Kassai gimnazisták részvételével zajlott az I. Kárpát-medencei Diákszínjátszó Találkozó

Gaboda László 2019. június 05., 16:57

Kárpát-medencei Diákszínjátszó Találkozó néven egyedülálló rendezvénysorozatot hívott életre a Magyarság Háza és a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely. A nemzeti összetartozás napja alkalmából szervezett háromnapos táborba Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről (azon belül pedig a Vajdaságból) és az anyaországból érkeztek fiatalok.

Fotó: Mucha Oszkár

A szlovákiai magyar diákszínjátszást a Kassai Gimnazista Színjátszó Társulat (KGSzT) képviselte „Szeretném, ha szeretnének” című lírai összeállításával. Ezzel a Bodon Andrea által rendezett előadással korábban, az idei Tompa Mihály Országos Verseny döntőjében aranysávos 2. helyezést értek el.

A Budapestre érkező diákok hétfőn műhelyfoglalkozásokon vehettek részt, Fazakas Misi irányításával. Az Osonó Színházműhely vezetője délelőtt egy egyórás program keretén belül különböző, a bennünk rejlő valódi lehetőségek felismerésére hívta föl a figyelmet, miközben a közösségi játékok teret adtak egymás megismerésére.

Képgalériánk:
Egyedülálló rendezvénysorozat a nemzeti összetartozás napján Fotó: Mucha Oszkár

Az 54 fős társaság délután két csoportra oszlott, majd újból – ám most a színészi képességek fejlesztésére kihegyezett – szakmai tréningen gyarapíthatta tudását. A találkozó helyszínén, a budapesti Bakelit Multi Art Centerben Fazakas Misi és Mucha Oszkár színművész osztotta meg szakmai ismereteit az érdeklődő ifjúsággal. A játékos és kreatív foglalkozások sokaknak segítettek abban, hogy a keddi fellépéseken a legtöbbet hozzák ki magukból.

Hétfő este a nagyérdeműnek lehetősége nyílt megtekinteni az Osonó immár kilencéves, több mint ötszázszor játszott „Ahogyan a víz tükrözi az arcot” című előadását. A kilátástalan és nyomasztó hangulat keltésének szinte összes eszközével operáló produkció a társadalom égető problémáira igyekezett felhívni a figyelmet. A hétfői programsorozatot végül egy beszélgetés zárta a nézők, illetve a színházműhely vezetője és színészei között.

Osonó Színházműhely

Az Osonó Színházműhely egy Sepsiszentgyörgyben működő önfenntartó, független szervezet, amely színházi, oktatási és szociális projektek lebonyolításával foglalkozik. Rendelkezik egy állandó társulattal, ezen felül azonban folyamatosan igyekszik középiskolásokat és önkénteseket is bekapcsolni tevékenységébe. Éppen ezért nem csoportosíthatjuk őket amatőr vagy professzionális jelzőkkel. Ahogyan Fazakas Misi fogalmazott:

Olyan alkotó embereket akarunk bevonzani, akik kreatívak, és akik színházon keresztül szeretnének megfogalmazni valamit a világnak.”

A budapesti Magyarság Háza kulturális intézmény célja, hogy megerősítse a határon innen és túl élő magyar közösségek közötti kapcsolatokat, valamint, hogy segítsen a pozitív magyarságkép kialakításában.

A két szervezet közötti együttműködés két éve jött létre, majd a folyamatos közös munka révén mélyült el. A mostani programsorozat is ennek gyümölcseként születhetett meg.

Fazakas Misi (jobbról a harmadik), az Osonó Színházműhely vezetője Fotó: Mucha Oszkár

A keddi események fő helyszínét az Akvárium Klub szolgáltatta.

A szórakozóhely KisHALL nevű színháztermében mind az öt csoport bemutatta saját előadását, amelyek a következők voltak: Hol van a boldogság? – Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ, Eszék; Antigoné - ahogyan mi látjuk – Plugor Sándor Művészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy; Csáth Géza: A kert – Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete, Bácsfeketehegy; Szeretném, ha szeretnének – Kassai Gimnazista Színjátszó Társulat, Kassa; A Nap és a Hold elrablása – Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium, Budapest.

A nap egy koncertsorozattal ért véget, ahol többek között fellépett a somorjai The Butchers blues-rock együttes is. A tábor utolsó napján, hazaindulás előtt a Csodák Palotáját látogatták meg a diákok.

Az ilyen rendezvényekre – úgy vélem – szükség van. Szükség van nem csak azért, mert közösséget kovácsol. Nem csak azért, mert összehozza a Kárpát-medence különböző pontjain élő fiatalokat, hogy együtt beszéljék meg közös ügyeiket. Szükség van rá, mert tanít, többé tesz, emberileg fejleszt. Olyan egyedülálló élményeket pakol bele abba a láthatatlan puttonyba, amelyre három átlagos nap nem képes. Fazakas Misi és színházműhelye pedig véleményem szerint minden résztvevő számára maradandót alkotott. Maradandót, előadásukkal és közösségfejlesztő gyakorlataikkal egyaránt.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS