbánné szerepében. Már csak Giza kerestetik hozzá.
Isten éltesse!
