Komáromi magyar gyermek színjátszók sikere Turócszentmártonban
A Laboda Róbert pedagógus, költő, slammer által írt és rendezett Volt egyszer egy répaföld című abszurd színpadi játékot Turócszentmártonban egyedüli magyar szereplőként anyanyelvükön mutatták be az idei Duna Menti Tavasz országos gyermek báb- és színjátszó fesztiválon gyémántsávos minősítést nyert kis színészek, ám arc- és színjátékukkal nagyszerű módon tolmácsolták a darab mondanivalóját, s kivívták a szlovák zsűri pozitív bírálatát.
„Már annak is nagyon örültünk, hogy előzőleg a Duna Menti Tavasz idei országos döntőjében gyémántsávos minősítésben részesültünk. Ráadásul bennünket ért az a megtiszteltetés, hogy a felvidéki magyarságot egyedüli magyar nyelven játszó csoportként képviselhettük a Turócszentmártonban megrendezett Scénická žatva fesztiválon, ahol e hét elején két napig tartózkodtunk“ – nyilatkozta portálunknak Laboda Róbert.
Egyúttal részletezte az általa írt mű történéseit és mondanivalóját. „A darab szereplői kitalált személyek, akik boldogan éltek, dolgoztak egy répaföldön. Az egyik nap azonban furcsa tárgyra, egy nagy aranytallérra bukkantak. Mivel az ott élők eddig nem ismerték a pénzt, eleinte nem tudták, hogy mit is kezdjenek a mutatós tallérral. Egy ideig azt különféle célokra, például traktorkormányként, játékként is használták. Miután azonban elhagyták a répaföldet, felhangzott a legendás ABBA együttes Money, Money, Money (Pénz, pénz, pénz) című dala, s teljes mértékben átalakultak. Sokféle csatározás és kellemetlen helyzet alakult ki, tettlegességekre is sor került, s mindez megrontotta a répaföld lakói közti addigi jó viszonyokat. Felmerült a kérdés, hogy valójában kit is illet a talált pénz, s arra valóban szükségük van-e. Hirtelen mindenki elkezdett futni a pénz után, miközben másodlagossá váltak azok az alapvető szép emberi rítusok, valós értékek, amelyek addig természetnek tűntek. Végül már jelentéktelenné vált a kérdés, hogy kié is ez az aranytallér. Ugyanis okosan azt gondolták, hogy ha az ennyire megrontotta a kis közösségük életét, akkor azt inkább egyikük sem akarja birtokolni, tehát senkié sem lett. Ez tehát egy XXI. századi kis tanmese, amelynek nagyon őszinte végkicsengése van“ – magyarázta a darab szerzője.
Hozzátette, rendezőként nagyon fontosnak tartotta, hogy a 20 felső tagozatos szereplő közül ne emelkedjen ki egy-két főszereplő, mert az egyenrangúvá tételük közösségkovácsoló hatással bír. „Persze, vannak gyerekek, akik gyakrabban, míg mások ritkábban szólalnak meg az előadás során. Egyetértek azonban a turócszentmártoni zsűri által kiemelt mondatokkal: bár a gyerekek csoportban dolgoznak, mégis mindegyikük külön-külön egyéniség marad, akinek saját arca van. A csapatformálásnál ugyanis mindig az a legfontosabb, hogy meghagyjuk a szereplők szabadságát, mindvégig gyerekek maradhassanak“ – fejtette ki.
Laboda Róbert a csoport segítőtársait is hálásan említette meg. „Nagyon szeretnék köszönetet mondani alapiskolánk vezetőségének mindennemű támogatásáért, továbbá Habán Hajnalka és Csenger Henriett tanító néninek, valamint Szabó Csilla rendezőnek, akik szakmailag-lelkileg támogattak. Nem utolsó sorban Huszár Lászlónak, a Duna Menti Tavasz főszervezőjének és Alena Štefkovának, a Scénická žatva főszervezőjének a turócszentmártoni fellépési lehetőségért“ – mondta.
Laboda Róbert azt is elárulta: 2008-ban egyetemistaként már fellépett a szlovák műkedvelő színjátszó csoportok legjelentősebb országos fesztiválján, s az egykori pozitív élményei miatt csoportjával is szívesen tért vissza Turócszentmártonba. „Egyetemistaként a Homodram színjátszó csoporttal a Negyedik nővér című darabot adtuk ott elő. Már akkor tudatosítottam, a színháznak egy nyelve van, nincs több, illetve csak jó és rossz produkciók léteznek. Felejthetetlen élményként raktároztam el magamban az akkori fellépést. Amikor megtudtam, hogy idén a tanítványaim is valószínűleg hasonló kellemes élményben részesülhetnek, gondolkodás nélkül igent mondtam a megtisztelő felkérésre, hogy két napon át a fesztiválon képviseljük a hazai magyar nyelvű amatőr gyermek színjátszókat, illetve iskolánkat, Komáromot és a felvidéki magyarságot“ – fogalmazott.
Hozzáfűzte: nem versenyről, hanem rangos seregszemléről lévén szó, díjakat nem osztottak, ám a bíráló bizottság elismerő mondatai mellé egy emléklapot és egy szép csokor virágot is kaptak. „A csoport fellépése előtt le kellett adnunk egy rövidke szlovák nyelvű lábjegyzetet arról, hogy kik a répaföld lakói, akik majd valamilyen bonyodalommal szembesülnek... Kicsit tartottam attól, hogy milyen bírálatban részesülünk, hiszen a szlovák zsűritagok egy szót sem értettek a magyar nyelvű előadásunkból. Egyszer ugyan megszólaltunk szlovákul azért, hogy a szlovák közönség vegye a lapot. Magyar nyelvtudás nélkül is könnyen követhető volt azonban a mondanivaló, amit erősített a sok arcjáték és mozgás. Érdekes, hogy a magyar szójátékok tartalmára is ráéreztek a jelenlevők, mert a megfelelő időben nevettek, ami szinte hihetetlennek tűnt. Vastapsban volt részünk, kétszer is visszatapsolták a gyerekeket. A szakmai zsűri pedig nagyon elismerően szólt a látottakról, kiemelve: nagyon jó, hogy ott voltunk, bemutatkoztunk“ – ecsetelte a komáromi Pogácsakedvelőkkel átélt újabb pozitív élményeit vezetőjük.
Laboda Róbert végül elmondta, rendezőként a magyar és szlovák szakmabeliek elismerése is további alkotómunkára, kísérletezésre sarkallja őt. „Mindent megteszek annak érdekében, hogy a csoport tagjaival együtt megfelelően kezeljük sikereinket. Jövőre még nagyobb szakmai alázattal valami teljesen új dolgot szeretnénk kipróbálni. Azt is kibírjuk, ha esetleg belebukunk a kísérletezésbe, de reméljük, hogy nem így lesz“ – zárta tájékoztatását Laboda Róbert.
