Gubík Ági: dolgom a játék… és nagyon élvezem
Gubík Ági felvidéki magyar színésznővel találkozhattunk a párkányi könyvtárban. Mivel a közeli Zselíz szülöttje, onnét is eljöttek volt osztálytársai és a szülei, valamint rengeteg helyi érdeklődő. A számos film- és sorozatszerepet alakító színésznővel Takács Krisztina pedagógus beszélgetett.
Ági olyan egyszerű barátsággal ült közénk, hogy rögtön magunkhoz közelinek éreztük. Csiffáry Zsuzsanna, a könyvtár igazgatójának köszöntője után máris a beszélgetés sodrásában találtuk magunkat. Ági igazi híresség, gondolhatnánk, mindent tudunk róla a lapokból és a televízióból, ennek ellenére sok-sok érdekességet tudtunk meg tőle a személyes találkozó során.
„Sosem lehet hátradőlni, mert mindig egy újabb feladat vár, még jó, hogy szeretem a nyüzsgést” – mesélte a színésznő, s energiáját, temperamentumát tapasztalva mi ezt már akkor elhittük, amikor még ki se mondta.
Kifejtette, sokat köszönhet tanár szüleinek, bár adódtak abból komikus helyzetek, hogy őt magát is tanították. Magyartanár édesanyja nagyon benne volt az ő szárnypróbálgatásaiban. Magyar gimnáziumból szlovák „színművészetin” folytatni nem volt egyszerű, néha kínkeserves, de jó volt ott magyarnak lenni – emlékezett Ági, akire különösen művész-tanára, Emília Vášáryová volt nagy hatással.
A kulisszatitkokból is elárult egyet mást. Hogy a leggyötrelmesebbnek témák eljátszása közben nevetnek a legtöbbet a színészek, a sorozatok óriási népszerűséget hoznak, de fárasztóak, hogy a szöveget nem bemagolni kell, de abban a lelkiállapotban kell az idegrendszerünkben fixálni, amilyenben a szerep kívánja, hogy minél tehetségtelenebb a rendező, annál kreatívabb lesz a színész, hiszen neki kell helytállni a színpadon. Szereti a fizikai megmérettetést is, ezért csak ritkán helyettesíti őt kaszkadőr.
Amikor a jelenlévők megkérdezték, álmodik-e valamely szerepről, határozottan kijelentette: „Sodródni szeretek. Hoz elém az élet lehetőségeket, szerepeket, karaktereket, amiket eljátszhatok, nem kell mindenáron akarni.” Díjairól pedig csak annyit mondott, azokat nem szabad komolyan venni, mert a sikert nehezebb elviselni, mint a kudarcot.
Játszik Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban, és szereti ezt a sokszínűséget. „Mindig várom az új helyzeteket, találkozásokat. Nem bírom, ha megkötik a kezem. Amikor szabadúszó vagyok szeretnék egy társulathoz tartozni, majd szabadulni szeretnék” – fejtette ki a mindig mosolygó színésznő. Ez évtől a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja.
A rendezvényt a Kisebbségi Kulturális Alap és Párkány város önkormányzata támogatta.
