HDG 70 éves
Amikor a napokban Salgótarjánban a Csókos asszony előadását néztem, azon gondolkodtam, vajon van-e a mai magyar színházi világban még olyan színész, aki öregedő bonvivánként bejön a színpadra, mielőtt megszólal, megkapja az első vastapsot, aztán rázendít a Van a Bajza utca sarkán című Zerkovitz-slágerre, s újabb vastaps kíséri ki az öltözőbe. Igen, talán egy ilyen színész van a mai magyar színházi életben, a ma 70. születésnapját ünneplő Hegedűs D. Géza (vagyis HDG). Aki a lobogó szőke hajú, érzelmektől telített ifjú hősöktől sok-sok személyes kételyen át jutott el Shakespeare Prosperójáig és Lear királyáig, s aki rendezőként, tanárként, szakszervezetisként is kipróbálhatta magát, s aki mai veszettül egyéniséghiányos világunkban lett a magyar színházi élet csupa nagybetűs TANÁR UR-a.
A magyar világvégéről, a szabolcsi Ibrányból jutott el a budapesti színpadi deszkákra. Édesapja tanárember volt, ő mégis építészeti technikumba járt Debrecenbe, s bár sok minden ellene szólt, a színészi pályát mégsem kerülhette el. Horvai István és Kapás Dezső osztályában végzett, de vígszínházi sorsáról Várkonyi Zoltán döntött, aki már harmadévesként lehetőséget adott neki legendás előadásokban. Ha beugróként is, de még részese lehet annak a legendás Képzelt riportnak (Koltai Róbert szerepét veszi át), de játszik a következő Presser-Adamis musicalben (Harmincéves vagyok), ahogy ő Viktor a Jó estét nyár, jó estét szerelemben, a címszereplő Kőműves Kelemen Szörényi és Bródy rockoperájában, s miatta veszik elő a Homburg hercegét is.
Szinetár pedig az ifjú Liszt Ferenc szerepét bízza rá a zeneszerző-zseniről készült filmsorozatában (az idősödő Lisztet vígszínházi kollégája, a később Tarpatakyt eljátszó Darvas Iván kapja). Siker siker hátán, mégis egyre több kétely gyötri a pályájával kapcsolatban, s felmerül benne a radikális váltás gondolata. Orvosnak készül (no, nem a színpadon), de egy, a Radnóti Színpadon Görgey Gábor -darabban (Ünnepi ügyelet) eljátszott orvosszerep visszavezeti a színpadra, ahol újra megtalálja a helyét, s a hősszerepkört is le tudja vedleni.
Sokkal árnyaltabb-összetettebb figurák jönnek szembe vele, Nádas Péter Találkozásának Fiatalembere, amelyben a már nagybeteg Ruttkai Éva partnere lehet, s ahol nem csak a ruháit kell tetőtől talpig levetnie, Becket Tamás a Gyilkosság a katedrálisban című oratóriumi létezésben, vagy Biff Az ügynök halála Szikora János rendezésében, ahol a partnerei Tordy Géza, Halász Judit, Kaszás Attila és Bárdy György voltak. Ekkor jön meg a kedve a rendezéshez is, ismét iskolapadba ül, s elvégzi a rendezői szakot is. Egyik első rendezése Akutagava A vihar kapujában című különös hangulatvilágú darabja Mácsai Pál főszereplésével. De Egerben megrendezi A Padlás című Presser-musicalt is, amelynek máig élő ősbemutatójában Barrabás és a Révész kettős figuráját adja. Szerepeit lehetetlen felsorolni, volt Prospero és Lear király, de Reviczky Gáborral felváltva Tevje, a tejesember is Eszenyi Enikő rendezésében. Rendezései közül a majdnem harminc éve műsoron lévő A dzsungel könyve című Dés-musical ősbemutatóját említeném, ahogy élete meghatározó része lett tanári léte is, generációkat indított útjára a színművészetin. Diákjai rajongással szeretik, ennek egyik ékes bizonyítéka az Arany-emlékév tiszteletére készített Kinek az ég alatt már senkije sincsen című előadás, amelyet Vecsei H. Miklós írt, ifj. Vidnyánszky Attila rendezett, s amelyben csupa-csupa főiskolás (köztük a királyhelmeci Dino Benjámin) mellett a Tanár Úr mozgatja a szálakat. Nos, azóta már újabb és újabb növendékek részesei az előadásnak, de a Tanár Úr maradt.
Pár éve a Házi Színpadon egyedül állt színpadra, hogy Márai Sándor bőrébe bújjon egy mélyen vallomásos előadásban (Hallgatni akartam). Színháza holnap egy rendhagyó koncerttel köszönti, amelyben legendás musicalszerepei sorjáznak majd, de Hegedűs D. Géza már a jövő évi feladataira készül, a nagyszínpadon játszik majd az Ármány és szerelemben, míg a Pestiben ismét fiatalokkal dolgozik. Schaffer Amadeus című darabját rendezi, Mozart szerepében ki mást is láthatnánk, mint a tomboló tehetségű ifj. Vidnyánszky Attilát.
Hegedűs D. Géza az egyik utolsó bonviván a magyar színpadokon, s talán egyszer Tarpataky szerepében is láthatjuk még. Kevés nála alázatosabb színésszel találkoztam. Emlékszem, amikor Kisvárdán, a színházi fesztiválon – ahol zsűrielnök volt –, interjút kértem tőle, tíz percet adott, majd kora hajnalig beszélgettünk, s már a kakas kukorékolt a szabolcsi éjszakában, amikor elbúcsúztunk egymástól. Valószínűleg neki egy volt a sok-sok interjúja közül, nekem egy életre szóló, örök élmény.
Művész Úr, Isten éltesse!
