Ismét az Esterházy-monodrámával turnézik a Boráros Imre Színház

Boráros Imre révkomáromi színművész, a Boráros Imre Színház megalapítója portálunknak elmondta: február 25-én, szerdán 18 órától a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán Hajtman Béla pedagógus meghívásának eleget téve adják majd elő Siposhegyi Péter „Hantjával sem takar – János passió“ című egyfelvonásosát. „Minden érdeklődőt hívunk-várunk a Dražovská utcában székelő kar földszinti A9-es előadótermébe. Március 10-én, kedden pedig a XXI. század magyar drámájáért alapítvány meghívására Budapestre utazunk. Aznap 19 órától a H13 Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központ Horánszky utcai színháztermében szerepelünk ugyanezzel a produkcióval, amely előtt dr. Molnár Imre történész mond majd bevezetőt. Mindkét fellépésünk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően valósulhat meg, azokra a belépés díjtalan“ – tájékoztatott.

Siposhegyi Péter 2007-ben Boráros Imre felkérésére gróf Esterházy János mártír-politikus emléke előtt tisztelegve, halálának 50. évfordulója alkalmából rövid idő alatt írta meg ezt a monodrámát. A révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában 2007. március 25-én megtartott ősbemutató előszavaként Duray Miklós fővédnök mondott a mindmáig nem rehabilitált vértanúnk életművéhez, emlékéhez méltó ünnepi beszédet. Azóta a szívhez és észhez egyaránt szóló produkció számos bel- és külföldi helyszínen – például Magyarországon, Ausztriában, Svédországban és Belgiumban – hirdette Esterházy példaértékű helytállását.



A mű szerzőjének társaságában megtartott bemutató után két és fél évvel, azaz 2009 őszén fiatalon elhunyt Siposhegyi Pétert régi ismeretség fűzte hazai magyar színjátszás kiemelkedő képviselőjéhez, Boráros Imréhez, aki előbb a tehetséges szerző „Mielőtt csillag lettem“ című, Viszockijról szóló monodrámáját, majd a Márai Sándornak emléket állító „Állampolgár“ című darabját vitte sikerre. Ezért tett eleget Boráros azon felkérésének, hogy egy újabb egyfelvonásosban dolgozza fel a gróf életének 1936 és 1957 közti időszakát, sokrétű munkásságának azt a két évtizedét, amikor a felvidéki és az egyetemes magyarság jogaiért mindenkor bátran kiálló keresztényszocialista politikus az Egyesült Magyar Párt elnöke lett.

Esterházy többek között szorgalmazta a felvidéki magyar nemzeti közösség önrendelkezésének megvalósítását, a trianoni békeszerződés revízióját és a magyar politikai egység megteremtését. 1942-ben a szlovák parlamentben egyetlenként szavazott nemmel a hazai zsidók deportálására. Majd sok – Gestapo elől menekülő – zsidónak segített Magyarországon át nyugatra jutni, amiért körözték őt. 1945 nyarán Gustáv Husák akkori csehszlovák belügyminiszter Pozsonyban letartóztatta és „hazaáruló, fasiszta kollaboránsként“ adta át Esterházyt a szovjet ügynököknek. A Nemzeti Bíróság szenátusa 1947. szeptember 16-án kötél általi halálra ítélte őt, majd az ítéletet életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatták. Halálos ítélete kimondásának idején Szibériában végzett kényszermunkát, ahonnan 1949 tavaszán súlyos tüdőbetegséggel hozták vissza Csehszlovákiába. Több börtönben elszenvedett raboskodását követően 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg. Holttestét elhamvasztották, ám még a maradványait sem adták ki a családjának – azokat máig keresik.

A Siposhegyi-monodrámában a nagypénteki szertartások világa elevenedik meg, hiszen egy ember áldozatáról van szó. János (Boráros Imre) Esterházy gróf tragikus sorsának fontos részleteit – annak lelki és politikai hátterét is feltárva – eleveníti fel. A szertartásvezető-kikiáltó (Tarics Péter) a nagypénteki gyászszertartások szokásos eszközét, a kereplőt használja. A 12 stáció hossza a történet haladtával úgy rövidül, ahogy elfogy a főszereplő körüli élet. A bemutató óta mindenütt töretlen sikert arató produkció zenei szerkesztője Zsákovics László, zenei munkatársa Hanzsér Árpád, művészeti munkatársa Petrécs Anna, a díszleteket pedig Csicsói Nagy Géza tervezte.
 

A vértanú gróf előbb 1992-ben a pesti Szép utcában, majd 1998-ban a mírovi rabtemetőben kapott emléktáblát, 2005-ben pedig a komáromi járásbeli Búcson avatták fel az első szlovákiai köztéri szobrát. 1994-ben elsőként – in memoriam – neki ítélték oda a hazai magyar parlamenti képviselők által alapított Pro Probitate (Helytállásért) díjat. Bár 1993-ban Göncz Árpád kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek nyilvánította, őt pedig rehabilitálta, ugyanez mindmáig sem Csehországban, sem pedig Szlovákiában nem történt meg.

Esterházy halálának 55. évfordulójára emlékezve, 2012. március 20-án a Brüsszeli Magyar Nagykövetség Balassi Intézetében Bauer Edit és Mészáros Alajos akkori európai parlamenti képviselő támogatásával valósulhatott meg a monodráma újabb sikeres külföldi bemutatója. Annak fényét az is emelte, hogy az előadás előtt Esterházy János unokája, Giovanni Malfatti di Montetretto tartott ünnepi köszöntőt.

Boráros Imre a Hírek.sk-nak végül azt is elárulta, hogy a Boráros Imre Színház bel- és külföldön is folytatja nemzettudat-formáló fellépéseit: „Április 21-én, kedden Csáky Pál európai parlamenti képviselő meghívásának köszönhetően ismét felléphetünk a Balassi Intézetben. Aznap este 19 órától Csáky Pál „Hit és hűség – történelmi visszapillantás 1889-1989“ című színpadi játékával szeretnénk tartalmas és élvezetes perceket szerezni az ottani közönségnek“ - tájékoztatott. A lelkes csapatnak vélhetően hasonló ovációban és tapsviharban lesz majd része, mint amilyenben eddig is volt az Egyesült Államoktól a Felvidéken át Ausztráliáig.