Jávor, akiért Felvidéken is máig rajonganak
Jávor Pál azon ritka színészek egyike volt, aki egyszerre volt ösztönös és intellektuális is. Kevesen voltak, akik olvasottabbak és tájékozottabbak lettek volna nála, de mégis sokszor az ösztöneire hagyatkozott, s nem bírt a vérével. sem. Ahogy emlegették akkoriban, ha Jávor beindult, akkor be volt indulva, s nem egy étterem, vendéglő berendezése bánta. Hihetetlen mélységeket és magasságokat járt be, az Aradon megélt rendkívüli szegénységből jutott el a pasaréti villájáig, a nyugodt és békés családi otthonig, ő volt az első magyar szupersztár, 67 filmben játszott, szinte kivétel nélkül főszerepet, mégis nyilas suhancok köpködték le az utcán, s ekkor ő maga sem adott volna egy lyukas garast sem az életéért. Amerikába hívták, de csak akkor ment ki, amikor már nem kellett, s hazajött meghalni. Több mint hatvan évvel a halála után is ő a legnépszerűbb magyar színész, akinek nálunk, a Felvidéken is komoly rajongótábora van.
„Ha még egyszer születnék, cigányprímás lennék” – nyilatkozta a Dankó Pista világsikere után, pedig ekkor már több tíz film van utána, bomolnak utána a nők, s nemcsak a filmvásznon, de a színházban is befutott sztárnak számít, aki a Nemzeti Színház tagja, s olyan partnerekkel játszhat együtt, mint Bajor Gizi, Tőkés Anna, Titkos Ilona vagy Makay Margit, hogy csak a hölgyeket említsük. Szem előtt van, firkászok lesik minden lépését, van olyan év, amikor tíz filmet is forgat, s négy-öt bemutatója is van a Nemzetiben. És sok-sok konfliktusa igazgatójával, Németh Antallal, aki nem győzi neki küldeni a hivatalos figyelmeztető leveleket; kevesebb filmet s több alázatot a színháza, a Nemzeti iránt. De ő is tudja, a film a jövő, vagyis már a jelen műfaja, amely a sztárság mellett pénzt is hoz a konyhára.
Méghozzá sok-sok pénzt, s Jávornak elege volt a nélkülözésből, amely gyerek- és kamaszkorára is annyira rányomta a bélyegét.
Aradon született.1902 januárjában egy 53 éves városi hivatalnok s egy 17 éves cselédlány szerelemgyerekeként, s az apa csak a második gyerekük születése után veszi feleségül az asszonykát, s ezzel a saját nevére a fiúkat, s mire a harmadik fiú is megszületik, a papa meghal, s édesanyjuk, akit csak Édesnek hívnak, keserű körülmények között, sok-sok megaláztatás árán neveli fel a fiúkat. Legkevesebb gondja Palival van, aki már tizenévesen megszökik (évtizedekkel később találkoznak majd csak Budapesten), előbb kiszökik a frontra, ahol katonák leveleit kézbesíti, majd amikor Arad mindenféle ellenállás nélkül Romániához kerül, egy ingyenes vasútjeggyel elindul Koppenhága felé, de csak Budapestig, Kőbányáig jut, ahol leteszik a vonatról.
De felveszik a Színművészeti Akadémiára, s 1922-ben oklevelet is szerez, ha nem is ott, de az Országos Színiegyesület iskolájában. Ne feledjük, Trianon után vagyunk, az országnak legkisebb gondja is nagyobb a kultúra támogatásánál, így többnyire vándortársulatok működnek, amelyek járják a vidéket, míg egyes városi társulatok egyszerre több város színházi érdeklődését is kielégítik. A kor jellemzője, hogy 3-4 hetente új darabot próbálnak, a színészt sokszor természetben fizetik ki, ha éppen jut az is. Bár Jávor Budapesten kezdi a pályáját, de már akkor is összeférhetetlennek tartották, aki sosem tartott a száját, s ha úgy adódott, a keze is gyorsan eljárt. A hőn áhított budapesti karrier helyett így gyorsan vidéken találta magát. Székesfehérvár, majd Szeged következett. Ekkoriban még csak a némafilm hódított, s 1929-ig kell várni Magyarországon arra, amíg az első hangos film, ami egyúttal az utolsó néma film is, leforgatásra kerül.
De ez az időszak Jávort már szintén Budapesten találja, a Magyar Színházban játszik, majd egyik partnere, Makay Margit ráveszi a Vígszínház vezetőit, szerződtessék az akkoriban Amerikába távozott Lukács Pál helyére.
Nem lehetett könnyű a döntés, hisz Jávort a híre mindenütt megelőzte. „Amikor feljött Pestre, vidéki vendéglők hangulata lengett utána. Korona-kávéházak, éjszakai pállott mulatások hangulata, vidéki sétaterek álmos regényes emléke. Nehezen tudott beilleszkedni a pesti színházi világba, ahol alkalmazkodni kell…” – írja róla Kellér Andor. A Vígszínház vezetői mégis meglátják benne azt a színészt, aki képes bevonzani a polgári közönséget, s 1930 szeptemberében bemutatják A koldus operája címmel Brecht Koldusoperáját Heltai Jenő felhígításában, s Jávor Bicska Maxijával.
Figyeljük a dátumot, 1930 szeptemberében vagyunk, odakint dúl a világgazdasági válság, de elindul a magyar hangosfilm, s a filmrendezők és a producerek az amorózó Jávorban látják az eladhatóságot. Legyen az hetyke katonatiszt, csélcsap földbirtokos, a szeretőit szakmányban cserélgető gyáriparos, de akár egyszerű bolti segéd is. „Én vagyok a Jávor Pali” – s ennyi elég is a sikerhez. S ha még akad egy jó sláger vagy netán cigány a filmben, akkor a film eleve sikerre volt ítélve. Ővé a főszerep a már ténylegesen első hangosfilmben, A kék bálványban is, amely ugyan megbukott, de ekkor már javában zajlanak az előkészületek a Berlinből hazaérkező Székely István irányításával a Hyppolit, a lakáj c. vígjáték forgatására, amely Csortos Gyulával, Kabos Gyulával, Gózon Gyulával, Fenyvessy Évával és természetesen Jávor Pállal meghozza az annyira áhított sikert. A magyar hangosfilm első korszaka végre berobban, s a színházak komoly aggodalommal néznek a jövőbe, mert nem véletlenül veszélyes vetélytársat látnak a filmben.
S a magyar filmek mellett megjelennek a nyugati újdonságok is. Jávorért különharcot vívnak az egyre-másra alakuló filmstúdiók, s Jávor ingázik a lakásától a filmgyárig, onnan a színházba, majd késő este vagy a mulatozás mértékétől függően hajnalban haza.
Viszont megtalálja a családi nyugalmat egy kétgyerekes zsidó asszony, Landesmann Olga mellett, aki utolsó napjáig kitart mellette, követi amerikai emigrációjába, s bár maradhatna Kanadában élő fia mellett, hazatér a nagybeteg Jávorral.
1935-ben váratlanul éri a hír, a Nemzeti Színház újonnan kinevezett igazgatója, Németh Antal a társulatába akarja szerződtetni. Ez minden álmai netovábbja, hisz mindig drámai színésznek tartotta magát, s nem könnyűvérű szépfiúnak, ahogy az egyre sokasodó filmek, s kocsmai szereplései mutatták. Németh vállalta a személyével járó kockázatot, s talán egyiken sem bánták meg a sok-sok emlékezetes szereppel, ugyanakkor rengeteg összezördüléssel járó közös éveket. Bár Németh egyre nehezebben viselte Jávor kilengéseit, folyamatos filmezéseit, Jávor színrelépései a Blaha Lujza téri színpadon örömünnepnek számítottak. Mercutio, Petruchio, Noszty Feri, Peer Gynt, Rank doktor, ifj. Nagy vagy Arman Duval szerepe, amelynek jelmezében Bajor Gizi társaságában utoljára lépett a Nemzeti deszkáira 1944 márciusában. De ekkor már 67 filmszerep van mögötte, több egykori színpadi sikerét is eljátszotta a filmvásznon is, így egy különös magyar változatban Petruchio lehetett Karády Katalin Katája oldalán, de többször belebújik Harsányi Zsolt felvizezett, hapyendesített változatában Noszty Feri bőrébe is. Mielőtt külön kitérnénk a majdnem világhírnevet hozó Dankó Pistára, említsük meg a sok-sok Jávor-film közül a Zilahy Lajos regényéből, s Zilahy Lajos közreműködésével készített Halálos tavasz c. filmet, amelyet nevezhetnénk az első magyar erotikus beütésű filmnek, is, s amely ugyancsak kiverte a biztosítékot a szélsőjobbnál.
A film női főszerepét az Egyed Zoltán által felfedezett Karády Katalin játssza, akinek színészi képességeit sokan kétségbe vonták, egyedi mély, búgó hangja viszont tökéletesen megfelelt a végzet asszonya eljátszására.
Később a sikert megismétlik, a Valamit visz a víz c. történetet három évvel később maga az író, Zilahy rendezi. De a sok-sok, gyakorlatilag egy kaptafára készült film közül említsük meg a Csathó Kálmán regényéből adaptált Fűszer és csemege c. filmet, amely merész társadalomkritikát is tartalmazott, vagy a bolondos Egy tál lencsét, a Márai Sándor öccse, Radványi Géza által, Mikszáth A beszélő köntös c. regényéből forgatott játékfilmet, amely színesben is megőrizte Jávor alakját. 1940-ben készül el a Dankó Pista, amelyben a sok-sok cigánynótás film után ő lehetett a tragikus sorsú nótakirály.
Csak egyetlen egyszer halt meg a celluloidszalagon.
Mint Dankó Pista. „Ezt az egyetlen filmjét szabadna megőrizni. Mert ez már nem »a Pali«. Ez már Jávor Pál” – írja Thurzó Gábor. Amikor már kint él Amerikában, ezt a filmjét látja meg Mario Lanza, aki Hollywoodban épp a nagy énekes, Enrico Caruso szerepére készül. Jávor kap is egy komoly szerepet a filmben, eljátszhatja a nagy Caruso egyik legkedvesebb barátját benne. A szerep végül fogy-fogyogat (Jávor már képtelen hosszabb angol szöveget megtanulni), végül marad pár ágrólszakadt mosoly az utókornak.
De addig még sok víz és sok hulla lefolyik a Dunán. Jávornak nem bocsát meg a szélsőjobb, nem bocsát meg az egykori öltözőtárs, a nyilasok alatt teljhatalmú Kiss Ferenc, s Jávort koszos képű nyilastanoncok köpködik le a nyílt utcán, majd Sopronkőhidán egyik börtönőre csodálkozva bámul rá: „Művész Úr, maga itt?” De túléli, ahogy a felesége is, s 1945 nyarán már Keleti Márton filmjében forgat, immár negyven felett ismét ifj. Nagy lehet. Ráborul a szekér, de a happy end így is elkerülhetetlen. Nem is sejti még ekkor, hogy ez lesz az utolsó Magyarországon forgatott filmje. A felvidéki Vozári Dezső írja a filmről: „A tanítónő sem elgondolásánál, sem megformálásánál, sem kivitelénél fogva nem képviselheti az új Magyarországot a művészet e fontos területén.” Leghőbb vágya ekkor, hogy ismét a Nemzeti megbecsült tagja lehessen, de az önmagát igazgatónak kinevező Majornak, aki annak idején legfeljebb csak tiszti szolga lehetett Jávor mellett, nem kell. Várkonyi a Művész Színházban megdobja őt Petruchio szerepével, s Turay Idával el is bolondoznak 67 alkalommal, de egyszer csak ennek is vége lesz. „Szeretem a fajtámat, nem tudok elmenni innen. Nem is akarok. Az én ideálom Széchenyi és nem Charles Boyer” – nyilatkozza egy 1940-es interjúban, pedig ekkor pályája csúcsán van, s a sok-sok magyar filmfőszerep mellett két olasz, s egy osztrák film főszerepét is eljátszotta már. Az egyik olasz film rendezője Radványi Géza volt.
A pár hónaposra tervezett amerikai túra tizenegy évesre nyúlt, de Mr. Dzsévör, ahogy Amerikában a nevét ejtették, se Hollywoodban, se az amerikai magyarok között, se Izraelben nem találta meg a számításait. Pedig hallgathatott volna Zilahyra, aki szerint „az író és a színész sánta kutya lesz, ha elveszíti az anyanyelvét”. Súlyos beteg volt már, amikor megkapta az engedélyt, hazajöhet. Azt is meg kellett élnie, hogy a szélsőjobbos eszméket felvállaló Páger Antalt már egy évvel korábban hazacsalták, aki ott folytatta színészi pályáját, ahol abbahagyta. Jávornak ez nem sikerült, marad a Petőfi Színház, ahol Maugham A királyért c. drámájában léphet fel utoljára az ifjú Szinetár Miklós rendezésében. Ja, és pár előadás erejéig lehetett Széll Kálmán is. Gyomorrákja azonban véglegesen pontot tett egy kivételes karrier végére, amelyről már ő maga számot ad 1946-ban megjelent Egy színész elmondja c. visszaemlékezéseiben. Később Bános Tibor írja meg az életét, a minap pedig Vajda Pierre ír róla egy vaskos regényt (Ripityom), amely főleg Jávor árnyoldalas napjait (Aradi kezdetek, vidéki színházi lét, botrányok, az amerikai 11 szűk esztendő) veszi számba.
Jávort a felvidéki közönség igazából csak a visszacsatoláskor ismerhette meg, s bizony a szocializmus évei alatt is csak pár filmjét vetítették (a felvidéki kapcsolódású, Fedák Sári által fémjelzett, Iza néni, amely egy Selmecbányáról induló, tanítónőből lett revütáncos édes-bús, irredentizmusba hajló története, például el is veszett a háború forgatagában), Jávor e nélkül a film nélkül is nálunk is a nagy közönségkedvenc volt és maradt, aki főleg az idősebbek körében ma is szinte családtagnak számít.
