Kállai Ferenc, az örök Tanú
Azon kevesek közé tartozott a magyar színházi életben, akit lehetetlen volt beskatulyázni. Volt Rómeó, a hősszerelmes, ahogy pár évvel később eljátszotta Lajoskát is, a tutyimutyi , mindenki által csak lesajnált bamba fiatalembert egy kultikus, rendszersematikus vígjátékban. Olyan igazi, tőrőlmetszett lajoskásan. De volt Tartuffe, ahogy évekkel később Orgon is. Mégis egy közös van ezekben a szerepekben, mindegyik mélyén ott van az esendő, még a gyűlölnivalóságában is, ha nem is szerethető, de megérthető Ember. Egy magyar nótát legalább akkora átéléssel tolmácsolt, mint Ibsen egész világgal szembeszálló hősét, Dr. Stockmannt. Pelikán elvtárs mégis majdnem „beskatulyázta” őt, de csak majdnem. 173 színpadi szerep, 96 film, megszámlálhatatlan tévéjáték és egyéb fellépés van a rovásán. 100 éve született Kállai Ferenc.
Az 1925-ös év egész sor színészlegendát termelt ki, köztük a Gyomán született Krampner Ferencet, aki 12 évvel később családjával együtt már Budapesten találja magát, az apja borbélyműhelye ugyanis csődbe jutott. Kereskedelmit végez, de mire elindulhatna a színiakadémiai pályája, jön a munkaszolgálat. Megszökik, s szerencsésen túléli a borzalmakat. Alig pár nappal Budapest sikeres szovjet ostroma után az egyik napilapban felhívás várja a fiatal művészpalántákat.
Both Béla, a későbbi Bástya elvtárs, majd Bárdos Artúr is szerződteti. Ekkoriban találkozik először a filmmel is, meglehetősen furcsa körülmények között. A tragikus sorsú, a háború utolsó napjaiban légitámadásban odaveszett Sipos László Fehér vonat című, elkészültekor betiltott háborús szerelmi filmjét (Jávor Pállal és Simor Erzsivel), a háború után új jelenetekkel bővítik ki, amelyben Dénes György mellett szerepet kap az akkor még abszolút pályakezdő Kállai is.
1945 július 5-én lép először színpadra a Koldusopera Filch szerepében, míg utolsó bemutatója, az a bizonyos 173., alig egy hónappal a 80. születésnapja után volt a Magyar Színházban egy Rejtő-összeállításban. Amíg Heltai darabjában még csak ajtónálló, Móricznál Koldus, 1946 novemberében már ő Rómeó Fényes Alice Júliájának oldalán, aki magánéletileg is megpörköli. Ifjú kollégám csak akkor hiszi el, amikor mutatom az előadásról készült képet. Nem is csoda, ő az alig pár évvel később forgatott 2x2 néha 5 című rendszerhű csacskaságból ismeri, amelyben Lajoskát, a főhősnőnek esélytelenül udvarló tutyimutyi fiatalembert alakítja. S aki ezt látta, annak tényleg lehetetlen elhinnie, akkoriban volt ő Rómeó is, mégpedig nem is rossz.
Bárdos Artúr, a Belvárosi igazgatója ezt írja útravalóul az alakítása után: „A siker kötelez. De már nagyon sok kezdeti vált végzetessé, ha nem követte komoly, állandó és szakadatlan munka., és odaadó alázat a művészettel szemben. Most pedig teljes felelősségtudattal kijelentem: Rómeód felülmúlta a várakozásomat. Kitűnő. Csak előre, édes fiam”.
Bárdos nem tévedett, ahogy a pályakezdő Kállai is megfogadta az atyai jó tanácsot. 1948-ban leszerződik a Nemzeti Színházba, s annak hűséges tagja marad a haláláig. Még akkor is, amikor 2000-ben létrejön az új Nemzeti a Duna parton, ő marad a Hevesi Sándor-téri kopottas épületben. Igaz, néha ki-kiruccan egy-egy jó szerep kedvéért, így a kilencvenes években jómagam is láthattam a Vígszínházban, a Madách Kamarában, sőt a Radnóti Színházban is. Az ötvenes években a sztálinista szovjet terméshozam-növelő darabok mellett megkapja első klasszikus szerepeit is, így ő Noszty Feri, Ottó a Bánk bánban, Csongor, Cassio, s két legendás amerikai előadás, Az ügynök halála és a Hosszú út az éjszakába magyar ősbemutatói aranykönyvébe is beírja a nevét.
Előbbi címszerepe Tímár József haláltusája is, amelyben Kálmán György mellett a másik fiú, s ők ketten adják a két fiút az O´ Neill darabban is, ahol a színpadi apjuk Bessenyei Ferenc. S mivel Nemzeti, számos magyar klasszikus és kortárs. 1964-ben találkozik Németh László Villámfénynél című darabjában Nagy Imre körorvos szerepével (már a főhős neve is ingerelheti az akkori hatalmat), s évtizedekkel később maga is megrendezi a darabot a Várszínházban, ahová a körorvos szerepére a rimaszombati Csendes Lászlót hívja meg. De ő Bánk bán, Szakhmáry Zoltán, Szilágyi Mihály, sőt egy másik Bánk bán-változatban Petur bán is.
Ekkoriban készül az Iszony is, egy másik Németh-alkotás, amelyben szintén hasonló figurát ad Takaró Sanyi személyében. De mindegy, milyen figurát bíznak rá, már a puszta megjelenésével hitelesíti azt, s képes még a legellenszenvesebb figuráiban is megjeleníteni az emberit. Ekkoriban játssza el az Orgont felszarvazó és hidegvérrel kisemmiző Tartuffe szerepét, majd pár évtizeddel később magát Orgont. Ez utóbbit Szinetár Miklós rendezi, ahogy A nép ellensége című Ibsen-darabot is, amelyben viszont ő a közösségért akár halálos áldozatra is képes fivér, míg az ellenlábasa Őze Lajos. Rajk András írja a legendás alakításról: „Kállai Dr. Stockmannja anélkül köti és állítja érzelmileg is maga mellé a nézőt, hogy egyetlen erős, vagy erőszakos hatást latba vetne ennek érdekében”.
Ekkoriban mutatják be Csurka István Döglött aknák című fergeteges, rá és Major Tamásra írt rendszerellenes bohózatát is, de az a rendszer még tudta, a felgyülemlett feszültséget valahol ki kell engedni. Ekkoriban készül a korszak jelképes mozija, Bacsó Péter A tanú című halhatatlanja is, amely ugyan hivatalosan tíz évig trezorban vesztegel, de zárt klubokban az elvtársak halálra röhögik magukat. Pelikán elvtárs majdnem eggyé válik Kállai Ferenccel, de színészi óriásságára jellemző, hogy még ezt a figurát is viszonylag könnyedén lerázza magáról.
Lehet, ebben segít ez a tíz év is, ahogy a kilencvenes évek közepén készült folytatáskor a közönség még mindig az első legendás szállóigéit mormolja, s csalódottan állapítja meg; bizony az első rész utánozhatatlan és másolhatatlan. Bár ő sem fogadja kitörő örömmel az 1978-as radikális Nemzetis változásokat, őt ez szerepileg nem nagyon érinti, hisz ő Danton Székely korszaknyitónak szánt rendezésében, Zsámbékinál ő Molière úrhatnám polgára, ahogy Luka az Éjjeli menedékhelyben, valamint a nagyhasú Falstaff (közben Csik úr A Pogány Madonna című Bujtor-krimiben), s mivel ekkor már országgyűlési képviselő is, mindent megtesz azért, hogy az alig pár évig regnáló kaposvári csapat megkapja a Nemzeti akkori kamaraszínházát, a később világhírnévig jutó Katona József Színházat, amelyhez alapítóként két lázadó öreg, Major Tamás és Gobbi Hilda is csatlakozik.
Ebben a pár évben dolgozhatott együtt vele a szintén Kaposvárról érkezett Koltai Róbert: „Erő, bölcsesség, végtelen jóság és szeretet. A világ és a benne élők mélységes ismerete jellemezte. Ez nem tanulható, ez a tehetség, ezt ő magával hozta. Kíváncsiság az újra, az új területek meghódításának vágya is sajátja volt.
Ránk, akkori fiatalokra is tekintett. Nyitott volt. Sok mindent adott, de talán számomra a legfontosabb és legmeghatározóbb a küldetéstudata volt. Örömet szerezni az embereknek és ezt mindegy, hogy drámában vagy vígjátékban, filmben, vagy akár egy dalban adod. Ez különösen jellemző volt rá”. Koltai később két fontos filmszerepet bíz rá; az Igazgatót játssza A miniszter félrelép című bohózatban, s neki adja az életrajzi ihletésű Ámbár tanár úrban a saját édesapja szerepét is.
A kilencvenes években Budapesten élvén személyesen is figyelemmel kísérhettem a pályáját, első általam látott alakítása az öreg Sebők szerepe volt az Elveszett paradicsomban, az előadásban a fiát Cserhalmi György játszotta. De ő volt Jakab polgár is Márai A kassai polgárok budapesti bemutatóján, Gibbs doktor A mi kis városunkban, s pár évvel később szintén Tolnay Klári partnere lehetett Az Utazások nénikémmel című habkönnyű történetben a Madách Kamarában. De a kilencvenes években játszotta el Poloniust, Baradlay Kázmért, Örkényi Vilmos bárót (ismét Tolnay partnereként), Bálint András a Radnótiba hívta a Rokonok Kardics szerepére, s nem mondott nemet Eszenyi Enikőnek sem, aki a Vígbe csalta el egy piciny szerepre a Sok hűhó semmiért előadásába.
Igaz, olyan partnerei voltak, mint Tordy Géza, Avar István, Reviczky Gábor és Farkas Antal. A tanú árnyékában nem maradtak el a további jeles filmszerepek sem, s 1977-ben olyan világsztárok elől hozta el a legjobb férfialakítás díját, mint Gerard Depardieu, Paul Newman vagy Erland Josephson. Pár évvel a halála előtt Sándor Pál filmjében, a Noé bárkájában áll utoljára felvevőgép elé, amelyben Garas Dezsővel és Törőcsik Marival remekel.
Bár 15 éve nincs már közöttünk, Kállai Ferenc nemcsak színészként, emberként ma is a legnagyobbak közé tartozik. Hisz miért is írnánk múlt időben. Színházi alakításai, legendás filmszerepei máig velünk élnek, s amikor sokadjára is elővesszük A tanút, rádöbbenünk, hogy tulajdonképpen mindannyian Pelikán elvtársak vagyunk. Hisz ma is érhet mindannyiunkat egy komoly névtelen feljelentés.
