Könyves Kálmán életét mutatják be a Koronázási Ünnepi Játékokon
„Igyekeztünk sorsfordító, a magyar történelmet meghatározó királyokat kiválasztani, ezért szól az idei Koronázási Ünnep Szent István, majd Szent László után Könyves Kálmánról, akit ugyan vitathatatlan nagysága, a magyar államiság megerősítésében tett intézkedései emeltek a legnagyobb uralkodók sorába, alakja háttérbe szorul a magyar emlékezettudatban” – mondta el Szikora János.
A darab nagyrészt történelmi tényekre támaszkodik ugyan – történelemkönyvek, a ránk maradt források alapján állították össze a darabot a politikai tetteit illetően –, a történetírók szavait kiegészítették ott, ahol nem álltak rendelkezésre adatok, információk. Ismert, hogy Könyves Kálmánnak két felesége volt, és hogy míg az első szerencsétlen körülmények között elhunyt, a második megcsalta őt, arról viszont csak sejtéseink vannak csupán, hogy miként élte meg a tragédiát és a csalódást a király. „A tényeken tehát nem változtattunk, az emberi oldalának megformálása, megmutatása enged teret a művészi jellegnek” – magyarázta a darabot.
Céljaik között az ismertterjesztés is szerepel a művészetiek mellett. Az első két előadás részletesen mutatta be az egyébként évszázadokon keresztül változatlan koronázási szertartás részleteit – erről ugyanis keveset tud a ma embere. A szigorú szabályok csak kisebb változtatásokon estek át, miután azonban a szertartás két előadás középpontjában is szerepelt, most a megszokottnál nagyobb hangsúly jut magára az uralkodóra, így nyújtva változatosságot azon nézőknek, akik visszatérő vendégei az ünnepnek.
Tavaly Blaskó Péter játszotta a koronázó érseket. Idén azonban ez megváltozik: a szerepet Mihályi Győző vette át, aki eddig a szertartásmester szerepét töltötte be. „Mivel a szertartásra kevesebb figyelem jutott idén, a szerepet nem is osztottuk ki, mellette azonban megjelent a krónikás: így tulajdonképpen Blaskó Péter az eddig megszokott szerephez hasonlóban tűnik fel, mintegy kommentálja a látottakat. Blaskó Péter mind a két szerepben kiválót alakít.”
A színpad idén is az egykori bazilika alaprajzát másolja, ahol a színpad mellett egy 2500 fős nézőteret állítanak fel – mely három részre osztva háromszög alakban öleli körbe a színpadot. De megjelennek az egykori templomtornyok stilizált másai is, melyek a harangokkal együtt a koronázási templom illúzióját keltik.
Az idei előadás 60 millió forintos forrásból jött létre, mely költségek természetesen nem térülnek meg a jegybevételekből. A táncosokat, a fény- és hangtechnikát is magukban foglaló büdzsé körülbelül 10-20 százaléka folyik be a jegyeladásokból. „Persze ha árat emelnénk, csinosabb összeg jöhetne ki, de nem ez a célunk, hanem hogy minél többen lássák az előadásainkat, és esetleg a színházi darabjainkra is kedvet kapjanak” – fogalmazott a színház igazgatója.
Az előadás körüli munkák az előző szertartásjáték után, egy évvel ezelőtt elindultak, már akkor tudták, és be is jelentették, hogy idén Könyves Kálmán áll majd a középpontban. Alig néhány nappal az előadás előtt, augusztus 3-án a Koronázási Szertartásjáték első rendezőpróbáját tartották meg, ezt megelőzően az alkotók sajtótájékoztatón számoltak be a készülő produkció újdonságairól. Az előadásban segédkező csapatot már akkor bemutatta a rendező: az alkotótársakat – Kovács Yvette Alida jelmeztervezőt, Szendrényi Éva látványtervezőt, Matuz János dramaturgot, Horváth Károly zeneszerzőt, Horváth Csaba koreográfus-rendezőt –, a szereplőket – Blaskó Pétert, Mihályi Győzőt, Egyed Attilát, Száraz Dénest, Törőcsik Franciskát, Kerkay Ritát, Lábodi Ádámot és Tűzkő Sándort, valamint a Szabad Színház, az Alba Regia Táncegyüttes, az Alba Regia Vegyeskar és Primavera Kórus tagjait – és képletesen a Koronázási Ünnepi Játékok kedvenceit, az óriásbábukat is.
„Komoly történelmi kutatásokat folytatott Kovács Yvette Alida jelmeztervező azért, hogy a világi és az egyházi szereplők autentikus kosztümben jelenjenek meg a színpadon. Az előadás érdekessége továbbá a színpadra lépő táncosok metamorfózisa, az egyszer boszorkányokat üldöző tömeg máskor az őket megszabadítókká alakul” – mesélt az igazgató. Könyves Kálmán egy jelentős intézkedéséhez köthető egyébként az utóbb említett példa, hiszen a király a boszorkányüldözés egy formáját tiltotta be, az ő nevéhez köthető a kijelentés, mely szerint „boszorkányok márpedig nincsenek.”
