Fűje sarjad mezőknek: Maradon jártunk, SZÍNHÁZAT láttunk...- KÉPEKKEL
Katartikus színházi élménnyel gazdagodtak mindazok, akik az Alternatíva független színházi szemle keretében, június 14-én részt vettek a Száz Pál Fűje sarjad mezőknek - Phytolegendárium című könyvéből készült színdarab felvidéki ősbemutatóján. A Csavar Színház által a Komáromi Jókai Színház nagytermében bemutatott, üresjáratok nélküli produkcióval, amely nívóját a Soproni Petőfi Színház zeneszerzőjének, Varga Gábornak az élő zenéje emelte, Kiss Szilvia és Gál Tamás felváltva mosolyt fakasztott az arcunkon, majd könnyet csalt a szemünkbe. Aztán a Varga Emese dramaturg által vezetett közönségtalálkozón a kulisszatitkokba is betekintést nyertünk.
Száz Pál (1987, Pered) a pozsonyi Színművészeti Egyetemen szerzett rendezői diplomát, majd 2017-ben a Comenius Egyetem magyar tanszékén doktorált. Az eddig írt prózái és tanulmányai közül legsikeresebbnek a Fűje sarjad mezőknek bizonyult, amely bemutatóját 2017 december 11-én a Pozsonyi Magyar Intézetben tartották. Akkor a vendégeknek maga a szerző készített teákat különféle gyógynövényekből, s bele lehetett hallgatni abba a CD-be is, amely a Szőke Erika képzőművész által illusztrált könyvhöz készült. A kötet 2019-ben próza-kategóriában Artisjus-díjat nyert, most pedig az elbeszélt történelem (oral history) és a gyógynövények ihlette történetsor színpadi változatát is élvezhettük.
„A szerző a füveskönyvek földi paradicsomkertjébe invitál: a legenda-mesék birodalmába, az átváltozások mozgalmas terepére, a nyelv és a retorika természetes kincsesházába. Megmutatja, mire képes az emberi elme a maga korlátai között, ha ki akarja betűzni az Úristen könyvét, azaz ki szeretné olvasni a földi világot, érteni szeretné a teremtést. Olyan ábécét, nyelvet ad a kezünkbe, mely természetes hangon képes megszólaltatni a létezés eredendő csodáját és lappangó rettenetét, a történelmi kataklizmák ember- és erkölcspróbáló erejét, lefőzni az ideológiák ködösítő, mérgező párlatait, felmutatni az emlékezés stratégiáit és korlátait, a kikezdhetetlen hit magasztosságát vagy épp önáltató tragikumát...“ – olvasható a könyvajánlóban.
Azt már a vastapsot kiérdemelt, másfél órás előadás után az előcsarnokban megtartott közönségtalálkozón Száz Páltól tudtuk meg, hogy az első „növénytörténeteket“ 2014 nyarán, kézzel azzal a céllal vetette papírra, hogy a növénymesék műfaja által inspirálódva, az emberi közösségeken belüli viszonyokat „növényi nyelven“ tegye közzé. Több idős ember történeteit végighallgatva, a kollektív emlékezet javából merített, miközben művében az emberiség minden korszakából, történelmi sorsfodulóiból megjelentetett fontos motívumokat.
„Nagyra értékelem Gál Tamás ötletét, hogy e művemet színpadra alkalmassá tegyék. Még mindig a látott előadás hatása alatt állok, Minden csodálatom az övék...“ – válaszolta Varga Emese kérdésére, hogy mennyire tetszett neki a Csavar Színház produkciója. Hozzáfűzte: bár korábban megkísértette a gondolat, hogy a prózai művét sajátkezűleg írja át színpadra, de aztán azt elengedte, s a látottak alapján biztos abban, hogy bölcs döntést hozott.
Gál Tamás felidézte az előzményeket: „Miután beleolvastam Pali könyvébe, nem bírtam azt letenni, s késztetést éreztem arra, hogy ezt az unikumot Varga Emese dramaturggal együtt színpadra állítsuk. Először Béres László kolozsvári rendezőt akartuk felkérni az előadás megrendezésére, de ezt a tervünket meghiúsította a Covid-pandémia. Kénytelen voltam vállalni a rendezést, s miközben a közös alkotómunka rabjává váltam, nem is bántam, hogy magam rendezhettem a produkciót. Bár élveztem annak minden pillanatát, mégis elárulom: utoljára talán a főiskolai felvételimen izgultam annyira, mint a mai hazai ősbemutató előtt, nagyon kíváncsi voltam az itteni közönség fogadtatására“ – fejtette ki.
Hozzátette: az előadást korábban Győrben és Budapesten mutatták be, s a magyarországi értő-érző nézők körében is nagy sikert arattak. Talán azért, mert követték a szerző egyetlen nekik adott, bátorító instrukcióját: „Semmi mást ne csináljatok, csak ugyanazt, amit eddig is csináltatok a Csavar Színház előadásai során!“.
Kiss Szilvia az előadás nyelvezete kapcsán felidézte a szerző által nekik mondottakat: „A művem nyelvezete képlékeny, bármilyen tájnyelvre lecserélhető és akár le is fordítható. A színpadi változat során magatokból induljatok ki!“. Majd így folytatta: „Ekképp a nyelvezet belőlünk jött, az általunk korábban bemutatott meseprodukciók jó előtanulmányoknak bizonyultak ahhoz, hogy bátran bevállaljuk a tájszólás“.
Azt a csöppet sem mellékes tényt is elárulta, hogy a látványos, spirituális forgást biztosító, valamint életfát, kerítést, továbbá női és férfi életteret és mai elemeket is tartalmazó díszletet a férje sajátkezűleg, a hetényi Pajtaszínházba félrevonulva faragta. Így a rovásírással is feltüntetett Marad község (szlovákul: Marady) részben mitikus, részben mai világába csöppentünk.
Ahogy elhangzott: színművészeink Varga Gábor zeneszerzővel korábban a soproni Peer Gynt-előadásban dolgoztak együtt, amelyet szintén végigfestett a zenéje. „Szerencsére csak annyi rendezői instrukciót kaptam, hogy azzal összecsengő zenét játsszak, amit éppen érzek. Így is lett, a zenét semerre nem stilizáltam“ – mondta a zenét sajátkezűleg előadó, ugyancsak tehetséges alkotótárs.
„Ostobaság minden búbánat, mer minden emúlik evillágba, csak élet nem. Annak még a halál sem szab határt, ami minden másnak. Ezér szeresd az életet, akármilyen is, mer az a legnagyobb kincs! Nyisd ki szíved ládikóját, abbó baj nem lehet” – hangzott el az előadás során a megszívlelendő üzenet, amit remélhetőleg majd még sokszor hallunk Felvidék-szerte, hiszen ilyen színvonalas produkcióra szomjazik a közönség. Köszönet érte valamennyi alkotónak!
