Jiøí Menzel homlokcsókja és egyéb lélekröptető élmények - Szvrcsek Anita mindennapjai

- Immár második éve a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatát erősíti, miközben a Komáromi Jókai Színház közönsége hiányolja Önt. Ennyi idő elteltével hogyan emlékezik vissza a történtekre: miért távozott a Felvidékről Kelet-Magyarországra, és ott hogyan alakult a pályája?

- Részben a sors, részben jómagam, legfőképp pedig sajnálatos galád történések eredménye, hogy távoztam e színtársulattól. Legutolsó komáromi szerepem Tigris Niki popdíva karaktere volt, Tasnádi István Magyar Zombi című darabjában, illetve a Rumcájsz című mese Jicsínyi grófnője. Felvidéki lehetőségek hiányában előbb szabadúszóként Budapesten, illetve Pozsonyban dolgoztam, két évada pedig a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban játszom. Nyíregyházán igazán csodás dolgok értek utol, és sokszor éreztem azt a kivételes szeretettel bíró, nyitott társulatnak köszönhetően, hogy végre megérkeztem. Itt az Anconai szerelmesek Dorinájaként élhettem meg életem első nyíltszíni tapsát. Ha jól tudom, kilencszáz ember tapsolt bele a játékomba. Nem szeretném ezt túldimenzionálni, de örök lélekröptető eseményként raktároztam el, valami fenomenális impresszió volt. Egressy Idősutazás című darabjában Nagyezsda karakterének köszönhetően, amelyben tömésekkel jócskán túlproporcionált testtel, brezsnyevi szemöldökkel, maszkulin attitüddel ellátott orosz katonanőt alakítok, megélhettem, hogy térdcsapkodva kacagnak a nézők. Ennyire harsány reakció a közönség részéről számomra szintén újszerű volt. A Taurin Trauma című előadásban pedig egy igazi vamp díva lehetek, s bár ötvenvalahány előadáson túl még mindig „nem tudtam felcímkézni“, ki illetve mi is valójában az általam alakított karakter, a visszajelzések szerint a közönség mindezek ellenére kedveli a játékomat. A legnagyobb volumenű szerepem azonban mindenképpen a Lessing által írt Emilia Galotti című előadás Orsina grófnője. A drámát a kritikusok ebben az évadban magyarországi viszonylatban beválasztották a 40 legfontosabb színházi előadás közé, és hajszál híján meghívást kaptunk a  Pécsi Országos Színházi Találkozóra, a POSZT-ra, ahol 14 darab versengett, a mi Galotti-előadásunk pedig kvázi tizenötödikként csúszott le erről a lehetőségről - a válogatóbizottság elmondása szerint. A grófnő szerepét úgy éltem meg, mint afféle ajándékot, amit olykor a szentek türelmével kell kivárni. Ha a közel két évtizedes színészi pályám során csak ezt játszottam volna el, már akkor is megérte volna ezt a hivatást választanom. Számomra mindezek a sorstól hatalmas áldások, kárpótlások, csodák, amiért nagyon hálás vagyok az Égieknek.

- Az eltelt évek során egyik felvidéki színtársulat sem tartott igényt legalább a vendégjátékára?

- Korábban kaptam ajánlatot a kassai Thália Színházban való vendégszereplésre, egy Shakespeare-darab kapcsán merült fel a nevem, végül valamiért mégsem én játszottam el, belső emberrel oldották meg a feladatot. Nagy boldogság volt a hetényi Csavar Színházzal próbálni az Ibusár című darabot, de fájdalom, hogy időhiány miatt visszaadni kényszerültem a szerepet, mivel párhuzamosan a pesti Karinthy Színházban közreműködtem, és lehetetlen volt egyeztetni a két próbafolyamatot. Ezenfelül nem ért felvidéki megkeresés. Persze, nézőként azóta sem kerülöm a Komáromi Jókai Színházat, ha időm engedi, megtekintem az előadásait.

- Eközben filmszínészként is bizonyíthatott. Legutóbb két „nagyágyúval”, az Oscar-díjas Jiøí Menzellel és a jubileumi Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a külföldi filmek kategóriájában a legjobb öt között esélyes Tomi Erdmann című német-osztrák vígjáték főszereplőjével, Peter Schimonischekkel együtt forgatott A tolmács című szlovák filmben. Mekkora kihívás volt a két filmes legendának megfeleni?

- Martin Šulík rendező hívott meg a tervezett film szereplőválogatására. Akkor még nem sejtettem, hogy babát várok. Szerencsére, miután ez kiderült, a rendező továbbra is ragaszkodott hozzám, a remek operatőrnek pedig sikerült elrejtenie a növekvő pocakomat. A filmben Peter Schimonischeknek, aki Jiøí Menzel mellett a másik főszereplő, az élettársát alakítom. Német nyelven forgattunk, sem ez, sem annak ténye, hogy milyen briliáns partnerekkel állok szemben, nem könnyítették meg a feladatomat. Ráadásul Peter gyakran improvizált, idomulnom kellett az  munkamódszeréhez. Jóleső érzés, hogy mindketten úgy summázták, sikerült megfelelnem az elvárásoknak. Minél inkább egymásra hangolódtunk, Peter annál jobban nyitott felém. Jiøí Menzel pedig kezdettől fogva nagyon bűbájos, közvetlen volt. Sokat mesélt a kétéves kislányáról, akivel 77 éves korában ajándékozta őt meg a sors. Forgatás közben pedig szerényen elnézést kért az esetleges bakik miatt. Amikor pedig megjegyeztem, hogy annak, aki annyi szépet adott a világnak, mint ő, nincs miért elnézést kérnie, hálával nyugtázta, és kedvesen meghatódott, majd homlokon csókolt.

- Úgy tudom, hogy gömbölyödő pocakkal, a vissza-visszatérő kánikulában is fellép bizonyos darabokban. Mikorra várják az újabb családtagot?

- Augusztus végén vagy szeptember elején esedékes a baba érkezése. Párom és a tizenegy éves kislánya, illetve az én Lencsim is nagyon várja már a kistestvért. Eközben a fellépéseim miatt még mindig sokat vagyok úton. Bár az állapotom miatt már inkább a pihentetőbb időszaknak kellene dominálnia, az említett bécsi filmforgatásra értelemszerűen nem tudtam nemet mondani. A Comedy Central humorcsatornán pedig második évadját éli a nagy rajongótábornak örvendö Tömény történelem című sorozat. Annak lehetőségéről, hogy én is figurálhatok benne, szintén nem tudtam lemondani. Még a színpadról sem távoztam, ugyanis a Nemzeti Színházban, illetve Debrecenben vendégszerepeltem a Taurin trauma című előadással. Nagyon szeretem, sőt, patetikum ide vagy oda, szívembe zártam a nyíregyházi színtársulatot, s merészelhetem mondani, hogy ez halleluja, kölcsönös. Öröm hozzájuk újra és újra visszatérni, egy közösséget alkotni velük, ezért vállaltam el az utolsó győri vendégszereplést is. Aztán már csak pár nap budapesti forgatás és egy énekes fellépés van hátra, utána pedig már kizárólag a kisbabánkra összpontosítok. Nem határoltam be az anyasági szabadságom hosszát, bár elárulom: az egyik magyarországi vidéki színház már tavasszal egy nagy szereppel vár. Persze, ezt majd felülírja az élet, illetve az érkező kisember, mivel a következő hónapokban természetszerűen mindennel szemben a pici élvez majd elsőbbséget.

- A júniusban Komáromban zajlott jubileumi Kaszás Attila Versmondó Fesztiválon a zsűri tagjaként értékelte a diákokat. Színésznőként a Felvidéken mikor láthatjuk Önt viszont?

- Igen, utólag kisebb vicces performansszal végződött a közreműködésem: amikor felszólítottak a szakmai véleménymondásra, hirtelen álltam fel, majd zúgni kezdett a fülem. Észleltem, hogy összefüggéstelenül beszélek, forogni kezd minden, kiugrik a szívem és máris elájulok…Végül leültettek, így megúsztam az összeesést. Mindez azért történt, mert a babácska miatt alacsony a vérnyomásom. A zsűrizések mellett a környéken énekes fellépéseim is gyakran vannak. Hogy mikor térek vissza? Ez nem rajtam múlik. Bevallom, a komáromi színpad, valamint néhány szeretett kollégám, akikkel azóta is becses viszonyt ápolok, továbbá a komáromi közönség nagyon hiányzik nekem. Felfűzhetetlenül jólesik, hogy mindmáig, négy év távlatából is folyamatosan érdeklődnek az esetleges komáromi visszatérésem felől. Leveleket kapok, hogy visszavárnak, s mennyire hiányzom az itteni deszkákról, illetve engem láttak volna szívesen ebben-abban a szerepben. Mindez fölöttébb lélekemelő és szinte hihetetlen. Sok minden azonban nem tőlem függ...