Kossuth-díjat kapott Boráros Imre színművész, a Magyar Kultúra Lovagja

Portálunkat az a megtiszteltetés érte, hogy a Kossuth-díj átadása előtt egyedül nekünk nyilatkozott a Révkomáromban élő jeles színművész. Boráros Imrét először arra kértem, hogy röviden foglalja össze az eddigi tartalmas művészpályáját.

„1965-ben kerültem a Komáromi Jókai Színház elődjének számító Magyar Területi Színházhoz (MATESZ). Azóta számtalan szerepet játszottam itthon és külföldön egyaránt. 1971-től közel hét éven át a Kassai Tháliához voltam leszerződve. Az elmúlt bő 40 év alatt hozzávetőleg 220 szerepben láthatott a közönség. Szlovákia magyarlakta vidékein kívül magyarországi színházakban, például a budapesti József Attila Színházban, a Miskolci Nemzeti Színházban és a Székefehérvári Vörösmarty Színházban, továbbá erdélyi, muravidéki és vajdasági színházakban is vendégszerepeltem. A nyugat-európai országok közül Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Belgiumban, Svédországban is színpadra léphettem, Bécsben pedig rendszeresen fellépek. Monodrámákkal és zenés-dalos-irodalmi összeállításokkal eddig tíz alkalommal volt szerencsém végigturnézni Kanadát és az Amerikai Egyesült Államokat, valamint az 1956-os forradalom 50. évfordulójara készített műsorommal egyszer Ausztráliát is körbeutazhattam. Filmszerepeim közül csak a legutolsót említem: a nekem is szerepet nyújtó Želary című cseh film 2004-ben elnyerte a Cseh Filmkritikusok Díját, és Oscar-díjra is jelölték. Még megemlíteném, hogy 2001-ben egyik alapítója voltam a Teátrum Színházi Társulásnak, tavaly pedig megalapítottam a Boráros Imre Színházat“ – vázolta dióhéjban színészi pályája eddigi jelentős állomásait a színművész, aki alakításaiért több elismerést, díjat is kapott.

„1991-ben Budapesten Sylvania-díjjal tüntettek ki. 2000-ben Pozsony Város Díszpolgárává avattak, ugyanis a már Pozsony részét képező Vereknyén születtem. 2004-ben megkaptam a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, valamint a Szlovák Köztársaság Ezüst Plakettjét. 2005-ben a Szlovák Köztársaság Művészeti Alapjának Életmű-díjában, 2008-ban Budapesten az Esterházy János-hagyományok ápolásáért a Nemzeti Kisebbségekért-díjban, 2012-ben pedig A Világ Magyarságáért Művészet Díjban részesültem. Nem titok, hogy február 28-án töltöttem be a 70. életévemet. A Nemzeti Színház januári révkomáromi vendégjátéka előtt a Jókai Színház Örökös Tagjává fogadott Dráfi Mátyással, Ropog Józseffel és Takács Emőddel együtt. Majd a magyar kultúra napja alkalmából a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Kultúra Lovagrendje január 19-én egy budapesti ünnepélyes gálaműsor keretében a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozta nekem” – sorolta eddigi díjait, kitüntetéseit a jubiláns.

 

„Jóleső érzéssel tölt el a Jókai Színház Örökös Tagsága, ami a sokéves révkomáromi színházi munkásságom megkoronázása s annak a bizonyítéka is, hogy egykor megfelelő utat választottam, és mindmáig helyes úton járok, továbbra is teljesítem a küldetésemet. Bár a további terveimet már a saját alapítású Boráros Imre Színházamban szeretném valóra váltani, ez a tény semmit sem von le e megtiszteltetés erkölcsi értékéből” – fejtette ki Boráros Imre az idei első szakmai elismerése kapcsán.

Arra a kérdésre: sokrétű munkásságából leginkább mivel érdemelte ki, hogy szintén az év első hónapjában a Magyar Kultúra Lovagjává ütötték őt, így válaszolt: „Gondolom, hogy az öt évtizedes munkám egészét figyelembe vették a lovagi cím odaítélésekor. Már korán tudatosítottam, hogy a színpadi munkáim során a felvidéki és az egész Kárpát-medencei magyarság sorskérdéseiről, problémáiról kell szólnom – alkotómunkám során mindmáig ez a vezérlő csillagom. Úgy érzem, és a nézőktől is azt a visszajelzést kaptam, hogy az irodalmi összeállításaimmal és az általam bemutatott monodrámákkal, amelyek Esterházyn, Mindszentyn, Széchenyin kívül az egész Kárpát-medencei magyarságról szólnak, tudtam valamit adni – mondani a közönségnek. Azok az egyéniségek, akiknek az életét és a gondolatvilágát a színpadról tolmácsolhattam, mindnyájunk előtt példaképekként állnak. Magyar örökségünk részét képezik, amit őrizni, ápolni kell!”

Kevés kisebbségi sorban élő magyar színművész mondhatja el magáról, hogy kimondottan az ő részére írnak monodrámát. Boráros Imrének legutóbb Csáky Pál írt egy művet, amely bemutatójára áprilisban Pozsonyban kerül sor. A jeles színművész a készülő produkcióról is szólt olvasóinknak.

„Nagy örömmel tölt el, hogy Csáky Pál nekem írta a Hit és hűség című darabot, amely ugyancsak a felvidéki magyarságról szól, miközben egy évszázad, azaz az Osztrák-Magyar Monarchia, a két világháború közti időszak, a háború és az oroszországi hadifogság, majd a kitelepítés és a reszlovakizálás, végül az 1989-es bársonyos forradalom eseményeit öleli fel. Hangsúlyozva: a többségi nemzet képviselőivel minden tekintetben egyenrangú polgárok szeretnénk lenni Szlovákiában, mi itt vagyunk és leszünk is a szülőföldünkön! A mű mondanivalójába a saját üzenetemet is belesűrítem, és remélhetőleg azt majd sikerül is átadnom szeretett közönségemnek. Párommal, Petrécs Annával és Tarics Péterrel együtt először április második felében, a pozsonyi magyar nagykövetség szervezésében mutatjuk majd be Csáky Pál új művét. Azután révkomáromi bemutató következik, és további felkéréseknek is szívesen teszünk majd eleget” – árulta el a folyamatosan újabb és újab terveket szövögető színművész.

Az egész felvidéki magyar színjátszás számára is megtiszteltetést jelent, hogy a közönség szeretett „Borija” az első hazai magyar színművész, aki pénteken Kossuth-díjban részesülhet. Az Országház Kupolatermében 15 órától zajló díjátadási ünnepségen a tervek szerint Áder János magyar köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke is részt vesz. 

 

"Meglepődtem, amikor értesültem erről a hírről, amit talán teljes mértékben még mindig nem tudatosítottam. Ez egy hatalmas megtiszteltetés, ami nagy-nagy boldogsággal tölt el! Március tizenötödike számomra mindig is szent magyar nemzeti ünnepnek számított. Akkor is, amikor még a besúgók feljegyezték azt, hogy kik koszorúzták meg Jókai Mór és Klapka György révkomáromi szobrát, és kikkel énekeltük el közösen a Himnuszt... Ez a díjak díja nekem azt bizonyítja, hogy évtizedekkel ezelőtt helyes utat választottam, azóta is helyes úton jártam, és továbbra is azon kell haladnom. Fellépéseimmel világszerte minél több helyen kell közölnöm a magyarságtudatot erősítő üzeneteimet. Hangsúlyozva: anyanyelvünkért, magyar kultúránkért, megmaradásunkért, jövőnkért közösen kell tennünk! E díjátadás kapcsán is köszönetet mondok mindazoknak, köztük a páromnak, Petrécs Annának, akik sok éven át segítették a munkámat, és mindmáig bíznak bennem, illetve a küldetésem teljesítésében! A díj segít a szakmai-lelki feltöltődésemben, és az azzal párosuló pozitív érzéseket majd igyekszem belesűríteni a további munkámba, újabb szerepeimbe, hogy azzal a közönség is nyerjen” – osztotta meg portálunkkal a Kossuth-díjjal kapcsolatos érzéseit Boráros Imre.

Végül, de nem utolsó sorban azt is elárulta, hogy március 15-én, szombaton délután pedig a Magyar Művészetért Alapítványtól a Magyar Művészetért Díjat veheti át a dunaszerdahelyi kultúrházban. Életjubileuma alkalmából mindezeken kívül pedig már „csak” jó egészséget kíván önmagának, jóakaróinak és a színházlátogató közönségnek, hogy annak birtokában folytatni tudja alkotómunkáját.