Helytállásról, összefogásról, hűségről Zrínyi Ilonával a komáromi Csemadok-székházban
„A viszály és egymás elárulása a külső erőket teszi még erősebbé, magunkat pedig még gyengébbé. Add, hogy jóérzés vezesse népünket s biztos felismerése a jó és rossz döntéseknek...!“ - visszhangzik fülemben Hedry Mária Szenvedély és hűség című monodrámájának megszívlelendő üzenete. A két Jászai Mari-díjas alkotó: Árkosi Árpád rendező és Majzik Edit színművész együttműködéséből született „Zrínyi Ilona színmű egy hangra“ szeptember 25-i bemutatóján elvarázsolta a Csemadok-székház közönségét.
Az átélt katartikus élmény a hazaszeretetről, mindenkori vállalásról, tisztességről, valamint az életünk párja és nemzetünk iránti hűségről szóló, magvas gondolatokon kívül a csodálatos színészi játéknak, valamint az időutazásunk sajátos hangulatát erősítő „mesélő díszletnek“, mutatós jelmezeknek, fényjátéknak és szcenikai zenének is köszönhető volt.
A produkció hitelesen mutatta be Zrínyi Ilona példás alakján, drámai sorsán keresztül a magyar történelem egyik legvitatottabb korszakát. Annak fő gerincét Zrínyi Ilona Thököly Imréhez és fiához, II. Rákóczi Ferenchez fűződő viszonya alkotta.
Zrínyi Ilonával, illetve kíséretével és Thökölyvel száműzetésének utolsó, legtávolabbi állomása, Kis-Ázsia felé hajóztunk. Az éjszaka csendjében sorra idézte fel életének legjelentősebb állomásait. Eközben szembesültünk a XVII. századi Magyarország politikai állapotával, hadi eseményeivel, a kuruc korszak kezdeteivel. A grófnő apjára, Zrínyi Péter bánra, a hős katonára emlékezett, akit az osztrák császár perbe fogott, s árulás koholt vádjával kivégeztetett. Majd boldogan gondolt vissza a Munkács várában tartott esküvőjére, miközben a tőle 14 évvel ifjabb Thököly Imre iránti szenvedélyes szerelmével kapcsolatos dilemmáit sem rejtette véka alá: házassága mennyire a saját döntése és milyen mértékben a politikai akaraté volt.
Büszkeséggel töltötték el őt Thököly Imre kezdeti katonai sikerei. Annak későbbi kudarcai idején, török általi elfogatásakor pedig már Európa akkori legbátrabb asszonyaként védte Munkács várát.
Két évnyi hősies helytállás után ugyan kénytelen volt azt feladni, de elérte, hogy a védői amnesztiát kaptak a császártól, a Rákóczi-vagyon pedig a gyermekei nevén maradt. Miután velük együtt Bécsbe kellett utaznia, az eredeti megállapodást részben felrúgva, a gyermekeit elvették tőle. Rákóczi Julianna nevű lányával együtt 1691-ig az Orsolya-rend zárdájában lakott, a 12 éves Ferenc fiát pedig egy jezsuita iskolába vitték, s ő soha többé nem találkozhatott az anyjával.
A fiára gyakorolt erős hatását bizonyítja, hogy Ferenc huszonévesen a magyar szabadságharc legendás vezérévé vált. A második férjétől három gyermeke született, de mindegyikük kiskorában meghalt.
Majd Zrínyi Ilona egy fogolycsere során szabadult, s Thököly Imrét elkísérte a török száműzetésbe, ahol 1703-ban halt meg. Koponyáját a fia maradványaival együtt 1906. október 29-én a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra.
A családjával Budapesten élő Majzik Edit, a debreceni Csokonai Színház Jászai Mari-, Déryné- és Domján Edit-díjas színművésze a nézőket egészséges magyarságtudattal is felvértező előadás után nyilatkozott a Ma7.sk-nak.
„Ezenkívül csak egy monodrámában játszottam, az szintén Árkosi Árpád-rendezés volt. A Zrínyi Ilona-szerepemet is az előzőhöz hasonlóképpen kaptam: miután Juhász Róza kolléganőm azt sokfelé nagy sikerrel játszotta, visszaadta, A rendező idén februárban kért fel, hogy márciustól vegyem át a szerepet. Éppen egy másik premierre készültem, ami a világjárvány miatt a próbákkal együtt elmaradt. Nyár elején visszatértünk a megszokott kerékvágásba, végre játszhattunk, s augusztusban a felvidéki Nagycétényben is tartottunk előadást. Bár azt további kilenc követte, mégis e komáromi előadást tartom az igazi bemutatónak. Más darabok esetében ugyanis a főpróbahéten tízszer játszunk egy-egy produkciót, s ekképp mindig a tizenegyedik számít premiernek, addigra éppen beérik“ - magyarázta.
Nos, a látottak alapján állíthatom: a tehetséges, sokoldalú színművésznek teljes mértékben sikerült azonosulnia Zrínyi Ilona lelkületével, jellemével, egyéniségével. Elárulta: Juhász Róza előadását csak filmfelvételről látta, és a hősnőt a saját elképzelései szerint akarta megformálni.
„Hedry Mária szövege nagyon erős, s abból kicsit húztunk a rendezővel, így egyórás produkció kerekedett. Dramaturgként Kulcsár Edit működött közre. A fajsúlyos mondanivaló talán befogadhatóbbá vált a feszesebb szövegtől.”
- fejtette ki.
A téma örök érvényű és minden gondolata üzenet értékű. Magyarországában és a külhoni magyarlakta térségekben ma is hasonló kérdések vetődnek fel, mint akkoriban: „A nagycétényi előadásunkban elhangzó utolsó imát a közönség szinte sírva hallgatta, majd többen megjegyezték: sajnos, ma is ugyanez van, ami a darabban elhangzik:
Az is örök érvényű gondolat, hogy ha a földi javak el is vesznek, de a becsületnek meg kell maradnia. Ez olvasható a Zrínyi Ilona által II. Rákóczi Ferencnek utolsóként írt eredeti levélben, amelyet a történészek szerint valószínűleg sosem kapott meg“.
Említést érdemel Libor Katalin „mesélő díszlete” és valamennyi szemgyönyörködtető jelmeze, valamint Rossa Levente mondanivalót erősítő zenéje. A világítást és hangot is biztosító Debreceni András, valamint Nagy József szintén lelkesen munkálkodott a siker érdekében.
Rendhagyó irodalomóraként is ajánlott az üresjáratokat nélkülöző produkció: „A fiatalok között is érdemes terjeszteni ezeket a megkérdőjelezhetetlen valóságtartalommal bíró gondolatokat, eszméket, amelyek majd a későbbi életük során is fogódzókként szolgálhatnak. A megmaradásunk érdekében pedig össze kell fognunk, s tanulnunk kell a múltbeli hibáinkból“.
