Illésháza posztumusz díszpolgára lett a 20 évvel ezelőtt elhunyt Holocsy István

„Családunk meghívott vendégként vett részt a vasárnapi emlékműsoron. Nagyon örültünk annak, hogy a helyi csemadokosok kezdeményezték és megszervezték ezt a rendezvényt. Mivel a nyári szabadságidényben sokan utaznak, s a színház működése is szünetelt, ezért akkor nehéz lett volna időpontot egyeztetni a szereplőkkel, valamint a meghívott hazai és magyarországi vendégekkel. Korábban Tóth Tibor, Jászai Mari-díjas színművész, a Komáromi Jókai Színház igazgatója Budapesten felkereste Pista két volt főiskolai osztálytársát: Gálvölgyi Jánost és Reviczky Gábort, akikkel videó-interjút készített. Az összeállítást Illésházán az életútja jelentősebb mozzanatait, szerepeit felidéző hang- és filmfelvételekkel együtt láthattuk-hallhattuk. A megemlékezésen a rokonokon kívül egykori gimnáziumi osztálytársai (köztük volt padtársa, Reicher Gellért, a Külhoni Magyarságért Díjjal nemrég kitüntetett Szőttes Kamara Néptáncegyüttes szervezőtitkára) és kollégái is részt vettek. Többen fel is szólaltak vagy szerepeltek a megható műsorban. A rendezvény fénypontjaként Fehér Tibor, Illésháza polgármestere a község posztumusz díszpolgára titulussal illette őt, átvettük a címmel járó emlékplakettet és díszpolgári oklevelet. Sokan voltak jelen a síremléke megkoszorúzásánál is. Minden nagyon szívmelengető volt, köszönet érte a szervezőknek!“ – mondta el portálunknak a színművész özvegye, Holocsy Vera.

Holocsy István mindig erősen kötődött Illésházához, ahová budapesti főiskolásként és komáromi színművészként is gyakran hazajárt.  

„Pista életében a szülőfaluja volt a biztos pont. Pozsonyi gimnazistaként is Illésházán élt a szüleivel, naponta utazott a fővárosba. Majd egy évig Pozsonyba járt színművészeti főiskolára, és csak azután vették őt fel újból elsős hallgatónak a budapesti színművészeti főiskolára, ahol 1973-ban szerzett színészi oklevelet. Közben amikor csak tehette, hazautazott Illésházára, mert nagyon szerette szülőfaluját és az ott élő embereket. Diplomaszerzés után szerződött az akkori Magyar Területi Színházhoz (MATESZ), ahol bő két évtizedet töltött, 1981-től az intézmény művészeti vezetője is volt. Sosem merült fel benne az az ötlet, hogy esetleg színészként Magyarországon maradjon. A szülőföld és a felvidéki magyarság szeretetén kívül az a tény is hazahívta, hogy a szlovák állam volt ösztöndíjas diákjaként kötelességének érezte a visszatérést. Persze, vendégszerepléseket szívesen vállalt Magyarországon. Bár a ´90-es évek elején rövid időre lazábbá vált a kapcsolata a komáromi színházzal, mert önálló vállalkozásba kezdett, ám egy-egy szerepet akkoriban is vállalt. Majd 1994-ben pályázatot írtak ki az akkor már Komáromi Jókai Színház néven működő intézmény igazgatói posztjára, amit megnyert, így 1994. június 1-től egészen a halálig irányította annak munkáját“ - elevenítette fel a művész Illésháza iránti szeretetét és pályája alakulását özvegye.

Személyes vonatkozásként hozzáfűzte: „Mi 1973 áprilisában ismerkedtünk meg egymással, 1974 májusában pedig összeházasodtunk, s azóta egészen az 1996 nyarán bekövetkező haláláig Komáromban éltünk. Félig komáromiként is azonban gyakran járt vissza a szülőfalujába, főleg addig, amíg éltek az idős szülei. Hozzájuk egy verset is írt, amit Kmeczkó Mihály irodalmár-színházi dramaturg újságban is megjelentetett“.

Portálunk kérésére, hogy nevezze meg a szerinte legemlékezetesebbeket Holocsy István hajdani szerepei közül, a következőket sorolta: „Nagyon emlékezetes alakítást nyújtott Jágóként Shakespeare Othellójában, Ádámként Madách Az ember tragédiájában, Caligulaként Háy Gyula CaliguLÓ-jában; Bicska Maxiként Brecht–Weill Koldusoperájában. Számtalan további alakítása közül a teljesség igénye nélkül említeném még Ocskay Lászlót (Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig), Hunyady Lászlót (Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadyak), Noszty Ferit (Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival); Lopahint (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert), Petur bánt (Katona József: Bánk bán), Zápolya Jánost (Háy Gyula: Mohács)...“

A mindössze 46 évesen elhunyt Holocsy Istvánnak megadatott, hogy színházi rendezőként is kipróbálhatta magát,  rádióban is gyakran szerepelt, valamint néhány magyar és szlovák filmben is játszhatott, ám életében díjakkal nem halmozták el őt.

„Batta György Töklámpását, Ugo Betti Bűntény a Kecske-szigeten című drámáját és Bernard Slade: Jövőre veled, ugyanitt című művét rendezte. Akkoriban több hangjátékot sugárzott a Szlovák Rádió magyar adása, s azokban ő is gyakran szerepelt, akárcsak Dél-Szlovákia-szerte tájoló haknizások során, amelyek alatt többedmagával együtt élvezhette a közönség szeretetét. Azt viszont sajnálatosnak tartom, hogy Pista életében, 1991-ben csupán egy megosztott Erzsébet-díjban részesült, korábban, a szocializmus éveiben, 1978-ban pedig Ján Soloviè Arnyesőjében Mikit alakította, amiért a hazai szakma 3. díjjal jutalmazta őt. Bár az is igaz, hogy sosem hajtott a díjakra, sehol sem kopogtatott-kilincselt a szakmai elismeréséért. Halála után, 1997-ben a Márai Sándor Alapítvány in memorian Nyitott Európáért Díjjal, 1998-ban pedig az MK művelődési és közoktatási minisztere posztumusz Pro Cultura Hungarica Emlékplakettel ismerte el a munkásságát, amelyeket mi, hozzátartozói nagy örömmel fogadtunk“ – fejtette ki a továbbiakban.

Holocsy István mindvégig ragaszkodott szülőfalujához, s végakarata volt, hogy Illésházán temessék el őt. „Szülei halála után minden évben Mindenszentekkor, de máskor is ellátogattunk a sírjukhoz, amely mellett volt egy üres sírhely. Azt kívánta, hogy halála után ott legyen a végső nyughelye. Végakaratát és azt a tényt tudomásul véve, hogy a komáromi temetőben nincsenek eltemetve rokonaink, Illésházán temettettük el őt. Azért is, mert minden nagy embert a szülőhelyén szoktak eltemetni, és szerintem ő nagy ember volt. A sírjához gyakran kijárunk, miközben lélekben továbbra is állandóan köztünk van.“

Az idejekorán távozó színész két lánya és fia is örökölte művészvénáját. Kriszti és Kati, Tóth Tibor jelenlegi színidirektor párja is a komáromi színtársulatot erősíti, Viktor öccsük pedig rapperként válik egyre ismertebbé idehaza és Magyarországon.

„Mindhárom gyermekünk azt csinálhatja, amit szeret csinálni, s ez számomra örvendetes. Krisztám Marci fia már 17 éves gimnazista, Katikám pedig két lányt szült. Hannája 5, Rozikája pedig 3 éves lesz, a anyjuk öt éve után szeptemberben tért vissza a társulathoz. Komoly kritikusuk vagyok, minden nyilvános főpróbán a színházban ülök, és sosem rejtem véka alá a véleményemet. A még független, 28 éves Viktor fiam velem él a családi házban. Õ nem akart színész lenni, tanári oklevelet szerzett a Selye János Egyetemen, de tanítás helyett inkább zenével foglalkozik. Dalszövegeket ír, és rapperként igyekszik megvalósítani-kifejezni önmagát.“  

A Komáromi Jókai Színház alsó csarnokában Holocsy István meg nem élt 60. születésnapja alkalmából, 2010. április 16-án felavatták a Gráfel György képzőművész által bronzból készített mellszobrát. Aztkövetően Shakespear Vízkereszt, vagy amit akartok című komédiáját mutatták be, amely Antonio szerepét tizenöt évvel azelőtt Holocsy egyik utolsó szerepeként játszotta. „Örültem annak, hogy már egy élethű szobor is őrzi az emlékét, nem merül feledésbe a személye. A színház igazgatósága először engem kért fel a szobor felavatására, de én ezt a lehetőséget átadtam a lányoknak, akik szakmailag is méltóbbnak bizonyultak erre a feladatra, hiszen a színtársulatnál ők viszik tovább a stafétabotot“ – jegyezte meg végül Holocsy Vera.